
Erdély arcai címmel nyílt fotókiállítás a brüsszeli Balassi Intézetben január 12-én Dávid Botond székelyudvarhelyi fényképész képeiből. A tolongó érdeklődőket nemcsak a megnyitóbeszédek, hanem a fotómodellek személyes jelenléte (Nóra, Andrea, Noémi) és az általuk adott műsor bódította bele a székelység hagyományaiba, énekkel, tánccal villantották fel még jobban a képek üzenetét. A művész a fotózás mesterségét apai ágról örökölte, aki ma is hivatásos fényképész, ahogyan az ő édesapja is az volt.
2016. január 30., 22:082016. január 30., 22:08
Krivánszky Miklós, Brüsszel
A kiállítás szervezője az indító fülszöveget Németh Lászlótól kölcsönözte: „Mert egy országrészt nem fogadalom, fegyver és birtoklás tart meg, hanem az a titkosabb hódítás, mely úgy ejti meg a földet, mint férfi a nőt. Erdély a legkülönb nő volt, akivel a magyarságnak itt Európában dolga akadt.” A képekről minket megszólító leányarcok mosolya, női büszkesége, gyengéd szemlesütős tekintete vagy álmodozó elvágyakozása varázslatosan a fenti sorokat igazolják.
Visszacsempészni a női érzékiséget
Dávid Botond úgy hitte, minden népviselet egyforma, de csak addig, amíg egy felkérésnek eleget téve le nem fényképezett egyet. Ekkor döbbent rá, hogy ezt a gazdagságot nem élettelen ruhadarabként, hanem eredendő gazdagságát élő tartalommal is meg kellene tölteni, újraéleszteni a mai megközelítések szerint. Egy kerek világ összetettségét kellett megtanulnia, megértenie, értelmeznie. Az öltözet viselőjéről vall annak, aki érti üzenetét, a rang, kor, a közösségben elfoglalt hely, állapot és felekezetiség tükröződött vissza a régiek számára minden ruhadarabból. Ebbe a szigorba csempészi vissza a női érzékiséget képein Botond, aminek fogadtatása révén egyre több felkéréssel keresik meg, előkerülnek a féltve őrzött vagy elfejtett viseletek a ládák mélyéből. A székely öltözékek fényképezése más népek, tájak hagyományai megismerését is ihlették, a finn, lengyel, orosz, török, albán, boszniai viseletek is lenyűgözték, és egyre jobban mélyedt bele szülőföldjének „viselt dolgaiba”. Megállapítása szerint az anyag annyira gazdag, hogy főállásban tudná csinálni, ha meg lehetne ebből élni. Munkamódszerének része a dokumentáció, a viselet részletes rögzítése a kapott leírás szerint, majd esztétikai kiteljesítése a ruhát újra viselő megörökítésével. Alapvető szempont az eredetiség, a kor és a néprajzi szakma követelményei, ennek eredményeit könyv formájában kívánja a köz rendelkezésére bocsátani. Felmerült a fiú- és férfiviseletek rögzítése is, ami nélkül csonka lenne a hagyomány bemutatása. Korniss Péter úttörő munkássága irányjelzőként szolgál számára, az alkotó csak azt bánja, hogy neki már nem adatott meg, mint Kornissnak, hogy a viseleteket a falusi élet szerves részeként, a mindennapi öltözet formájában kutathassa. Dávid Botond képein ötvöződik a mai székelyföldi természeti környezet bája és a David Hamilton-i esztétika, a nőiség és nőiesség adta árnyalt kacérság, a rácsodálkozó tiszteletet kiváltó szépség. A tizenhét éves Derzsi Nóra korát meghazudtoló tisztánlátással hagy belepillantani a műhelytitkokba, mosolya pajkosan visszakérdez, a szerénység és az életkedv szüleménye.
A nyitottság székely öntudattal párosul
Az első kép elkészülte után magától adódott a székelyviseletes-sorozat megszületése, amelyben a modellek életkora a tizenkét évestől a huszonegyig terjed, a viseletek nagy része örökölt, családon belül megőrzött kincs. Nóra szolokmai viseletét dédanyjától örökölte, ebben pompázik a felvételeken, felélesztve családja nőtagjainak szellemét is. Annak külön örül, hogy a nagymamájáról fennmaradt képekkel tudja egybevetni sajátjait, reméli, hogy dédijéről is előkerül legalább egy viseletes fénykép. Az átöröklődés nemcsak a ruhadarabokban mutat folytonosságot, hanem a méret és a termet is öröklődik. Nagynénje is, ő is ebben a viseletben konfirmált, az ünnepek még visszavarázsolják a múltat, és ezt tették a kiállításmegnyitón előadott táncok, énekek is. Ezeket az idősebbektől tanulják, de eljárnak falura is gyűjteni azzal, hogy majd ők is továbbadják. Nóra szemében az erdélyiek, kiváltképpen a székelyek nagyon elnyomottak, de olyan hagyományokat őriznek, amelyeket az egész társadalomnak fent kellene tartania. Kérdésünkre, hogy szokott-e kenyeret sütni, szemérmes büszkeséggel válaszolt: igen, az édesanyjával, káposztalapiban. A teljesen korszerűen gondolkodó ifjúban ötvöződik a múlttal való továbbélés igénye, de társaivalkötetlenül tudtak angolul társalogni a velük egykorú érdeklődő idegen fiatalokkal,idősebbekkel egyaránt, nemcsak a viseletről, hanem amai fiatalság közös dolgairól. A kiállítás szervezését aHUN.IN.EU alapítvány biztosította, amelyik a magyar nemzeti közösségek európai érdekképviseletét szolgálja.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
szóljon hozzá!