Méhes Kati színművésznő Tóth Pál Miklóssal közös jelenetben. Több darabban szerepeltek együtt
Méhes Kati szatmárnémeti színművész a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben diplomázott 1973-ban, majd az Északi Színház magyar tagozatához szerződött. Azóta megszakítás nélkül a Harag György Társulat színésze. A kezdetekről, pályájáról és sikereiről beszélgettünk.
2019. február 27., 14:222019. február 27., 14:22
2019. március 02., 09:302019. március 02., 09:30
– Hogyan került a színészi pályára?
– Mint minden kislánynak, nekem is megfordult a fejemben, hogy színésznő leszek, de ez csak ideig-óráig tartott. A jogi pályával kacérkodtam, de az osztályfőnököm, aki jól ismert, lebeszélt erről. És milyen jól tette! A fordulat akkor következett be, amikor a kolozsvári cipőgyár, a Clujana egyik ünnepségére az iskolánk szolgáltatta a műsort és gyorsan kellett egy magyar műsorszám is, amire én népdalcsokorral jelentkeztem. Amikor később látogatóba jött hozzánk nagybátyám és lelkesen beszámoltam neki a szereplésről,
– Ki volt e területen a családi példakép?
– A Lendvay Márton nevét viselő és mai is működő nagybányai színjátszó csoport egyik alapítója éppen nagybátyám volt. Méhes nagyapám a tordai iparos egylet színjátszó csapatának volt az alapembere, a dalárda biztos hangú énekese. Nagybátyám hatására tehát komolyabban el kezdtem foglalkozni a gondolattal, hogy megpróbálkozom a színművészeti főiskolával. Ha kiesek az első rostán, megyek a filológiára, s folytatom a másik családi hagyományt, azaz tanár leszek, gondoltam magamban. De felvettek.
Kiestem a családi fészekből, egyszóval nem volt könnyű.
– Hol gördült fel először a függöny?
– Főiskola után Szatmárnémetibe kerültem egy jó közösségbe. Ma is hálával gondolok Tárnói Emikére, Nyíredi Pirikére, akik időnként anyáskodtak felettem amellett, hogy a színpadi munkában is segítettek. Ebben a színházban volt kitől tanulni. Szeretettel emlékezem Szabó József Ódzsára, aki A rút kiskacsát rendezte, ebben a Molett hölgy lányát játszottam. Türelemmel kivárta, míg több próbálkozás után valami olyasmit hoztam, ami neki is tetszett. Halk szavú, udvarias, bátorító volt, s hihetetlen jó ízléssel vitte színpadra e kedves történetet Kisfalussy Bálinttal együtt, aki zeneszerző és segédrendező volt egy személyben. Nagy sikere lett a darabnak. Évekig játszottuk, közben szültem, s bedupláztak engem is, a főszereplőt is. Nem hiszem, hogy az erdélyi színházakban volt még olyan darab, ami annyi előadást ért volna meg, emlékeim szerint legalább kétszázat. Ez volt az első sikerem…
– Voltak kedvenc szerepei?
– Négy és fél évtized alatt rengeteg kisebb-nagyobb szerepem volt, amelyeket jól vagy kevésbé jól oldottam meg, de mindenből lehet tanulni, talán a bukásból a legtöbbet. Felsorolok néhányat a kedvencek közül: 1980–81-ben A fiú, aki virágot hord a szájában című előadás Valy-ja hozta meg az első szakmai elismerést. A Megéneklünk Románia országos szakaszán Temesváron a női alakítás harmadik díját kaptam. Most megmosolyogjuk, de akkor ilyen idők jártak… Talán ez volt az első erdélyi magyar musical is. A 80-as évekből még voltak kedvencek: Lakon ház (Köntös Szabó Zoltán) Letíciája, A doktor úr (Molnár Ferenc) Sárkánynéja. Ez is sikeres előadás volt, mai napig emlegeti a közönség. Aztán jött a Jó estét nyár, jó estét szerelem Zsuzsannája, az Egy pohár víz (Eugène Scribe) Marlborough hercegnője – ennek is a zenés változatát játszottuk, a Hyppolit, a lakáj Mimije, Platonov (Csehov) Anna Petrovája. A 90-es években A csirkefejben az alkoholista anyát alakítottam, majd Marlene Dietrich szerepét az Edit és Marlene című darabban – ez is közönségkedvenc volt. A kőszívű ember fiainak Antoinette-jét vagy A tékozló fiú (Ivancsits Tamás) Madame szerepét is szerettem. A 2000-es évekből talán Mamókát említeném A padlásból. Az volt még roppant közkedvelt előadás, mindig mindenhol „szakadó házaknak” játszottuk. Az apácák című musicalban Mária Regina apácafőnöknő voltam, Háy János A Senák című darabjában Mama, a Nyolc nőben Mamy, már nyugdíjasként Csehov Három nővérében egy rendhagyó Anfisza, amelyben a rendezőnek különös elképzelése volt erről a szerepről, de említhetem Bertolt Brecht Koldusopera Peachumnéját is, ami szintén kedvemre való volt. Lubickoltam a Hello, dr. Mengele (Spiró György) Kleinné szerepében és a Mágnás Miska Nagymamájában. Ezek voltak az utóbbi évek legnagyobb kedvencei.
