Bartók és forrásvidéke

Negyvennégy Bartók-hegedűduó egy előadáson belüli megszólaltatása nem szokványos jelenség. Bartók Béla elsősorban didaktikai célzattal alkotta meg ezeket az apró, rövid remekműveket, elsősorban  azért, hogy tanár-diák vagy diák-diák tandemek részenként, darabonként adják elő, ily módon is fejlesztve tudásukat. A közelmúltban Kolozsváron újfent meghallgathattuk, élvezhettük a bartóki hangzásvilág eme gyöngyszemeit – igaz, kissé újszerű, a „hagyományostól” eltérő felfogásban. A szokványostól való eltérést elsősorban a két előadóművész – Béres Melinda és Márkos Albert – által eszközölt sorrendváltoztatás jelentette. A hegedűduók ezúttal nem a zeneszerző által előírt sorrendben, hanem átcsoportosítva, tematizálva csendültek fel, talán élvezhetőbbé, emészthetőbbé téve ezáltal a sorozatot. Elsősorban népzenei forrásanyaguk alapján esetenként három-négy duót fűztek egybe, román, magyar, szlovák, szerb, rutén vagy arab zenei tömböket képezve. A Kolozsvári Rádió zenei szerkesztőjének, Benkő Juditnak a zenei részek közötti felvezetői, kommentárjai színesítették az előadást, talán oldották is a zenei aktus komolyságát.
Apropó népdal előadása: ez volt a kolozsvári és ezt megelőzően a segesvári előadás másik újdonsága. Lamperth Éva zenetörténész kutatásai és megjelent könyve alapján – ő állította össze Bartók műveinek forrásjegyzékét – ezúttal hallható volt a hegedűduók jórészének ihlető népdala is. Néhányat egykori fonográfhengerek felvételeinek felhasználásával oldottak meg az előadók és a szervezők, javarészüket azonban  Bárdos Réka népdalénekes szólaltatta meg az eredeti, Bartók Béla általi   lejegyzések  vagy éppen korabeli felvételek alapján – nemcsak magyar, hanem román, szlovák és rutén nyelven is. A kísérlet nem világpremier, Magyarországon a Muzsikás zenekar Bartók Béla, a Jánosi zenekar Liszt Ferenc műveinek ihlető népzenéjét mutatta be, a 44 hegedűduót azonban ilyen formában, kombinációban még senki sem szólaltatta meg. Romániában, Kolozsváron biztosan nem.
A két hegedűművész kiválóan, tetszetősen, precízen és összeszokottan játszott, Bárdos Réka szokványostól, klasszikus éneklési módtól eltérő, erőteljes, tiszta, csengő hangú, a hagyományos falusi éneklési stílusra építő tolmácsolása a „kifinomultabb” stílushoz szokott közönséget is megfogta. A majdnem kétórás koncert részvevői tanúsíthatják: élvezetes, sőt tanulságos estében lehetett részünk.
ősszel talán székelyföldi előadás-sorozatra is sor kerül: érdemes majd jelen lenni Bartók Béla 44 hegedűduóján és forrásvidékükön.