
A könyvbemutatón lapunk munkatársai voltak a főszereplők: Makkay József és Nánó Csaba
Fotó: Kádár Hanga
A színészek az újságírókhoz, tanárokhoz hasonlóan egy-egy nemzet keresztjének cipelői, a nemzeti kulturális életet művelők, akik átérzik a különböző korokat. Nánó Csaba újságíró Egy élet nem elég című kötetében neves erdélyi színészek függöny mögötti arcát mutatja be az olvasónak.
2017. június 10., 15:182017. június 10., 15:18
2017. június 22., 22:372017. június 22., 22:37
Az interjúkötetre egy ezt megelőző, Ahol fény, ott árnyék is című könyv folytatásaként tekinthetünk, mindkettő ezer szálon kötődik a kolozsvári színház társulatához – hangzott el múlt héten a Kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában tartott könyvbemutatón. A színház művészeti igazgatója, Visky András szerint egy színész munkája az előadás után sem tűnik el, hiszen a nézők, kritikusok beszélnek róla. Ám ha valakinek az emléke mégis halványodna idővel, azt éppen az ilyen kötetek akadályozzák meg.
„A könyvkiadást nem kezelhetjük szigorúan csak üzleti szempontból, a kiadóhoz ugyanis szorosan kapcsolódik minden kötete. Nem dobunk ki semmilyen alapanyagot, még akkor sem, ha éppen nem gazdagodunk meg belőle. Az érték ugyanis nem feltétlen a várható bevételben mérhető” – árulta el Derzsi Ákos, az Europrint Kiadó igazgatója. Mosolyogva fűzte hozzá, az első könyv kiadása után már várták a következőt. A minőségi tartalom után azonban a mennyiségi értékre sem lehetett a kiadónak panasza, a bemutató előtt és után is kígyózó sor állt a könyves asztal és a dedikáló szerző előtt.
„A színház nem csak a színpadon zajló eseményekből áll, a teátrumi igazi élet egy előadás utáni jó beszélgetésben csúcsosodik ki” – fogalmazott Visky András. Az elegáns, letisztult, tekintetvonzó borító mögé bújt igényes tartalom korabeli fotókkal megtűzdelt 19 portréinterjúból állt össze színészekről, köztük olyan nevekkel, mint Széles Anna, Vitályos Ildikó, Bisztrai Mária, Barkó György, Jancsó Miklós, Albert Júlia. Az interjúk zöme a kilencvenes években íródott, a Szabadság kolozsvári napilapban, később az Erdélyi Napló hetilapban jelent meg. Makkay József régi kollégaként tanúja volt a beszélgetések születésének, a bemutatón barátként és munkatársként kérdezte a szerzőt, aki kérdezőből, ha egy rövid időre is, de interjúalannyá vált.
„Az interjú nemcsak a kérdezz-felelek riportmagnóval történő rögzítését jelenti, hanem beszélgetést, amelyre alaposan fel kell készülni” – vallja Nánó Csaba. Rámutatott, az internetes világ előtt nem volt egyszerű az interjúalanyból felkészülni: míg ma elég a világhálón két kattintással rákeresni a névre, régen hetekbe telt, amíg színházi és sajtódokumentációkból az újságíró kihámozta, kivel miről érdemes beszélgetnie. A szerző leszögezte, az újságíró nem vallatótiszt, nem erőszakolhat ki válaszokat, mégis törekednie kell arra, hogy a beszélgetőtársat nyitottságra ösztönözze. Nánó Csaba hozzátette, az általa megkérdezett művészek nyílt őszinteséggel válaszoltak neki. Bár az eredmény látványos és sikerélménnyel tölti el az újságírót, az interjúkészítés a szakmának nem a legkönnyebb és leghálásabb műfaja: Nánó a számítógépes modern idők előtt teljes egészében lekörmölte ceruzával a felvételt, utána írógéppel legépelte, majd személyesen elvitte a színésznek, hogy az illető esetenként többször is átírja, kijavítsa. De az újságírói korrektség is sokszor próbára tevődik, hiszen gyakran előfordul olyan eset, amikor a teljesen őszinte választ a művész kérésére nem írhatja le a kérdező.
„A 90-es években még bejártak az olvasók a szerkesztőségbe, de az utcán is megállították az újságírót, hogy gratuláljanak egy-egy jól sikerült írásához. Ezt a sikerélményt az interjúimnak köszönhetően akkor nem egyszer én is megtapasztaltam” – tette hozzá a szerző. Kötete visszatükrözi a rendszerváltozás utáni színházi körülmények nehézségeit, amikor számos alkotóművészt nyugdíjba, távozásra kényszerítettek. A könyv ugyanakkor a sérülékeny, ezerféle megfelelési kényszerrel viaskodó színész lelkét is ábrázolja. A jól kérdező Nánó Csaba pedig továbbra sem pihen: jelenleg a kolozsvári Stúdió Színház történetén dolgozik Barta László budapesti szerzővel közösen – interjúk és képanyag összegyűjtésével.
A mezőpaniti Balogh Albert különleges hivatást választott: orgonákat restaurál és épít. A Krónikának arról beszélt, hogyan talált rá erre a különleges mesterségre, milyen titkokat rejt egy orgona belseje, és mi jelent ma kihívást az orgonák megőrzésében.
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Igazi tavaszias, napos idő elé nézünk a következő egy hétben. A tavasz megérkeztét jelzi, hogy a nappali csúcshőmérsékletek elérik a 17 fokot, de az éjszakák továbbra is hidegek maradnak.
Az alapvető élelmiszerek árréssapkája nem kezelte a megélhetési válság valódi okait – állapítják meg legfrissebb elemzésükben a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán létrejött Romanian Economic Monitor kutatócsoport szakértői.
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
szóljon hozzá!