A magyarózdi több száz éves reneszánsz kastélyt az RMM szeretné felújítani és élettel megtölteni
Fotó: Somogyi Botond
Az Erdélyi Református Egyházkerület keretében működő Bonus Pastor Alapítványt 25 éve jegyezték be hivatalosan, ennek része a Református Mentő Misszió (RMM), amelynek igazgatójától, dr. Horváth Leventétől és munkatársaitól érdeklődtünk az RMM eddigi tevékenységéről és jövőbeli terveiről.
2021. május 20., 08:092021. május 20., 08:09
2021. május 20., 08:342021. május 20., 08:34
A Bonus Pastor Alapítványt 1996-ban jegyezték be, de alapítói már három évvel korábban elkezdték a szenvedélybetegek között végzett szolgálatot a Református Mentő Misszió keretében, amivel Horváth Levente lelkipásztort az akkori püspök, dr. Csiha Kálmán püspök bízta meg 1992-ben. „Akkoriban azzal kezdtük, hogy gyógyítóprogramokat szerveztünk (később ezt neveztük kéthetes rövidtávú terápiás programnak), és támogató csoportokat vezettünk előbb Kolozsváron, majd Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen” – meséli Horváth Levente.
Mivel vannak olyanok, akiknek a munkahelye nem engedi meg a hosszabb kimaradást, vagy egyénileg jobban meg tudnak nyílni, mint csoportban, elindították az egyéni szaktanácsadást is – magyarázza Adorján Éva, a drogterápiás otthon és a programok igazgatója. „Egyesek ez utóbbi üléssorozat révén, mások a helyi támogató csoport hatására szabadultak meg függőségükből. Voltak, akik a kéthetes terápiás intervenciót választották, és megint mások a 6 vagy 9 hónapos hosszúterápiás programot igényelve épültek fel a szenvedélybetegségből” – magyarázza az igazgató. Már kezdetben is megfogalmazódott az igény az utógondozásra, ez támogatócsoportok, országos találkozók, hitmélyítő és utógondozó táborok, valamint az úgynevezett „öregfiú találkozók” formájában zajlik évente többszöri alkalommal.
A hozzátartozókkal való kapcsolattartás során azt tapasztalták, hogy a szenvedélybetegség az egész család életére rányomja a bélyegét, mély sebeket okoz a gyerekekben is, ezért rájuk is figyelnek. A fiataloknak a különböző függőségek kialakulásának tüneteiről, káros hatásairól beszélnek. Ugyanakkor önismereti, konfliktuskezelő, csoporterősítő jellegű foglalkozásokat tartanak iskolákban és gyülekezetekben. Évente egyszer pedig gyerektábort szerveznek.
A négynapos terápiát szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára szervezik, akik most kapcsolódnak be a terápiás folyamatba. Ennek során megszülethet a probléma pontos meghatározása, a diagnózis, valamint egy terápiás terv, ugyanakkor erősödhet a motiváció a terápiás folyamat tekintetében.
E szerteágazó munkához természetesen az anyagi források is meghatározóak. A terápiás program költségeinek fedezéséhez bizonyos összeggel a programokon résztvevő személyek járulnak hozzá. Az éves bevétel egynegyede származik az érintettektől, ám vannak külföldi és belföldi támogatók is: magánszemélyek, gyülekezetek, egyházi és keresztyén szervezetek. „Az elmúlt években egyre több vállalkozót sikerült megszólítani, többen közülük adójuk két százalékával támogatják az alapítvány munkáját. Mind a magánszemélyek, mind a cégek esetében vannak állandó, rendszeres támogatók, és vannak, akik egyszeri támogatást nyújtanak, mások termékekkel segítenek. Mindenféle támogatásért (önkéntes munka, anyagi támogatás, imatámogatás) nagyon hálásak vagyunk” – ismerteti a szolgálat anyagi oldalát R. Szabó István ügyvezető igazgató.
Ez nagyon fontos tőkéje a szolgálatnak – állítja Deé Lukács Éva és Fülpesi Teréz irodavezető. Ugyanis, aki nemcsak a technikáját ismeri a lelkigondozásnak, hanem személyes életében is valóságként élte meg a tékozló fiúként való visszafogadást, Jézus szeretetét, az jobban megérti a szenvedélybeteget.
