Szabadulás a szenvedélybetegségből – a Református Mentő Misszió évtizedek óta a különböző függőségben élőket szolgálja

Mivel vannak olyanok, akiknek a munkahelye nem engedi meg a hosszabb kimaradást, vagy egyénileg jobban meg tudnak nyílni, mint csoportban, elindították az egyéni szaktanácsadást is – magyarázza Adorján Éva, a drogterápiás otthon és a programok igazgatója. „Egyesek ez utóbbi üléssorozat révén, mások a helyi támogató csoport hatására szabadultak meg függőségükből. Voltak, akik a kéthetes terápiás intervenciót választották, és megint mások a 6 vagy 9 hónapos hosszúterápiás programot igényelve épültek fel a szenvedélybetegségből” – magyarázza az igazgató. Már kezdetben is megfogalmazódott az igény az utógondozásra, ez támogatócsoportok, országos találkozók, hitmélyítő és utógondozó táborok, valamint az úgynevezett „öregfiú találkozók” formájában zajlik évente többszöri alkalommal.
A hozzátartozókkal való kapcsolattartás során azt tapasztalták, hogy a szenvedélybetegség az egész család életére rányomja a bélyegét, mély sebeket okoz a gyerekekben is, ezért rájuk is figyelnek. A fiataloknak a különböző függőségek kialakulásának tüneteiről, káros hatásairól beszélnek. Ugyanakkor önismereti, konfliktuskezelő, csoporterősítő jellegű foglalkozásokat tartanak iskolákban és gyülekezetekben. Évente egyszer pedig gyerektábort szerveznek.
A négynapos terápiát szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára szervezik, akik most kapcsolódnak be a terápiás folyamatba. Ennek során megszülethet a probléma pontos meghatározása, a diagnózis, valamint egy terápiás terv, ugyanakkor erősödhet a motiváció a terápiás folyamat tekintetében.

Közös öröm és fájdalom

E szerteágazó munkához természetesen az anyagi források is meghatározóak. A terápiás program költségeinek fedezéséhez bizonyos összeggel a programokon résztvevő személyek járulnak hozzá. Az éves bevétel egynegyede származik az érintettektől, ám vannak külföldi és belföldi támogatók is: magánszemélyek, gyülekezetek, egyházi és keresztyén szervezetek. „Az elmúlt években egyre több vállalkozót sikerült megszólítani, többen közülük adójuk két százalékával támogatják az alapítvány munkáját. Mind a magánszemélyek, mind a cégek esetében vannak állandó, rendszeres támogatók, és vannak, akik egyszeri támogatást nyújtanak, mások termékekkel segítenek. Mindenféle támogatásért (önkéntes munka, anyagi támogatás, imatámogatás) nagyon hálásak vagyunk” – ismerteti a szolgálat anyagi oldalát R. Szabó István ügyvezető igazgató.

Ez nagyon fontos tőkéje a szolgálatnak – állítja Deé Lukács Éva és Fülpesi Teréz irodavezető. Ugyanis, aki nemcsak a technikáját ismeri a lelkigondozásnak, hanem személyes életében is valóságként élte meg a tékozló fiúként való visszafogadást, Jézus szeretetét, az jobban megérti a szenvedélybeteget.

és nemcsak közzéteszik a hirdetéseket, hanem riportok, kerekasztal-beszélgetések is születnek a témában. Az alapítvány Facebook-oldalán és honlapján (bonuspastor.ro) is olvashatók, hallhatók bizonyságtételek.
A terápiás otthonban a beköltözöttek száma eddig meghaladta az 520-at, a rövidterápiás programokon pedig több mint ezren vettek részt, nem beszélve az ambuláns terápiáról, amit a kezdetektől kb. 10 ezer segítségre szoruló vett igénybe, s számuk évről évre nő. A bentlakásos terápiára Erdély főleg többségében magyarlakta területeiről érkeznek, jelenleg a székelyföldi régióból vannak többen. Több nagyobb városban (Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Arad, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy,
Csíkszereda, Brassó) nyitottak irodákat, támogató csoportjaik és alkalmazott vagy önkéntes szakembereik a segítségre szorulókat folyamatosan a központhoz irányítják. A terápiás otthonba való felvétel feltétele a személyes jelentkezés (ami lehet telefonos vagy akár online formában is). Ezt gyakran megelőzi a hozzátartozó jelentkezése, aki általában hamarabb kér segítséget, mert hamarabb érzékeli, hogy baj van. Megtörténik, hogy a szenvedélybeteg jóval később szánja rá magát a segítségkérésre. Viszont az rendkívül fontos lépés, hiszen a segítségkérés azt jelenti: az illető beismeri, nem tud megbirkózni a problémájával.

