Miénk itt a tér – esti koncert a Kolozsvári Magyar Napokon
Fotó: Kolozsvári Magyar Napok
Több száz program közül választhattak az érdeklődők a 10. Kolozsvári Magyar Napokon. A sok újdonság mellett visszatérő vendégei is voltak az eseménynek. A szép idő, a tetszetős kínálat augusztus 17. és 25. között hatalmas tömeget mozgatott meg.
2019. augusztus 29., 11:242019. augusztus 29., 11:24
Már-már szürrealista társadalmunk hétköznapjaiba csempésznek némi örömöt a Kolozsvári Magyar Napok. Az a tény, hogy a magyarság ünnepelhet – és nem kimondottan a Trianontól leszűkített kis országában, hanem azon túl is –, egy normális társadalomban nem lenne feltűnő. De „vannak vidékek”, ahol mégis az…
A rendszerváltás utáni mérhetetlen örömöt hamar lehűtötte a ránk köszönő Funar-korszak, amit a piros-sárga-kékre festett padok, szemeteskukák, zászlóárbocok, a trikolór színeiben pompázó virágágyások, a feldúlt, gödrökkel teli Főtér, a fulladás érzése jellemzett. Turistákat nem szívesen fogadtak, de nem is volt oka emberfiának ide látogatni. Akárcsak a diktatúrában, ismét kezdtünk elszakadni a civilizált világtól, újabb kivándorlási hullám indult el a kincses városból, és a legszörnyűbb talán az volt, hogy (megint) nem volt jó magyarnak lenni Kolozsváron. Funar és csapata mindent megtett azért, hogy a magyar múlt a homályba vesszen, eltűnjön épített örökségünk, nyelvünk, kultúránk. Lehet, unalmas ismételgetni, hogy a kolozsvári magyarok milyen lelki terrornak voltak kitéve még a közelmúltban is, amikor abban sem voltunk biztosak, hogy Mátyás királyunk a helyén maradhat és a Házsongárdban lesz kinek virágot helyezni a sírjára. De felejteni nem szabad, és engedni sem, hogy mindez megismétlődjön...
Egy évtizede már, hogy a csendnek, a félelemnek, a bujkálásnak a felszabadultság, az öröm, a jókedv vette át a helyét. Sokáig túl kicsit álmodtunk, ha egyáltalán mertünk, most talán többet kapunk mindannál, amit vártunk. 2010 augusztusában olyasmi történt, ami felrázta a szundikáló kolozsvári magyarságot: egy maréknyi fiatal, köztük Gergely Balázs akkori Kolozs megyei EMNT-elnök, első alkalommal megszervezte a Kolozsvári Magyar Napokat. Ezzel nagy felelősséget vállaltak, hiszen semmiféle közvélemény-kutatás nem mutathatta meg előre, hogyan reagál majd a többség e kezdeményezésre. Kolozsváron már 20 százalék alatt volt a magyarok aránya, mondhatta volna bárki: minek ide magyar napok, örvendjünk, hogy még megtűrnek az egyre masszívabb román tengerben.