Horváth Leventét az egykori püspök bízta meg a szolgálat létrehozásával
Fotó: Somogyi Botond
A terápia során a munkatársi közösség igeolvasó emberekből áll, és a foglalkozásokat is meghatározza az, hogy minden témában (függőség, kapcsolatok, munka, rehabilitáció) felvillantják az igei perspektívát, tisztelik a szenvedő embertársak méltóságát és döntési szabadságát. Ugyanakkor néha együtt sírnak velük, amikor az érintettek megosztják a legszemélyesebb fájdalmaikat, gyötrelmeiket, és együtt örülnek ünnepelnek, amikor a betegek a változás útján sikeresen megtettek egy-egy lépést. Az alkalmazottak szerint a függőség sok együtthatóból álló probléma. Ezért a terápiás folyamatban nemcsak az ide vezető utat, a gyökérproblémákat segítenek feltárni, hanem egy teljesen új élet lehetőségét is igyekeznek felmutatni, amelyben az önmagát is felemésztő függőségben szenvedő személy megbízható, mások életének kiteljesedését elősegítő, együttműködő ember lesz.
A munkatársi csapat négy szociális munkásból, két pszichológusból, egy pszichoterapeutából, négy lelkész és addiktológiai tanácsadóból és egy lelkigondozó-addiktológiai tanácsadóból áll – az utóbbi maga is szabadult szenvedélybeteg. Szintén szabadult szenvedélybeteg a terápiás otthon szakácsa. Orvosok, pszichológusok, lelkészek, szabadult szenvedélybetegek, egyszerű gyülekezeti tagok. Sokan önkéntesen besegítenek a különböző helyszíneken megszervezett tevékenységekbe – tudjuk meg az irodavezetőktől.
és nemcsak közzéteszik a hirdetéseket, hanem riportok, kerekasztal-beszélgetések is születnek a témában. Az alapítvány Facebook-oldalán és honlapján (bonuspastor.ro) is olvashatók, hallhatók bizonyságtételek.
A terápiás otthonban a beköltözöttek száma eddig meghaladta az 520-at, a rövidterápiás programokon pedig több mint ezren vettek részt, nem beszélve az ambuláns terápiáról, amit a kezdetektől kb. 10 ezer segítségre szoruló vett igénybe, s számuk évről évre nő. A bentlakásos terápiára Erdély főleg többségében magyarlakta területeiről érkeznek, jelenleg a székelyföldi régióból vannak többen. Több nagyobb városban (Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Arad, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy,
Csíkszereda, Brassó) nyitottak irodákat, támogató csoportjaik és alkalmazott vagy önkéntes szakembereik a segítségre szorulókat folyamatosan a központhoz irányítják. A terápiás otthonba való felvétel feltétele a személyes jelentkezés (ami lehet telefonos vagy akár online formában is). Ezt gyakran megelőzi a hozzátartozó jelentkezése, aki általában hamarabb kér segítséget, mert hamarabb érzékeli, hogy baj van. Megtörténik, hogy a szenvedélybeteg jóval később szánja rá magát a segítségkérésre. Viszont az rendkívül fontos lépés, hiszen a segítségkérés azt jelenti: az illető beismeri, nem tud megbirkózni a problémájával.
A terápiás otthon rövid- és hosszútávú terápiás bentlakásos programjain nagy többségében alkoholfüggők vesznek részt, de az ambuláns terápiára is többnyire ők jelentkeznek. Ezen kívül körülbelül 10 százaléka játékfüggő, ennél valamivel kevesebb a drogfüggő. Elvétve netfüggők vagy egyéb függőségben szenvedő is szokott hozzájuk fordulni, nem ritka a függőségek kombinált előfordulása is egyeseknél – vázolja a helyzetet Geréb Tünde klinikai pszichológus. A kutatások szerint már legalább két generáció számára a digitális világ lételemnek számít, amely kihat a működésükre, ugyanakkor megjelennek a túlkapások is, és sokaknál kialakul a cyberfüggőség. Sok fiatal számára probléma a magány; paradoxális módon a virtuális térben szorosan összekapcsolódnak, a valóságban viszont magányosan élnek. Lassan nem meglepő életkép, hogy két fiatal egymásnak háttal ülve küldöz egymásnak üzenetet egy internetkávézóban, és nem ismeri fel egymást.
aki sokat netezik, minden más untatja, nem kommunikál, ingerült, ha szólnak hozzá, nem motivált a feladataira, nem akar iskolába menni. Ilyenkor a szakember családterápiát ajánl, amikor a családi rendszeren belüli átrendeződéssel a függőség funkcióját veszíti és kimarad.
