Csíksomlyói passió, a hazahozott szenvedéstörténet

„A csíksomlyói előadás a legfontosabb eseménye lesz a következő évadunknak. Nem az, hogy Péterváron, Párizsban játszunk, hanem hogy elmegyünk Csíksomlyóra –fogalmazott egy évvel ezelőtt a magyar Nemzeti Színház igazgatója, amikor már tervben volt, hogy a 2017. március 10-én Budapesten bemutatott passiót a csíksomlyói Nyeregben is előadják. Az előadás szövegkönyve különböző stílusú, korú szövegek együtteséből –18. századi ferences iskoladrámák, Szőcs Géza Passió című műve, bibliai idézetek és népdalok, vallásos népi énekek, mesék – állt össze. A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkcióját az új helyszínhez igazodva teljesen más megszólalási mód jellemzi majd – magyarázta Vidnyánszky a Magyar Teátrum Sátorban tartott rendhagyó sajtóeseményen Tusványoson. Mint mondta, már a budapesti bemutató előtt gondoltak arra, hogy előbb-utóbb elviszik Csíksomlyóra, mivel ott fog majd igazán otthonra lelni és újjászületni a produkció. A színház méreteihez már eleve sokkal nagyobb, monumentálisabb elemekből tervezték a díszleteket, hogy majd a somlyói bemutatón is megfelelőek legyenek ezek. Az előadás három színpadon zajlik majd és kivetőkön is lehet követni az eseményeket. Ugyanakkor a Duna Televízió élőben közvetíti a produkciót a helyszínről. „Egy alapvető gondolat volt a legelejétől: helyi erőkkel hozzuk létre az előadást, helyi néptáncosok, együttesek épülnek be a produkcióba. Például Böjte Csaba gyerekkórusa, valamint Molnár Levente operaénekes, akit Pilátus szerepében láthatunk. Ez a legfontosabb turnéja a Nemzeti Színháznak” – fogalmazott Vidnyánszky.

Egymással barátkozni

Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője úgy véli, ez a próbafolyamat erős társulatépítő program is. Ugyanakkor a különböző néptáncegyütteseknek alkalmuk nyílik egymással barátkozni. Az alkotók fontosnak tartották bevonni a helyieket, így egészül ki a tánckar a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Háromszék Táncegyüttes, a Mereklye Táncegyüttes, a Borsika Táncegyüttes, valamint az Ördögborda Táncegyüttes táncosaival, közreműködik továbbá a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kórus is. „A koreográfiát székelyes táncokból raktuk fel. Nem egy showműsor lesz, egy passiót nem úgy képzel el az ember. Nagyon kevés színházi rendező hisz abban, hogy a mozdulatnak ilyen hatalmas ereje van” – mutatott rá Zsuráfszky. Hozzátette, minden olyan hangszer megszólal majd az előadásban, amely nem idegen a csíki, gyimesi kultúrától.

Néhány koreográfiát a színészeknek is el kellett sajátítaniuk. „Azt kellett megtalálni, hogy a táncosoknak van egyfajta mozgás­stílusuk és a koreográfiáknak van emocionális töltete, a mi gesztusainknak, mimikánknak, játékstílusunknak pedig kapcsolódniuk kell az övékhez. Ugyanígy a daloknak is van egy dinamikájuk, amelyekhez muszáj volt kapcsolódni” – magyarázta Berettyán Nándor, aki Krisztust alakítja a produkcióban. „Minél jobban rákészültem, annál rosszabb volt, annál hazugabb. Ha teljesen tisztán, nyu­godtan belemegyek, akkor sikerül. Nem játszok semmit, átfut az egész rajtam.”

A tánc, próza és ének egységes szövetté áll össze, mire az előadás eljut a bemutatóig – magyarázta Berettyán Sándor, akit a Tanítvány szerepében láthatunk az előadásban. Az előadás sok szereplőt mozgat, rengeteg mozgalmas pillanata van. De míg a budapesti helyszín egy intim tér, és ott a finom színészi játékok érvényesültek, a Nyeregben fel kell majd nagyítani a gesztusokat, egészen más stílust követel ez a helyszín.

A nézőt más világba kell csalni

Az előadásban Berecz Andrást a Vándor szerepében láthatjuk. „Nekem nem akaródzott, Vidnyánszky Attila szegezett neki a dolognak. Én bizonytalan voltam benne, vajon kellek-e, ez szent történet, nekem nem tréfa. Viszont akkor érzem jól magam, ha élére állíthatom a szavakat, hátrabukfencet csinálhatok minden mondatban. Attila azt mondta, bízzam rá magam, ne féljek, normális drámában ellenpontra szükség van. Ahhoz, hogy igazán hasson a történet szomorúsága és az, hogy ennél megrázóbb története nincs az emberiségnek, kell valaki, aki megpihenteti a nézőt, kicsit elcsalja egy más világba, és mikor már kacag, akkor lehet döfni nagyot rajta. A rendező azt mondta, csak nyugodtan bolondozz és a saját meséidet és énekeidet hozd el, és ezekkel nyomozom a szenvedéstörténet minden fázisát, minden stációról van valami mondanivalóm. Menet közben én is fejlődök, felnövök az ügyhöz” – avatott be a részletekbe a tusványosi sajtótájékoztatón a mesemondó.

Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekessel két héttel a bemutatót megelőzően Csíkszeredában beszélgettünk. Mint mondta, a budapesti Bánk bán-bemutató után kereste meg Vidnyánszky Attilát, hogy hozzák el az Erkel Ferenc operáját a csíksomlyói Nyeregbe. „Attila mondta, hogy előbb hozzuk el a Csíksomlyói passiót. Ő szeretett volna egy helybéli embert is betenni az előadásba, akit ismernek és színpadi ember is. Így kért fel a Pilátus szerepére. Ez kisebb szerep, de erős karakter. Az egész darab gyönyörű. Nekünk, akik istenhívők vagyunk és meg vagyunk áldva hittel, egy ilyen darabot kihagyni vétek lenne. Annyira illik a darab a Nyeregbe, a hitünkhöz. A jézusi erényt, a székely furfangot, meglátást is meg lehet találni benne – megfűszerezve gyönyörű énekekkel. Bocskor Lóránt kollégámmal sokat szerveztünk, mi segítettük a passiót, hogy ide kerüljön” – magyarázta. Rámutatott, fontos, hogy a Nemzeti Színház minden évben eljöjjön Székelyföldre. Már elő is készítettek egy ötéves tervet, jövőben például a Bánk bán című operát hoznák el a Nyeregbe. Az ilyen események lelkiekben is feltöltik az itt élőket és összetartozásukban, hitükben megerősítik. „Minden évben kell egy ilyen felemelő produkció. Ezt Székelyföld megérdemli. A pünkösdi búcsú mindig hatalmas erőt ad nekünk a továbbiakra. Kell egy kulturális esemény is, hogy minél többször gyűljünk össze minél többen, imádkozzunk közösen és tartsuk tiszteletben a saját értékeinket. A Nyeregben van a világ legjobb színpada. Olyan, mintha ott Istenhez közelebb lennénk” – hangsúlyozta Molnár Levente.