Divattá válhat az egyházi ifjúsági munka

– Az IKE az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági szövetsége a nőszövetséghez és presbiterszövetséghez hasonlóan. Az eddigi egyesület, az IKE támogató- és háttérintézményként továbbra is megmarad, természetesen a névhez is ragaszkodunk, hiszen 95 év története tükröződik benne, ráadásul az erdélyi fiatalok körében a legismertebb ifjúsági szervezet. A szövetségi struktúra azonban átalakul, munkáját az egyházzal szorosabb kötelékben képzeli el. Az elmúlt két évtized jegyzőkönyveit átlapozva azt láthatjuk, hogy a kommunizmus bukása után újraalakult IKE-t is a maihoz hasonló módon képzelték el: egyházközségi, egyházmegyei és kerületi szinten. Az évek során azonban mintha eltűnt volna a közbelső szint. Az IKE sokáig úgy működött, hogy egyes gyülekezetek, ahol a lelkipásztor foglalkozott a fiatalokkal, ifjúsági csoportjai tömörültek – tavaly például 42 tagcsoport alkotta a kerületi egyesületet. A munka viszont sokszor nem volt elég hatékony. Az új struktúra szerint újra kell alakítani a gyülekezeti ifjúsági munkával foglalkozó egyházmegyei szinteket, ezeket pedig az egyházkerület koordinálja.

– Némi ellentmondás feszül két adat között: egyrészt az IKE a legismertebb ifjúsági szervezet, másrészt az 500 erdélyi gyülekezetben csupán 42 tagcsoport létezett.

– Valóban így van, s ennek több oka is lehet. Egyrészt nincsenek valamennyi gyülekezetben fiatalok. Ugyanakkor a fiatalok sokszor találkoztak a névvel vagy az IKE által szervezett programokkal, de intézményesen nem vettek részt a munkában. A másik az, hogy a fiatalok hamar „továbbállnak”: kikonfirmálnak agyülekezetből, faluról hamar városra kerülnek, elszakadnak az IKE-től. De a szervezet továbbra is ismert marad számukra. Lehet, sokuk esetében a tagsági díj is taszítólag hatott. Az új struktúrában ezt el is törölték. Ha viszont egy élő és működő szervezet elkezdi, illetve folytatja tevékenységét egy jól meghatározott menet szerint, hiszek benne, hogy a fiatalok körében divattá válik az egyházi ifjúsági munka iránti elhívás.

– Az átszervezés inkább strukturális vagy tartalmi elemeket is hordoz?

– Jelen pillanatban az új struktúra felépítése a legfontosabb: a gyülekezeti, egyházmegyei szintek létrehozása. Az idei programokat is ennek rendeljük alá. Nyilván sok erőt, időt és energiát vesz igénybe a rendszer felépítése. Szeretnénk minél több egyházmegyei táborba elmenni, jelen leszünk a Tatán sorra kerülő Csillagpont ifjúsági találkozón. És nem maradnak el az Algyógyon szervezendő programjaink sem, a gitár- és az angol táborok, amelyekre óriási igény mutatkozik. Ezek nem feltétlenül az egyházi életben járatos fiataloknak szólnak, viszont előreviszik a misszió célját. Az évek során több olyan fiatallal találkoztunk, akik ugyan nem konfirmáltak, de a tábor keresztyén hangulata rádöbbentette őket, milyen jó a református közösségben tevékenykedni. Az egyházmegye ifjúsági előadóját – aki a megye egyik lelkipásztora – a következőkben négytagú csapat segíti: az elnök, aki mindenképp laikus, és a képviseletek mellett irányítja az egyházmegyét; az alelnök, aki programkoordinátor és az önkéntesek mozgatója; a titkár, aki ügyintéző és pályázatíró, illetve a pénztáros, aki a pénzügyvitelt vezeti. Sok esetben e személyek közül legalább egy munkatársképző tanfolyamot végzett már, tehát rálátása van az ifjúsági munkára.

– A templomba járók döntő többsége az idősebb korosztályokhoz tartozik. Ma mi tartja távol a fiatalokat atemplomtól?

– A fiatalok szerint sok esetben a prédikáció nem nekik szól. Ők mindig a szabadságra vágynak, a kötött keretek pedig, úgy érzik, gátolják őket. Ezért jók az ifjúsági istentiszteletek, ahol a fiatalok láthatják: közben lehet akár kivetíteni vagy éppen zenét hallgatni. Másik ok a vasárnapi viszonylag korai templomozás, s ez nemcsak a fiatalok, de a 30–40-es korosztály esetében is érvényes. Átalakulóban van a társadalom, az életritmus. Sokat követelnek az iskolában, rengeteg az extra tevékenység, a középkorosztályban sokan két-három munkahelyet vállalnak, szombaton is dolgoznak, vagy különböző tevékenységeken vesznek részt, vasárnapra pedig elfáradnak, vagy épp programot szerveznek maguknak. A kilencvenes évek elején az egyház azzal fogta meg a fiatalokat, hogy sok olyan lehetőséget biztosított számukra, amit máshol nem kaptak meg. Ez ma már nem érvényes, az egyház nem tud anyagilag vetélkedni a különböző rendezvényekkel. De nem is versenyezni kell, hanem meghatározni, mit tudunk kínálni, s abban mi legyünk a legjobbak. Az egyház megreformálása óta több száz év telt el. Sokkal gyakrabban lenne rá szükség, hogy tarthassuk a lépést a világgal. Mert ha az idősebb generációk kihalnak, a templomok kiüresedhetnek. Ez a próbálkozás viszont hosszú távon új lendületet hozhat az egyházi életbe, új gyümölcsöt teremhet.