A Farkas-utcai templom oldalában található Romkert a gyerekek paradicsoma volt
Fotó: Nánó Csaba
Nem mondta senki. A polgármesteri hivatal, igaz, óvatosan, de támogatta a kezdeményezést: kiutalt egy jelképes összeget a szervezőknek. De a legfontosabb, hogy hagyta őket dolgozni. Gergely Balázs akkor úgy indokolta a magyar napok létrejöttét, hogy „Szent István napjának, a magyar állam augusztus 20-i megalapítása ünnepének elsődleges Kárpát-medencei helyszíne egyértelműen Budapest. Szeretnénk elérni, hogy ez összmagyar ünnepen Kolozsvár a maga kulturális és szellemi örökségének birtokosaként méltó módon zárkózhasson fel a magyar főváros mellé”. Kapóra jött még egy dátum: 1316. augusztus 19-én adta vissza Károly Róbert Kolozsvár kiváltságait és emelte a települést városi rangra. Így lett a rendezvény egyik célja a város alapításának méltó megünneplése is. Abban azonban egy szál magyar sem volt biztos, hogy a város román lakossága hogyan fog reagálni a magyarság ünnepére. Az egész szervezésen érződött még a visszafogottság. A díszvendég, a Beatrice együttes egy iskola udvarán – kis túlzással mondhatni félig-meddig bujkálva – koncertezett. László Attila akkori alpolgármester szerint azért, mert nem szerették volna „megteremteni a főtéri rock-koncert precedensét”. Nyilván a háttérben inkább az volt, hogy ne okozzanak botrányt a nem éppen visszafogottságáról elhíresült zenekar nagyobb tömeget befogadó koncertjével. No, de ebből sem lett baj, és
Ami pedig a legfontosabb, ahogyan ezt Gergely Balázs főszervező is találóan megfogalmazta: „Kolozsvár Főtere Erdély főtere is egyben, sőt, a Kossuth tér és a Hősök tere mellett a teljes összmagyarság tere is”. És ami legalább ennyire fontos: a Kolozsvári Magyar Napok megszületése egyfajta magyarnapos mozgalmat indított a többetnikumú vidékeken, és ma már számtalan városban szervezik meg a magyar napokat.
Néhány szervező, aki már az első kiadásban is részt vett, bevallotta, nem volt biztos benne, hogy a 2010-esnek lesz folytatása. De reménykedtek, és mindent megtettek, hogy a rendezvény hagyománnyá váljék. Tíz kiadás után már mindenki természetesnek tekinti: ha augusztus, akkor magyarok találkoznak Kolozsváron. Arra már kevesebben gondolnak, mekkora háttérmunka van abban, hogy a több tízezer ember otthonosan érezze magát az esemény alatt.
A régiségkereskedőknek minden évben sok az árujuk, de a vevőik is
Fotó: Nánó Csaba
Idén például 170 fiatal segédkezett, nekik is köszönhető, hogy a koncertek után tisztaság marad a Főtéren, vagy hogy a Farkas utcában idejében megkapják standjaikat az árusok.
Apropó Fesztiválutca: az egyik neves kolozsvári kézműves érdekes – kissé költői – kérdést vetett fel: mennyire számítanak ők a magyar napok „kellékeinek”, és mennyire érzi úgy a nagyközönség, hogy értéket képviselnek? A választ talán a vásárlóknak kellene megadniuk. Tény, hogy az évek folyamán sikerült szinte teljes egészében kiszorítani a bóvliárusokat, az idei kínálat például valódi kézműves árú volt, ami értéket hord magában.
A rendezvény összes eseménye a maga módján fontos, de ezek közül is kiemelkednek azok, amelyek a magyarságnak állítanak – remélhetőleg időtálló – emléket. Köztudott, hogy a kincses városban született és szolgált Dávid Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója, aki egész alakos szobrot kapott szülővárosában. Gergely Zoltán szobrászművész alkotását a belvárosi unitárius templom és a János Zsigmond Unitárius Kollégium között újonnan kialakított kis téren állították fel, amelyet az egyház telkéből választottak le, és nyitották meg az utca felé.
A Bánffy-palotában található Művészeti Múzeumnak olyan vezetője van az európai gondolkodású Lucian Năstasă-Kovács személyében, aki elődeitől eltérően támogatja más nemzetiségek kultúráját is. Soha annyi magyar vonatkozású esemény nem volt a múzeumban, mint az ő igazgatása alatt. Elsősorban neki jár köszönet azért, hogy még a kolozsvári magyarság körében is kevésbé ismert Ditrói Ervin, a Kolozsvári Művészeti Múzeum alapítója és első igazgatója mellszobrot kapott a Bánffy-palotában. A szobrot a Ditrói család adományozta a múzeumnak, az avatáson pedig a családtagok mellett Ledniczky Béla, a művészettörténész barátja is felszólalt. A mellszobor egyébként Ditrói Ervin fiának, Ditrói Tamásnak az alkotása.