Méhes Kati számára a közönség visszajelzése volt a legfontosabb
A 2017–18-as évadban a Bernarda Alba háza (Bertolt Brecht) című darabban Poncia, a szolgáló szerepére hívtak meg. Újdonság volt, mert addig ilyen jellegű szerepet nem játszottam. Izgalmas volt együtt dolgozni Bocsárdi Lászlóval a Tévedések vígjátékában (Shakespeare), hasznos műhelymunka volt. Persze a kabarékat is nagyon szerettem…
– Mi a véleménye a mai modern színházról?
– Bár én a hagyományos színjátszás híve vagyok, azt mondom, a kísérletezésre szükség van, hiszen a színház jelen idejű művészet, ami állandó változásban van, akár az élet.
Szívesen veszek részt a kísérletekben, és legnagyobb örömömre hívnak is, mert kíváncsi vagyok rájuk, de magamra is, hogy értem-e a nyelvüket, rá merem-e bízni magamat teljesen egy fiatal rendezőre, képes vagyok-e a megújulásra, hiteles tudok-e lenni olyan szerepekben, amilyenekkel eddig még nem találkoztam. Ezért volt kihívás például a Poncia, bár azt nem fiatal rendező rendezte. Én teljesen másként alakítottam volna, de ellenkezés nélkül igyekeztem úgy játszani a szerepet, ahogy a rendező kérte. A végén azt éreztem, jó munka volt. Ezért volt öröm számomra, amikor olvastam
Nekem a közönség visszajelzése fontos, de azért időnként jó tudni, mit tartanak rólunk a szakmabeliek.
– A zenés darabokon kívül milyen műfajokban szerepelt még?
– Például pódiumműsorokban. A Dalokkal emlékezem címűben Tóth Pál Miklóssal közösen léptünk fel, később a Te vagy a szabadító, Több is veszett Mohácsnál, Beszélj, hogy lássalak címűekben úgyszintén. Az ő ötlete alapján az Ádám és Éva, Borban az igazság, Hej, halászok, halászok, A huszárokról című előadásokban egyedül is kipróbáltam magam. Szórakoztató műsorokban is felléptem, ilyenek voltak a Pardon, főnök úr!, Szerelem, szerelem, Vidám percek, utóbbi három kiadásban. Drámai szerepekben nemigen volt részem, az én műfajom a musical, a vígjáték, a kabaré, amit örömmel vállalok. Derűt sugározni, mosolyt csalni a néző arcára legalább olyan fontos és jó érzés, mint megríkatni. Jelenleg a Ray Cooney Család ellen nincs orvosság című darab Nagymamája vagyok, nagyon szeretem e kedves kis szerepet.
– Mekkora különbséget tapasztal a régi és a mai színészet között? Milyen volt a rendszerváltás utáni elismerése?
– Nem tapasztalok különbséget a régi és a mai színészet között. Én végig színész voltam, nem vállaltam más feladatot. A szerepet akkor is meg kellett formálni, ma is meg kell.
Akik vezető pozícióban voltak, bizonyára többet tudnának mondani. Hogy megkaptam-e a méltó elismerést? Azt hiszem, nem panaszkodhatom.
2011-ben az RMDSZ is kitüntetett a hagyományőrző és kultúrát népszerűsítő tevékenységemért 2014-ben a Szatmár Megyei Tanács Kiválósági Díjában részesültem. A 2014–15-ös, a 2015–16-os, valamint a 2017–18-as évadban a legjobb epizód színésznőnek járó közönségdíjat is megkaptam. 2016-ban a társulat vezetősége a kiemelkedő alakításokért járó Nívó-díjjal tüntetett ki. Szerepálmaim nem voltak. Örültem minden szerepnek, amit kaptam, és igyekeztem legjobb tudásom szerint megoldani.
– Van, amit mai tudásával másként tenne?
– Van, amit másként tennék, de azt a mostani eszemmel, a mostani körülmények között az eddigi tapasztalataimmal a tarsolyomban. Ám e tudást meg kellett szerezni, ezekért küszködni kellett. A víz nem folyik visszafelé, az életet sem pörgethetjük vissza. Eme tapasztalatok tanulságait viszem magammal és a következő életemben talán néhány dolgot másként teszek majd…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!