
Kőlerakat a telephelyen. A vállalkozó bányáiból kitermelt kő első állomása
Fotó: Kiss Gábor
A budapesti Országház és a román parlamentként működő Nép Háza abban hasonlít egymásra, hogy mindkettő építésénél magyarvistai kőfaragók is dolgoztak. A kalotaszegi faluban kibányászott és feldolgozásra kerülő mészkő százötven esztendeje biztosítja a helyiek megélhetését.
2023. augusztus 07., 22:102023. augusztus 07., 22:10
2023. augusztus 08., 11:022023. augusztus 08., 11:02
Bármerre jár az ember Kalotaszeg falvaiban, szembeötlő a népi építészet, amit a kommunista rendszer négy évtizede, és az azt követő romániai demokrácia fejetlensége sem tudott gyökeresen átalakítani. Időnként megállok egy-egy falu utcáján, hogy közelebbről megcsodáljam a kézműves famunkával díszített házakat, vagy a kisebb palotának beillő, kőfaragásokkal kirakott tágas ingatlanokat. Ez utóbbiból Magyarvistán van sok, amely a Cifra Kalotaszegnek nevezett Nádasmente kiemelkedő települése a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal mentén.
A régi házak díszítése hűen őrzi az elődök szaktudását, akik százötven éve kötelezték el magukat a kőmegmunkálás mellett. A korábban gazdálkodásból és mészégetésből élő magyarvistaiak boldogulásában a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal 19. századi építése hozott fordulópontot. A kalotaszegi falvakból is sok munkást toboroztak az 1870-es évek legnagyobb erdélyi beruházásához, ahol az olasz kőfaragoktól, kubikusoktól lehetett mesterséget tanulni. A magyarvistaiak helyzeti előnyben voltak, hiszen a falu határában ismerték a kőlelő helyeket.
A 19. század végén és a 20. század elején felépült Országház díszítő elemei között vistai mészkőből készített faragványokat is találunk, ami azt bizonyítja, hogy akkorra már sok vistai kézműves lett ura új szakmájának.
Kőfaragás mesterfokon. A vistai műhelyben gyakorlatilag mindent kifaragnak kőből, amit az ügyfél kér
Fotó: Kiss Gábor
Nem csak a korabeli Magyarországon, hanem a Trianon utáni Romániában is nagy becsben tartották a magyarvistai követ. A Ceaușescu-rendszer grandomániájának kirakatépülete, a bukaresti Nép Háza – a mai román Parlament – 1983-ban elkezdődött építése során használta fel a legtöbb kalotaszegi követ, amelyet a faluban kétszáz kőfaragó dolgozott fel. A történetnek tragikus kimenetele lett: az 1980-as években legalább tíz vistai mesterembert ítéltek hosszú börtönbüntetésre olyan váddal, hogy megkárosították a román államot. A korabeli átlagfizetést többszörösen meghaladó bérüket a Nép Házát építő bukaresti szocialista nagyvállalat határozta meg és fizette ki. A pártvezetésnek valószínűleg nem tetszett, hogy egy erdélyi magyar falu mesteremberei az ország legjobban fizetett munkásai lettek, aminek hatósági beavatkozás lett a vége.
Szerencsére az 1989 decemberi rendszerváltás ennek is véget vetett, és az elítélt vistaiak hazatérhettek szeretteikhez.
Kőminták raktáron. Műemléképületek felújításában is részt vesznek
Fotó: Kiss Gábor
Tény, hogy a kőfaragás ma is jó pénzt hozó foglalkozás a faluban. Az aprócska műhelyek felszámolódtak ugyan, de helyüket átvette három magyarvistai nagyvállalkozó. Az apáról fiúra szálló kőfaragás műhelytitkait ismerő fiatalabb és idősebb mesterek immár munkavállalóként dolgoznak a nagyobb cégekben, amelyek nem csak Romániában, hanem külföldön is terítik termékeiket.
