Biztonságexport és jószomszédság

– Elnök úr, a Romániában zajló korrupcióellenes harcot dicséri egész Európa, Moldova meghívta az önök korrupcióellenes intézményének vezetőjét, hogy segítsen nekik, Bulgária hasonló modellt tervez bevezetni. A romániai politikusok mégis egységesen elítélik az intézményt, az igazságügy túlkapásairól beszélnek, holott eddig a korrupció túlkapásairól beszélt mindenki. A vitába ön is beleszólt. Miért? És hogyan ítéli meg a helyzetet?

– Románia intenzív korrupcióellenes harcot folytat. Nem egyszerű helyzet ez, nem egyszerű az országnak, a vizsgálóbíróknak és a politikusoknak sem, akik nem szeretnék, hogy egyik-másik ügyük napfényre kerüljön. Már a választási kampányomban nagy hangsúlyt fektettem a korrupcióellenességre, és ennek megfelelően cselekszem most. Attól függően, kit kérdezünk a korrupcióról, különböző véleményeket hallunk. A politikusok gyakran elégedetlenek a módszerekkel, a folyamatok intenzitásával, az egyszerű emberek viszont többnyire nagyon elégedettek, hogy végre valaki tesz valamit a korrupció ellen. Az első eredmények már látszanak, a szomszédos országok szeretnék megismerni a „receptet”, és hasonló akciókra készülnek. Mivel sok politikus szeretné fékezni ezt a folyamatot, úgy döntöttem, nekem is véleményt kell nyilvánítanom: a korrupcióellenes harcnak teljes gőzzel kell folytatódnia. Más recept nincs. A korrupció nem szépséghiba, hanem hatalmas probléma, amely jelentősen gátolja Románia fejlődését.

– Néhány politikusnak – Ponta miniszterelnöknek, Băsescu volt államelnöknek – sikerült átvinnie a szenátuson egy törvénytervezetet, amely akadályozná a korrupcióellenes harcot, visszafogná az államügyészeket és bírákat. Mi lesz, ha átmegy ez a törvény? Aláírja?

– Úgy tartom, ebben a fázisban nem kéne változtatni a törvényeken, igyekszem nyilvánosan is fellépni ez ellen. De az elnök további eszközzel is rendelkezik a hasonló akciók megakadályozására, legrosszabb esetben addig igyekszik húzni-halasztani, míg jobb döntés születik.

– Milyen eszközökkel? Visszaküldi a parlamentnek a törvényt? És aztán?

– Igen, az elnöknek joga van minden törvénytervezetet visszaküldeni a parlamentnek újratárgyalásra. Végső esetben az Alkotmánybíróság elé terjesztheti a jogszabályt.

– Ön erre készül?

– Igen, gondoltam rá, mert nem szeretném, ha éppen most, amikor ilyen intenzív folyamatok zajlanak, törvénymódosítások történnének. Később, amikor a korrupciós esetek száma csökken, talán lehet törvénymódosításról beszélni, ha a gyakorlat azt mutatja, hogy szükség van ilyen módosításokra.

– Hasonlóan világos szavakat vártak öntől a választási győzelem után is, a kritikusai szerint azonban ön hallgatásba burkolózott. Ők most dicsérik önt, hogy kiment a barikádokra. Tényleg a barikádokon van?

– Mindig a barikádokon voltam, a hallgatásom pedig nem tényleges hallgatás. Ritkán fordulok a nyilvánossághoz, a kifejezésmódom, a dolgok nevén nevezése eltér az elődömétől. Talán ezért tűnik úgy, hogy keveset beszélek, de tudom, mikor kell a nyilvánossághoz fordulni.

– A liberális párt, az ön pártja is a címlapra került mostanában a belső viszályok miatt. Mennyire tartja szilárdnak a helyzetét a pártban?

