Értéktárunk nem mennyiségi kérdés

– Az elmúlt fél évben többször is a sajtó fókuszába került az Erdélyi Értéktár. Mit is kell tudnunk róla?

– 2012 áprilisában a Magyar Országgyűlés elfogadta a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvényt. Az idén nyáron végrehajtott törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy a határon túli értékfeltárás megfeleljen a magyarországinak. A törvény a megóvandó magyar nemzeti értékek azonosításának, rendszerezésének, adataik nyilvántartásba vételének, további gondozásának és folyamatos gyarapításának jogi kereteit jelenti. Kimondja, hogy a nemzeti tudat erősítése érdekében a saját értékeinket fel kell tárni, dokumentálni kell, értéktárakba kell szervezni, meg kell őrizni, használatukat ápolni és támogatni kell. Az értékfeltáró munka tehát a hagyományhoz, örökséghez való tudatos viszonyulást jelent, az értéktár tudatosan válogatott és rendezett értékek gyűjteménye. Az értékfeltárást a lehető legszélesebb körben kell kezdeni, gondoskodni kell az értéktárba vett nemzeti értékek megismerhetőségéről, ki kell választani ebből a hungarikumokat és gondoskodni kell a védelmükről.

– Erdélyben eddig is voltak ilyen jellegű kezdeményezések...

– Persze, többféle kutatás zajlott már eddig is, 2015-ben a (magyar) Földművelésügyi Minisztérium megbízásából a Kriza János Néprajzi Társaság vállalta fel az Erdélyi Értéktár létrehozásának projektjét, ennek legfontosabb feladata a magyar nemzeti értékfeltáró és értékmegőrző mozgalom széleskörűvé tétele, megszervezése és szakmai felügyelete. Fontosnak tartjuk a korábban megkezdett kutatásokat, azok eredményeit is integrálni, a társaságunk ilyen értelemben is vállalja a szakmai koordinációs szerepet.

– Milyen értékekre kell gondolnunk elsősorban?

– Több elv szerint úgynevezett „értékpiramisba” szerveződnek az értékek. A területi elv alapján az értékek lehetnek települési, megyei, tájegységi jellegűek. Az ágazati elv alapján nyolc kategóriát határoztak meg: agrár- és élelmiszer-gazdaság, egészség és életmód, épített környezet, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, természeti környezet, turizmus és vendéglátás. A felterjesztőknek ezeket az elveket kell szem előtt tartaniuk, ezekhez kell igazodniuk. A szabályozás megfelelően tág ahhoz, hogy a kibédi hagyma, a hétfalusi borica, a Tordai-hasadék mellett Bolyai geometriája, Kós Károly életműve, a Farkas utcai templom is beleférjen. A törvény számon tartja a nemzeti érték, a kiemelkedő nemzeti érték és a hungarikum kategóriáját is.

– Mi a különbség köztük?

– A nemzeti érték a magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és élővilághoz kapcsolódó, szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték vagy termék. A kiemelkedő nemzeti érték a nemzeti szempontból meghatározó, a magyarságra jellemző és közismert érték. A hungarikum olyan nemzeti érték, amely jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét jelenti.

– Mit kell tenni ahhoz, hogy valami bekerüljön az Erdélyi Értéktárba?

– A Magyar Értéktár többek között 54 hungarikumot és 106 külhoni értéket tart számon. Ebből csupán öt erdélyi és közülük egy sem hungarikum. Mi ezt így „örököltük meg”, és bár az értéktár nem mennyiségi kérdés, szeretnénk elérni, hogy az erdélyi értékek láthatóvá váljanak. Az Erdélyi Értéktárba való felvétel tartalmi-formai megfelelést jelent. Egy dokumentumot kell a nemzetiregiszter.hu oldalról (külhoni értéktár-adatlap) letölteni és kitölteni, az adatlapot el kell juttatni a területileg illetékes tagszervezethez, mely megküldi azt a szakbizottságnak. Fontos, hogy a javaslat formailag rendben legyen: egy adott érték felterjesztésénél ne egyből a hungarikumstátus elérése legyen a cél, hanem feleljen meg a települési, tájegységi kritériumoknak. Ha a javasolt érték több helyi értéknél, a bizottság majd továbbjuttatja a felterjesztést a Hungarikum Bizottságnak.

– Kik alkotják az értéktár bizottságok tagjait?

– Minden település létrehozhat egy értéktárbizottságot. Ezt kezdeményezhetik személyek vagy akár egy, a településen működő civil szervezet. Ugyanakkor létre lehet hozni megyei, regionális, tájegységi bizottságot is, amely az adott tájegység közös, nem csak egy településhez kötődő értékeit gondozza. Ez a szórványvidékeknek is lehetőség arra, hogy élni tudjanak a törvény adta lehetőséggel, keretekkel. Minden esetben fontos, hogy a tagok elismert, a helyi világban elfogadott személyek legyenek. A bizottság létrehozásáról az Erdélyi Értéktár működését felügyelő Kriza János Néprajzi Társaságot írásban értesíteni kell.

– Tehát bátorítják az alulról építkezést is...

– Az alulról kezdeményezés elve azért jó, mert lehetőséget biztosít arra, hogy a helyiek döntsenek értékeikről, ugyanakkor felelősséget is jelent abban az értelemben, hogy meg kell gondolni, milyen értékekkel azonosulnak. Az értékfeltárás azonban nemcsak listázást jelent, hanem egy mozgalmat, amelynek célja tudatosítani a nemzeti értékeket, elérni, hogy ezek társadalmi használatba kerüljenek vagy maradjanak. A végső cél, hogy beépüljenek a közösség mindennapjaiba és erősítsék a helyi, regionális és nemzeti identitást.

– Hogyan próbálják a kezdeményezés hírét eljuttatni a kisebb településekre?

– Fontosnak tartom kiemelni: a program nem most indult, áprilistól folyamatosan dolgoztunk, júniustól jelen voltunk eseményeinkkel az erdélyi nyilvánosságban. A program ideje alatt közel 20 bemutatót és felkészítőt tartottunk civil szervezeteknek, döntéshozóknak. Értéktár-kiállításunkat is több helyszínen bemutattuk a VI. Székelyföld Napok keretében. Ugyanekkor egy értékfeltáró tanulmányutat is szerveztünk Erdővidéken. A konferenciáink anyagaiból kötetet szerkesztünk, az eddig kiadott információs anyagok mellett előkészítettük az Értékőr kisokos módszertani útmutatót is, tervezzük az Értéktár füzetek sorozat elindítását, melyben a felterjesztett értékeket mutatnánk be, illetve példáznánk.