Bartók-fesztivál Brüsszelben

Krivánszky Miklós, Brüsszel

Bartók Béla művészete szerte a világon egyet jelent a magyar hagyományokban gyökerező modernitással – hirdetik a rendezvényt. Ezzel a zeneszerző, folklorista, előadóművész Bartók mellett bepillantást nyerünk a széles körű érdeklődéssel, korának művészi világát jól ismerő ember lelki világába, aki korának nemcsak modern gyermeke, hanem egyik ihletője, mérvadó egyénisége is.

Hogy milyen szerepe volt Bartóknak a 20. századi zenei és művészeti forradalomban, arról két kiváló szellemtörténésznek, Barki Gergelynek A magyar modernizmus és Bartók Béla címet viselő kiállítása, valamint Rockenbauer Zoltánnak az Apacs művészet– a kubista Bartók című egyórás előadása árulkodik. Rockenbauer a zeneszerző sokunknak kevésbé kézenfekvő életképeiről, baráti kapcsolatairól, szerteágazó érdeklődési köréről libbentette fel a fátylat. A száz évvel ezelőtti párizsi szellemi pezsgésben résztvevő magyar művészek útkeresésein, vitáin, alkotásain keresztül elevenítette fel Bartók szerepét, egyben a különféle irányzatokra való érzékenységét az előadó. Párizsi tartózkodása nemcsak az új zenei nyitások időszaka, hanem a művészet egészének újrafogalmazása is, amely termékenyen hatott lelkivilágára, kutatómunkájára.

Barki Gergely Ismert és ismeretlen magyar kubisták című előadásában felelevenítette a magyar kubizmus történetét: a két előadó révén a gyanútlan érdeklődő nemcsak Bartók szellemi hagyatékát fedezhette fel újra, hanem a magyar modern művészet belépését is a 20. századba.

A megemlékezéseknek a Balassi Intézet mellett az Európai Parlament is teret ad az Európai Néppárt támogatásával és Sógor Csaba EP-képviselő irányításával. Az Európai szellemiség – nemzeti gyökerek című kiállítás keretében a Bartók Archívum anyagából a népi gyökerekre és a zene modernizálásában betöltött szerepére hívta fel a figyelmet. A fotók, kéziratok, a meghallgatható zenei szemléltetők, levélrészletek és a Bartókról írott vélemények mentén bepillantást nyerhettünk Bartók életébe, népzenei kutatásainak műhelytitkaiba is. Nagyszámú érdeklődőt vonzott Káel Norbert zongoraestje (képünkön) is – a művész bartóki szellemben kalandozott a jazz és a klasszikus zene rejtelmes összefüggéseiben párhuzamba állítva a mester műveit Chick Corea szerzeményeivel.

Podhradszky Katalin kutatásainak köszönhetően tematikus városnézésen is részt vehettünk Brüsszeli séta Bartók nyomában címmel. A kiindulópont a királyi könyvtár, az Albertina volt, amelyben a Bartók Archívum is található. Ezt az a Denijs Dille hozta létre, aki tizennyolc éves korában hallott először Bartók-zenét, s aki ezután papi hivatása mellett életét a Bartók-életmű kutatásának szentelte, nyolcvan év alatt hatalmas anyagot halmozva fel.

A következő állomás a zeneakadémia volt, ahol a magyar vonatkozások közül Hubay Jenő és Gertler Endre személye emelendő ki, mindkettő hegedűtanára volt az intézménynek – a Bartókkal szoros barátságot ápoló Gertlert tekintik Bartók egyik legjobb előadójának. Innen az út a La Place du Bastionhoz vezetett, ahol a régi városfalak elbontása után egy szórakozónegyed alakult ki, az itt működő Théatre de Molière egyik termében kapott otthon aharmincas évek elejétől sugárzó belga rádió szimfonikus zenekara. Karmestere Franz André volt, aki az akkori idők egyik legjobb zenekarát vezette. A világhírű formációt, amely képes volt meglepő gyorsasággal elsajátítani a legigényesebb partitúrákat, beleértve a Bartókéit is, Bartók is csodálattal emlegette.

A felfedezőséta a Királyi Palotánál állt meg újra, mivel létezik egy királyi, 1937-ig lovas bandérium, a l’Orchestre Royal des Guides. A háború előtt vezetőjük André Prévost volt, aki korának nyitott szemléletű egyéniségei közé tartozott. Bartóktól engedélyt kért, hogy átírhassa az Allegro Barbarót a katonazenekar számára. Az előadásról lemezfelvétel is készült, de nem nyerte el Bartóknak a tetszését ez a változat. A zenekar a mai napig nagy sikernek örvend, különlegessége, hogy nyolcvanöt tagjából tizennyolc trombitás. André Prévostot baráti szálak fűzték Paul Colaerhoz, aki a közben megépült belga rádiónak lett az igazgatója, ahol rendszeresen tűzte műsorra a kortárs zeneszerzők műveit, természetesen Bartókéit is.

A kalauzolást a Saint Michel Katedrális harangjátéka követte Carl Van Eyndhoven előadásában, aki orgona- és harangjátéktanár, a Bartók Archívum kurátora és a napokban nevezték ki a leuveni katolikus egyetem művészeti karának dékánjává. Befejezésül mi sem zárhatta volna szebben a sétát, mint a harangjáték fénypontjaként felcsendülő Este a székelyeknél.