A legismertebb magyarvistai köves cég tulajdonosával, a 45 esztendős Barta Szallós Leventével előbb a falu elején található ,,faragott házukat” nézzük meg, amely szüleinek és nagyszüleinek keze nyomát dicséri. A kilencvenes évek elején még a portán működött a kővágó gáter, vendéglátóm gyerekként kőfaragó családtagjai mellett nőtt fel. Nem csak a férfiak, hanem a nők is besegítettek: a rengeteg műhely családi vállalkozásként működött, ahol minden családtagnak megvolt a szerepe.
Kérdéseire a 2003-as cégalapítást követő évek hozták meg a választ, amikor szétnézett a kőfeldolgozás különböző romániai és külföldi helyszínein, megismerkedett a modern gépekkel és technológiákkal, amelyeket magyarvistai telephelyén is meghonosított.
Több kővágó gáter is működik a telephelyen
Fotó: Kiss Gábor
A családi háztól átballagunk a mintegy hatvan embert foglalkoztató cég központjába, ahol több műhelyben végzik korszerű gépekkel a méretre vágást és csiszolást. Külön helyiségekben dolgoznak a kőfaragok, akik munkáját egy robot segíti. Vendéglátóm szabadkozik, hogy nem a kézi munkaerőt akarja kiiktatni, hanem segíteni szeretne az embereknek a temérdek megrendelés kivitelezésében.
A folyamat elején vagyunk, de már most látszik, hogy a robot teljesítményével akár az egytizedére tudjuk csökkenteni számos művelet idejét. A gép a kőfaragás hetven százalékát végzi el, a befejezés, az utolsó simítások a mesteremberek feladata marad, akik már megbarátkoztak az új ,,munkatárssal” – magyarázza a cégvezető, aki azért keresett új műszaki megoldást, mert egyre több megrendelést időhiány miatt már nem tudtak elvállalni.
A vistai mészkőre és a kőfaragók munkájára egyre nagyobb szükség van a templomok restaurációja során. Kolozsvár két ikonikus műemlékének, a Farkas utcai református templomnak és az idén nyáron eredeti szépségében felújított, hétszáz éves főtéri Szent Mihály-plébániatemplomnak a munkálataiból is kivették részüket, és jelenleg az ortodox katedrálisban dolgoznak. Közben számos műemléképület, régi kastély, kúria felújítója keresi meg őket megrendelésekkel.
Barta Szallós Levente a családi hagyományt élteti tovább modern formában
Fotó: Kiss Gábor
A tágas udvar a kőszállító teherautók fogadóállomása. A családnak több bányája üzemel Magyarvistában és a szomszédos Mákófalván, Magyargorbón és Egeresen. Minden bányának más színárnyalatú a köve, más-más célra termelik ki. Egy-egy divathóbort határozza meg bizonyos színárnyalatú kövek népszerűségét, amiből hirtelen annyit rendelnek, hogy a kitermelés nem tud lépést tartani a feldolgozással. A sikertörténet mégsem tudja legyűrni a gondokat, amelyeket a különböző állami intézmények átláthatatlan bürokráciája okoz. Barta Szallós Levente elpanaszolja a vistai kőfeldolgozók feszült kapcsolatát a környezetvédelmet felügyelő állami ügynökséggel, amelynek hivatalnokai ellenségként kezelnek minden bányanyitást és kitermelést.
A cégtulajdonos azzal zárta le a parttalan a vitát, hogyha újra megbirságolják, bezárja cégét, és visszatér fiatalkori kőfaragó műhelyébe. Kiállása meghőkölésre késztette az állam embereit, mert belátták, hogyha lehetetlen helyzetbe hozzák az ország legismertebb kőfeldolgozó vállalatait, az számukra is rosszul fog végződni.
