A Fekete kolostor rejtelmei

Szép számmal sereglettek össze írók, költők, folyóirat-szerkesztők, irodalom- és színháztörténészek, kiadók és egyetemi tanárok a Kárpát-medence egészéből a hatodjára megszervezett Kolozsvári Magyar Napokon – a bőség zavarában nehezen lehetett eldönteni, melyik beszélgetésen vegyen is részt a nagyérdemű. A programok ugyanakkor jól ki is egészítették egymást. Aki esetleg részt vett a Gaal György és Egyed Emese vezette Írók otthona, Kolozsvár sétán, s megnézte, hol lakott Dsida Jenő vagy Kuncz Aladár, a séta után betérhetett a New York Szállóba, hogy a Kriterion Kiadó által szervezett beszélgetésekbe belehallgatva megtudja, miként is áll Kuncz Aladár életművének kiadása.

A két nagyobb tematikus részre osztott beszélgetésen – Kuncz Aladár a Fekete kolostorban és Kuncz Aladár Kolozsváron – Jeney Éva irodalomtörténész és Filep Tamás Gusztáv eszmetörténész avatta be a hallgatóságot a Kuncz-életmű és -életút közönség előtt jórészt ismeretlen titkaiba. Jeney, az első világháborús francia civil internálás levéltári dokumentumait jól ismerő kutató a szerző franciaországi fogságáról, Filep Tamás pedig Kuncz kolozsvári életéről számolt be, a kolozsváriak helyismeretét is megszégyenítő pontossággal és részletességgel.

A Kriterion Könyvkiadó igazgatója, H. Szabó Gyula moderálásával lezajlott kávéházi beszélgetéseken azonban nem csak a népes Kuncz-család kolozsvári mindennapjai elevenedtek meg – Jancsó Miklós színművész tolmácsolásában –, de megtudhattuk azt is, miként került az immár sokadik franciaországi vakációját egy bretagne-i faluban töltő Kuncz mint nemkívánatos elem civil internálttá Nourmoutier-be, majd Ile d’Yeu szigetére. Jeney franciaországi kutatóútja során végigjárta azokat a helyeket, amelyeken egykor a szerző is élt, felkutatta az első világháborúban a civil internáltakra vonatkozó francia jogszabályokat, így adatolva Kuncz könyvének hátterét – franciaországi útinaplói, tanulmányai igazi irodalomtörténeti csemegék. Ki gondolta volna például, hogy a Fekete kolostor francia fordításának megjelenése után Noirmoutier műkedvelő történészei között bestseller lett a Fekete kolostor, a szökésről szóló rész alapján ugyanis azt hitték, hogy végre megtalálták a legendás utat, amely a vártól a Saint Philibert templomig, sőt akár a gázlóig (Gois) is elvezet, s amelynek ősi létét ők addig csak sejtették vagy remélték. Vagy hogy Noirmoutier civil, autodidakta lakosai – amúgy hagyományosan mezőgazdászok, sótermelők, borbélyok, szájsebészek, mérnökök – nyugdíjas korukban levelekkel, képeslapokkal, kivágott, füzetekbe ragasztott újságcikkekkel őrzik a múltat, és készségesen bocsátják a kutató rendelkezésére.

Megtudtuk azt is, a Kuncz-hagyaték egy részét őrző Országos Széchényi Könyvtár és a kolozsvári székhelyű Kriterion Könyvkiadó közös vállalkozásba kezdett: összegyűjtik és kiadják a szerző teljes életművét. 2018-ig, az erdélyi magyar kisebbségi irodalom születésének évfordulójáig – ha van ilyen egyáltalán – a teljes sorozatot szeretnék megjelentetni. A tervezett nyolc könyvből eddig kettő jelent meg, az immár nyolc nyelvre lefordított Fekete kolostor és a novellákat, karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket, drámát tartalmazó Egy márványdarab.

A New York Szállóban tartott beszélgetés jó alkalmat kínált arra, hogy a következő kötetekről is szó essen: Filep Tamás Gusztáv eszmetörténész – aki a távolmaradó Boka László irodalomtörténésszel közösen szerkeszti a sorozatot –, kifejtette: a Felleg a város alatt című regény után jövőre jelenik majd meg A magyar irodalomtörténet elméletének és módszerének fejlődése Toldy Ferenc óta című monográfia, 2017-re pedig tanulmányokat, kritikákat tartalmazó köteteket terveznek. Két kiadvány várható 2018-ra is, a Kuncz Aladár levelezése és a Tanulmányok, esszék Kuncz Aladárról.

A Fekete kolostor legújabb kiadása követi a legelső, Kuncz imprimálta 1931-es kiadást – a vállalkozás már ezért is megérdemli a magyar olvasók figyelmét. Mint ahogy a beszélgetésből is kiderült, a Kuncz-életműsorozat igazi hozadéka – túl azon, hogy számos, mindeddig publikálatlan Kuncz-szöveggel ismerkedhetnek meg az olvasók –, hogy a franciaországi levéltári források felfedésével részletesebb és pontosabb képet kaphatunk Kuncz Aladár internálótáborban töltött mindennapjairól, a Fekete kolostor francia nyelvű kiadásának (1937-ben jelent meg először franciául) utóhatásáról. Hiszen Kuncz fő műve a francia–magyar kapcsolattörténet szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, érdemes hát újra kézbe venni a megjobbított, újabb jegyzetekkel kiegészült kiadást.