– Abból indulok ki, hogy az „én pártom” kitart mellettem. Az alkotmány értelmében államelnökként nem lehetek párttag, ezért kiléptem a pártomból. De úgy gondolom, időtálló, amit együtt felépítettünk. Amúgy nem meglepők a pártban tapasztalható véleménykülönbségek, hiszen ne feledjük, hogy a jelenlegi Nemzeti Liberális Párt két meglehetősen zavaros történetű pártból alakult, és mindez nyomokat hagy. Nem volt egyszerű néhány hónap alatt egyesíteni a két pártot, és megnyerni az elnöki választásokat is. A két párt összeolvadása korántsem tökéletes, mindkettő tagjaiban él az „én vagyok az igazi” érzés, ami néha súrlódásokhoz vezet, de ezeket legfeljebb zavarónak nevezném, nem pedig fenyegetőnek vagy aggasztónak.

– Tüntetnek a törvénytelen fakitermelés ellen, önt pedig azzal vádolják, hogy valamilyen mértékben köze van az osztrák befektetőhöz...

– Nem ismerem a céget, semmi közöm hozzájuk. Úgy tartom, nem kell törvényt hozni egy bizonyos cég érdekében vagy ellenében. Teljesen abszurd vád, hogy én egy osztrák cégnek lobbiznék, mert német őseim vannak, köztük talán osztrákok is. Az illegális fakitermelés viszont valóban létezik, amit magánemberként és államelnökként is teljes mértékben ellenzek. Ugyanakkor nem nehéz megállapítani: két lobbicsoport harcol egymással, amelyek igyekeznek minél több politikust bevonni. Örvendetesnek tartom, hogy sokan, főleg fiatalok tiltakoznak az illegális fakitermelés ellen, támogatom őket.

– Igyekszik felgyorsítani országa schengeni csatlakozását, amihez több támogatást szeretne Németország részéről. Egyelőre nem sokat kap.

– Nagyon jók voltak az európai vezető politikusokkal, köztük Merkel asszonnyal folytatott beszélgetéseim. Arról győztek meg, hogy a schengeni övezethez való csatlakozás ügyében még idén lépések várhatók, bár még nem dőlt el, hogy a folyamat befejeződik-e ebben az évben. Viszont valamennyi európai partner nyitottságot tanúsított a kérdésben, ami bátorságot ad a továbbiakhoz.

– De elnök úr, van egy kis probléma a korrupcióellenes harc terén: ha a schengeni egyezmény fele akarnak tartani, akkor az EU-s felügyelő és kontrollmechanizmusok helyett sajátot kell kiépíteni. Románia képes erre?

– Igen, természetesen. Románia már korántsem az az elfeledett kelet-európai ország, amelyet a partnereknek kell védeniük, Románia „biztonsággenerátor” az egész régió számára. A schengeni övezetet nem gyengíti Románia, ellenkezőleg, az övezet erőssége lehet, mert már rendelkezünk a megfelelő intézményekkel, mechanizmusokkal. Ismerjük a szomszéd országok helyzetét, sokkal jobban, mint a legtöbb európai partner, igyekszünk felkészülni, tudjuk, hogy mivel jár. Románia jelentős szerepet játszik a térségben, elsősorban nem katonai értelemben, hanem stabilitásfaktorként, olyan országként, amely nagyon jó know-how-t közvetít. Egyfajta biztonságexportőrként vagyunk jelen a régióban, ami korántsem figuratív szerep, szakembereink állandó kapcsolatban állnak a szomszédos országok intézményeivel.

– Románia NATO-s partnersége azonban egyértelmű állásfoglalás Putyin ellen, Moszkva ellen. Míg Bulgária, Szerbia, Magyarország inkább Putyin-és Oroszország-szimpatizánsok.

– Mi a NATO és az EU komoly, stabil és megbízható partnere szeretnénk lenni, miközben tisztában vagyunk, hogy nem csak haszonélvezői lehetünk ennek a partnerségnek. Az aktív szerepvállalásunknak köszönhetően kerültek rakétabázisok Romániába. Azt is tudjuk, hogy keleten ez ellenszenvet szül, de ha valamiben hiszünk és elkötelezzük mellette magunkat, akkor azt nyíltan vállalni kell.

– Magyarország is színt vallott Orbán Viktornak az unióval szembeni provokáló lépéseivel a halálbüntetés bevezetése ügyében, illetve a Putyin-közeli állásponttal. Ugyanakkor él egy nagyszámú magyar kisebbség Romániában, amelyhez Orbán gyakran ellátogat magánemberként. Mi erről a véleménye, az Európai Néppárt tagjaként hogyan ítéli meg mindezeket?