Üzemi lerakat. Minden elkészíthető kőből, még az ablakkeret is
Fotó: Kiss Gábor
,,A kitermelt bányarészeket befedjük földdel. Lehetőségeink szerint igyekszünk minimálisra csökkenteni a tájnak okozott sebeket. A korábbi nagy állami bányák megszűnte után ezzel ma már senki nem törődik” – érvel az üzletember, aki szerint állami érdek kell legyen egy-egy vidék népeltartó képességének a megőrzése.
A magyarvistai fiatalok közül ma is sokan szeretik a kőfeldolgozást. Ezzel a szakmával jobban keresnek, mint más mesterségekkel. Példaként 14 éves fiát említi, aki több osztálytársával együtt a nyári vakációban elszegődött a műhelyekbe dolgozni. Az apa az üzemvezetőre bízta, hogy döntse el, mennyi bér jár az elvégzett munka után. Több környékbeli fiatal kóstol bele hasonló módon a kőfeldolgozásba, később pedig itt ragadnak. Barta Szallós Levente a szakoktatás hiányára panaszkodik.
Barta Szallósék családi háza Vistában. A kőfaragás a szülők és nagyszülők keze munkáját dícséri
Fotó: Kiss Gábor
Kifele jövet szembetaláljuk magunkat egy irdatlan betonöntvénnyel, amelyet a Nép Háza építése idején hoztak mintának a kőfaragók számára a nyolcvanas években. Több ilyen formátlan betondarab érkezett, a vistai mesterek azonban gyönyörűen kifaragott és lecsiszolt köveket küldtek a megrendelőknek. Akik a román fővárosban meglátogatják a világ második legnagyobb területű adminisztratív épületét, nem is sejtik, hogy a kődíszítések zöme Erdély szívében, Magyarvistán készült.
Gyermekként még a nagymama kötényében prédikált, ma már református lelkipásztorként és teológiai tanárként szolgál. Éles Éva számára a hit nemcsak tan, hanem életforma: a szolgálat, az oktatás és a család szeretetében válik teljessé.
November 25-én, a legendás győzelem, az 1953-as angol-magyar évfordulóján 21:50-től mutatja be a Duna a Puskás Ausztráliában című dokumentumfilmet. A dokumentumfilmben megszólalnak egykori ausztráliai játékosok, barátok, sportvezetők.
Tényleg visszatükrözi a baba az anyja érzéseit? Számít, ha már a várandósság ideje alatt beszélünk a magzathoz? Miért lehet „virtuális köldökzsinór” a szoptatás? A Ridikül YouTube-csatorna népszerű soroza
III. Béla királyon kívül Macsói Béla az Árpád-ház egyetlen olyan tagja, akinek csaknem teljes csontváza fennmaradt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársai genetikai, izotópos és antropológiai bizonyítékok alapján véglegesen azonosították.
A Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége idén is meghirdette országos pályázatát, amelyre külhoni jelentkezőket is várnak. A pályázat beadási határideje: 2025. december 1.
Mi tart életben egy ifjúsági konferenciát egy évszázadon át? Hogyan tud a hagyomány megújulni? A konferencia múltjáról, céljairól és különleges légköréről Magyari Zita Emese, az ODFIE elnöke, és Széles László teológus, a rendezvény főszervezője mesélt.
Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.
Amíg Donald Trump az Egyesült Államok elnöke és Orbán Viktor a magyar miniszterelnök, addig van az amerikai szankciók alóli mentességet biztosító megállapodás – erről beszélt Orbán Viktor kedden az ATV műsorában.
Változóan felhős, napos időre van kilátás az előttünk álló öt napban, hangsúlyosabb éjszakai lehűléssel. A jövő hét elejétől esőfront éri el térségünket, amely hétfőtől kiadós csapadékot ígér. Hajnalonként talajmenti fagyra kell számítani.
Fergeteges hangulat, tisztességteljes megemlékezés, őszinte egymásra hangolódás – leginkább így jellemezhető a 2025. november 9-én, Székelyszenterzsébeten megrendezett Kóré Géza-emléknap – a székelyföldi cigány tánccsoportok találkozója.
szóljon hozzá!