Szülői vészcsengő

A terápiás otthon rövid- és hosszútávú terápiás bentlakásos programjain nagy többségében alkoholfüggők vesznek részt, de az ambuláns terápiára is többnyire ők jelentkeznek. Ezen kívül körülbelül 10 százaléka játékfüggő, ennél valamivel kevesebb a drogfüggő. Elvétve netfüggők vagy egyéb függőségben szenvedő is szokott hozzájuk fordulni, nem ritka a függőségek kombinált előfordulása is egyeseknél – vázolja a helyzetet Geréb Tünde klinikai pszichológus. A kutatások szerint már legalább két generáció számára a digitális világ lételemnek számít, amely kihat a működésükre, ugyanakkor megjelennek a túlkapások is, és sokaknál kialakul a cyberfüggőség. Sok fiatal számára probléma a magány; paradoxális módon a virtuális térben szorosan összekapcsolódnak, a valóságban viszont magányosan élnek. Lassan nem meglepő életkép, hogy két fiatal egymásnak háttal ülve küldöz egymásnak üzenetet egy internetkávézóban, és nem ismeri fel egymást.

aki sokat netezik, minden más untatja, nem kommunikál, ingerült, ha szólnak hozzá, nem motivált a feladataira, nem akar iskolába menni. Ilyenkor a szakember családterápiát ajánl, amikor a családi rendszeren belüli átrendeződéssel a függőség funkcióját veszíti és kimarad.
Az otthonban jelenleg túlnyomórészt 45–50 év közötti, többségében alkoholfüggő férfi tartózkodik. Ám az összes társadalmi osztályból származnak a lakók: elemi osztállyal rendelkezőktől magasabb képzettséggel rendelkező személyekig, anyagi szempontból jól szituáltaktól elesett, mélyszegénységből jövőkig. A rövid és ambuláns terápiákon kétkezi munkástól vállalkozóig, orvostól tanárig minden réteg megfordul. Az átlagéletkor 40–60 év, a résztvevők 60 százaléka férfi és 40 százaléka nő.

A járványhelyzetben több a függőségben szenvedő

Az RMM évente négy rövidterápiás programot szervez szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára, amelyek célja a szenvedélybetegségből való felépülés azon függők számára, akiknél még nem súlyos a betegség. E programon az élettörténet átbeszélése, feldolgozása mentén dolgoznak a függőségből való felépülésen, ugyanakkor tematikus workshopok, valamint igei csendességek mentén jutnak el egy olyan változáshoz, amely segíti a résztvevőket a józan élet megkezdésében és fenntartásában. Érdekes, hogy a járvány második félévében kezdett növekedni a megkeresések száma, amely azóta folyamatosan magas, leginkább az alkohol- és játékfüggőséggel kapcsolatban. Gyakori a családon belüli erőszak, mint a függőség velejárója, illetve az öngyilkossági kísérlet. Egy brit tanulmány szerint a pandémia alatt a függőséggel küzdők száma több mint háromszorosára növekedett.

Rugalmasság, ellenállóképesség, kitartás, úgynevezett reziliencia kell ahhoz, hogy egészségesek maradjunk mind testi, mind lelki értelemben. A testi és lelki edzettség, az erőforrások, a cselekvő elfogadás mellett a nehéz helyzetek átvészelésében segíthet az értelmet kereső hozzáállás, amelyben a hit kulcsfontosságú. Akinek van hite, az nemcsak kibírja a nehéz helyzeteket, hanem akár meg is erősödhet általuk. Ezt nevezzük poszttraumás növekedésnek” – magyarázza Geréb Tünde klinikai pszichológus.
És hogy az RMM milyen új projekteket tervez a jövőben? Horváth Levente igazgató szerint az utóbbi két évben a munkatársi közösségben sokat imádkoztak és tanácskoztak a misszió jövőjén, ebbe bevontak támogatókat, önkénteseket, szakembereket is. „Úgy érzem, az Istenre jellemző humor »áldozatai« lettünk. Ugyanis amíg a világot a túlélés mikéntje foglalkoztatja – és az efölött való őszinte töprengés bennünket sem került el –, mi nagyot álmodtunk. Kikristályosodott, hogy a tulajdonunkban levő több száz éves reneszánsz kastélyt, Erdély épített örökségének egyik gyöngyszemét szeretnénk felújítani és élettel megtölteni. Az is megérlelődött bennünk, hogy ugyanott, a magyarózdi birtokon, egy száz férőhelyes konferencia- és táborközpontot szeretnénk kialakítani, hogy programjainkat saját, korszerű infrastruktúrában szervezhessük. A már sok évvel ezelőtt elkezdett életvezetés–tanítványképzés kurzusunk is egy újabb fejlődési fázishoz érkezett. Az új stratégiánk tervét Petrőczi Kata Szidónia várkastélya és 12 lilioma névvel illettük, és a felújított kastély 12 szobájának kialakítását is ennek jegyében szeretnénk megvalósítani. Kialakult egy fiatal önkéntesekből álló munkacsapat, akik idejük, tudásuk, elképzeléseik jó részét ennek az álomnak a megvalósítására akarják fordítani. A 12 kastélyszoba tematizált berendezésére és az ott folyó terápia kialakítására 12 erdélyi képzőművészt, írót, költőt, filmest kértünk fel. Vagyis hogy egy-egy bástyaszobát „fogadjanak örökbe”, és maguk járuljanak hozzá a kialakításához” – vázolja a mintegy három évtizede működő Református Mentő Misszió terveit dr. Horváth Levente lelkipásztor, a szolgálat létrehozója és vezetője.