Az otthonban jelenleg túlnyomórészt 45–50 év közötti, többségében alkoholfüggő férfi tartózkodik. Ám az összes társadalmi osztályból származnak a lakók: elemi osztállyal rendelkezőktől magasabb képzettséggel rendelkező személyekig, anyagi szempontból jól szituáltaktól elesett, mélyszegénységből jövőkig. A rövid és ambuláns terápiákon kétkezi munkástól vállalkozóig, orvostól tanárig minden réteg megfordul. Az átlagéletkor 40–60 év, a résztvevők 60 százaléka férfi és 40 százaléka nő.
Szenvedélybeteg a magyarózdi központban. Sok alkohol-, kábítószer- vagy internetfüggő ember távozik innen gyógyultan
Fotó: Makkay József
Az RMM évente négy rövidterápiás programot szervez szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára, amelyek célja a szenvedélybetegségből való felépülés azon függők számára, akiknél még nem súlyos a betegség. E programon az élettörténet átbeszélése, feldolgozása mentén dolgoznak a függőségből való felépülésen, ugyanakkor tematikus workshopok, valamint igei csendességek mentén jutnak el egy olyan változáshoz, amely segíti a résztvevőket a józan élet megkezdésében és fenntartásában. Érdekes, hogy a járvány második félévében kezdett növekedni a megkeresések száma, amely azóta folyamatosan magas, leginkább az alkohol- és játékfüggőséggel kapcsolatban. Gyakori a családon belüli erőszak, mint a függőség velejárója, illetve az öngyilkossági kísérlet. Egy brit tanulmány szerint a pandémia alatt a függőséggel küzdők száma több mint háromszorosára növekedett.
Rugalmasság, ellenállóképesség, kitartás, úgynevezett reziliencia kell ahhoz, hogy egészségesek maradjunk mind testi, mind lelki értelemben. A testi és lelki edzettség, az erőforrások, a cselekvő elfogadás mellett a nehéz helyzetek átvészelésében segíthet az értelmet kereső hozzáállás, amelyben a hit kulcsfontosságú. Akinek van hite, az nemcsak kibírja a nehéz helyzeteket, hanem akár meg is erősödhet általuk. Ezt nevezzük poszttraumás növekedésnek” – magyarázza Geréb Tünde klinikai pszichológus.
És hogy az RMM milyen új projekteket tervez a jövőben? Horváth Levente igazgató szerint az utóbbi két évben a munkatársi közösségben sokat imádkoztak és tanácskoztak a misszió jövőjén, ebbe bevontak támogatókat, önkénteseket, szakembereket is. „Úgy érzem, az Istenre jellemző humor »áldozatai« lettünk. Ugyanis amíg a világot a túlélés mikéntje foglalkoztatja – és az efölött való őszinte töprengés bennünket sem került el –, mi nagyot álmodtunk. Kikristályosodott, hogy a tulajdonunkban levő több száz éves reneszánsz kastélyt, Erdély épített örökségének egyik gyöngyszemét szeretnénk felújítani és élettel megtölteni. Az is megérlelődött bennünk, hogy ugyanott, a magyarózdi birtokon, egy száz férőhelyes konferencia- és táborközpontot szeretnénk kialakítani, hogy programjainkat saját, korszerű infrastruktúrában szervezhessük. A már sok évvel ezelőtt elkezdett életvezetés–tanítványképzés kurzusunk is egy újabb fejlődési fázishoz érkezett. Az új stratégiánk tervét Petrőczi Kata Szidónia várkastélya és 12 lilioma névvel illettük, és a felújított kastély 12 szobájának kialakítását is ennek jegyében szeretnénk megvalósítani. Kialakult egy fiatal önkéntesekből álló munkacsapat, akik idejük, tudásuk, elképzeléseik jó részét ennek az álomnak a megvalósítására akarják fordítani. A 12 kastélyszoba tematizált berendezésére és az ott folyó terápia kialakítására 12 erdélyi képzőművészt, írót, költőt, filmest kértünk fel. Vagyis hogy egy-egy bástyaszobát „fogadjanak örökbe”, és maguk járuljanak hozzá a kialakításához” – vázolja a mintegy három évtizede működő Református Mentő Misszió terveit dr. Horváth Levente lelkipásztor, a szolgálat létrehozója és vezetője.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!