Amikor Godot megérkezik

Fám Erika

A sepsiszentgyörgyi Tein teázó nemcsak változatos teakínálatáról, irodalmi estjeiről vált ismertté  a helyiek számára, hanem a Tein Teátroom színházi produkcióiról is – a sepsiszentgyörgyi színház által életre keltett  felolvasószínházi sorozat egyre nagyobb hírnévnek és népszerűségnek örvend.

Pálffy Tibor, Derzsi Dezső, Kolcsár József és Kónya-Ütő Bence felovasószínházát legutóbb nem szokványos módon, a teázó termében tartották, hanem a város leendő – most épp felújítás alatt álló – főterén. A macskakövekre kiköltöztetett székekre, padokra, az asztalok mellé népes közönség gyűlt össze – ezekre az előadások ingyenesek, a belépőjegy árából mindenki megveheti kedvenc italát. S ez bár vonzó is lehet a közönség számára, mégsem ezért jönnek a nézők elsősorban. A teret utcai lámpák világítják meg, fényárban úszik az improvizált miniszínpad, a közönség, az asztalok.

Matei Vişniec Utolsó Godot című darabja kerül felolvasásra. A darabban maga Godot is megszólal – de az előadás nem csak róla szól. Halljuk, látjuk a méltatlankodó Godot-ot, akinek egy jelenés, egy ártatlan szó sem jutott a  Beckett szövegében. Godot és Beckett a színház mibenlétéről, küldetéséről és létjogosultságáról értekeznek. Patetikus mondatok hangzanak el – a díszlet maga a város: a sepsiszentgyörgyi Erzsébet Park, a környező épületek, a megvilágított fák, a Tamási Áron Színház épülete, amely felé gyakran mutogatnak a színészek, miközben a színházról diskurálnak. A kétszereplős darab a spesiszentgyörgyiek interpretációjában kiegészül egy futárral, aki ugyan csak egy monológ erejéig szólal meg, de mindig időben jelenik meg a kitágított színtéren és mindig érezteti jelenlétét, mintha egyszerre lenne szerző és szereplő lelkiismerete. Az előadás zenei háttere sem elhanyagolható. Nem is háttérről van szó, az alternatívra hangolt zene eleven része az előadásnak.

Van ereje ennek a színháznak, ennek az improvizatív előadásnak. Lett ereje a térnek. Belakták a színészek a teret, megtelt élettel, erővel, elevenségggel, átminősült, értékesnek bizonyult. Hanggal, zajjal, zenével, kísérlettel, mozgással töltötték meg a szürke felületet és a félhomályba burkolódzó park fáit. Élő színházat láthattunk, olyat, amely a hétköznapok legtermészetesebb velejárója, a hajdani amphiteátrumok hangulatát idézve, közben eszünk-iszunk, élvezzük a játékot, élvezzük a sajátos közeget, a meleg őszi este simogatását, a meghittséget. Közelebb kerültünk a színház legbensőbb lényegéhez.