– Bennünket Magyarországgal kapcsolatban elsősorban a jószomszédi viszony érdekel, hiszen ez egy több száz éves szomszédság. Romániában, Erdélyben jelentős magyar kisebbség él, és én ebben sokakkal ellentétben inkább a lehetőséget látom, mintsem a problémát. Kisebbségi lévén magam is ismerem a kisebbségi lét gondjait, és természetesen nem problémaként kezelem a magyar kisebbséget, úgy tekintek rájuk, mint akik gazdagítják az országot. Ebből kell kiindulnunk, meg kell hallgatnunk őket, meg kell találnunk a megoldásokat a gondjaikra. A magyar kisebbség nagy létszámú, több magyar párt is van, több fórumon nyilvánítanak véleményt, de mindannyian azt akarják, hogy jobb legyen a közösségük számukra. A kihívásokat azonban eleve problémaként kezelni téves megközelítés. Az elvárásaik nagy többségét a román állam teljesítette, vannak iskoláik, parlamenti választásokon képviselhetik magukat, ami ritka Európában. A parlamentben 18 kisebbségi képviselő ül, a kultúrájuk anyanyelven való ápolását a román állam finanszírozza is. Az államközi kapcsolataink jók, stratégiai partnerség van köztünk, amit persze lehetne sokkal jobban is csinálni. Ezt a mandátumom kezdetén a külügyminiszterrel is megbeszéltem, hiszen tudjuk mit és hogyan kell javítani, és ezeket a lépéseket meg is kell tennünk a külkapcsolatok jobbításáért. Ez mindkét ország érdeke.

– A magyarországi helyzet kapcsán mégis az emberi jogok megsértésére, a demokratikus törvények korlátozására hivatkoznak. Brüsszelben ellentmondásos szerep jut önnek.

– Feltétlenül látnunk kell, hogy sem Brüsszel, sem az Európai Unió nem rendelkezik állam feletti jogosítványokkal. Sem az Európai Bizottságnak, sem más európai intézménynek nem feladata beleszólni a tagállamok belpolitikájába – persze vannak szabályok, amelyeket be kell tartani. Ha akad is, amit nem néznek jó szemmel, senki nem jöhet Brüsszelből, hogy megcibálja egy „szófogadatlan” kormányfő fülét. A problémák megoldásához sok megbeszélésre van szükség, megoldás pedig nem csak egy létezik.

– Ez a dialógus jelen pillanatban Görögországgal nagyon intenzív. Ön, mint a második legszegényebb uniós ország képviselője, aki már egy nagyon nehéz, többé-kevésbé sikeresnek tekinthető konszolidációs fázist tudhat maga mögött, hogyan értékeli a jelenlegi tárgyalásokat? Mitől tartana, ha bekövetkezne a „Grexit“?

– A görögökkel folytatott tárgyalások nehezen és lassan haladnak, de ne feledjük, hogy a sok negatív jóslat nem vált valóra. Én nem hiszem amúgy, hogy bekövetkezik az úgynevezett Grexit. Ahogy a görögök is belátták, hogy egymagukban nem juthatnak sehová, úgy az európai intézmények is belátták, hogy nem lehet már az első perctől előrelátni a tárgyalások végét. Sokan megtanulták, hogy a párbeszéd az egyetlen lehetséges megoldás.

– Hogy áll, hol áll az önök konszolidációs politikája? Hogyan áll Románia gazdasága?

– Jól állunk. Románia évi 2–3 százalékos növekedést produkál, ami nem rossz az EU-ban, az inflációs ráta erre az évre 2 százalék alatti lesz, ez azt jelzi, hogy megfelelő a stabilitásunk. Európai viszonylatban nagyon alacsony az államadósság, a költségvetési hiány ebben az évben 1,5–1,6 százalék lesz, és az elkövetkező években sem haladja meg a 2 százalékot, bár az a cél, hogy 1 százalék alatti legyen az érték. Ezeket a határértékeket képesek leszünk betartani, és Románia stabilitása változatlan marad.