Lehetetlen vállalkozás lenne minden eseményről külön szólni. Tagadhatatlan, hogy a mindenkori magyar napok fénypontját a koncertek, a Főtéren zajló események jelentik. Hosszú volt az út a Beatrice egykori viszonylag eldugott iskolaudvaron tartott koncertjétől addig, amíg Mátyás szobra előtt pár évvel ezelőtt a magyar Himnusz is felcsendült. 2013-ban már 50 ezer ember ünnepelte az István, a király előadását, de néhány évvel ezelőtt az Omega koncertjére is legalább ilyen számban gyűltek össze a rajongók.
A főtéri nagyszínpad idei kínálatában a Szentegyházi Gyermekfilharmónia koncertje, a Szent István-napi Néptánctalálkozó gálaműsora, a kolozsvári származású Tamás Gábor koncertje szerepelt. Sor került Ferenczi György és a Rackajam, valamint Pál István „Szalonna” közös, lemezbemutató koncertjére, őket a Quimby zenekar fellépése követett.
Egy kis pihenő a Szent György-szobor árnyékábanA
Fotó: Nánó Csaba
A Honeybeast bemelegítette a közönséget a Neoton Família sztárjainak fellépése előtt, ők is koncerteztek már kolozsvári rajongóik előtt. A Bojtorján koncertjét követően augusztus 25-én Zorán fellépésével zárult a 10. Kolozsvári Magyar Napok. Sztevanovity Zorán amolyan hazatérő lélek Kolozsvárra, őt elég gyakran láthatja közönsége. És minden alkalommal emlékezetes bulinak lehetünk részesei, ahogyan ez most is történt.
A Farkas utca színpadán is egymást követték a jobbnál jobb zenék. Fellépett a Koszika & The Hotshot, a Monyó Projekt, az USNK, a No Sugar, a Teddy Queen, a 4s Street, László Attila, a Kifli Zenekar, a Karaván Együttes, a Mozsikácska, az Operett Group Projekt, az Operettissimo és idén is megrendezték a minden évben nagy sikernek örvendő nótagálát. És ezzel még nem volt vége a zenei örömöknek: a Bánffy-udvar meghitt környezetében megcsodálhattuk egyebek mellett Szalóki Ági Karády-estjét vagy a színészekből álló zenekarok koncertjeit.
Gergely Balázs az első magyar napok alkalmából úgy határozta meg az esemény célját, hogy üzenni kíván több tízezer elszármazott polgárának, akit évente egyszer hazavár az ünneplésre. A gondolat mára beérett:
Kézműves áruban gazdag volt a felhozatal
Fotó: Nánó Csaba
És büszke legyen hovatartozására. Egy-egy utcasarok mögül bármikor feltűnhet egy régen látott arc, megszólíthat egy elfeledett barát. Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a járás, noha olykor évtizedek is elteltek az utolsó találkozástól. Szemünkben semmit nem változtak, pedig aki kamaszként ment el, lehet, ma nagyszülőként áll ismét előttünk. Ezek a napok azok, amikor nincs idő és távolság, nincs harag vagy álnokság. Fárasztóak e napok, hiszen pihenésre alig van idő, még úgy is, hogy minden eseményre lehetetlen eljutni. Az esemény végén a legtöbb részvevő mégis azt számolja, mennyi maradt a következő évi rendezvényig. Hiszen a miénk lett, élvezzük, és ami a legfontosabb, ilyenkor úgy érezzük: ha csak részleteiben is, de visszakaptuk egy kicsit Kolozsvárt.
Frissen szerzett ismerősöm, akit egy közös barátunk mutatott be, először jött Budapestről Kolozsvárra. Lelkesen és kissé ironikusan jegyezte meg: ennyi magyart egy helyen a magyar fővárosban is ritkán látott. Az irónia természeten Budapestnek szólt, ahol a nyári szezonban az ember úgy érzi, több a külföldi, mint a magyar. Nos ez augusztus végén épp fordítva van Kolozsváron: mintha a világ összes magyarja a kincses városban töltené a nyarat. Legalábbis ezt szeretnénk, a szervezőkkel együtt…
Kolozsvár egyik legszebb utcája, a Farkas-utca a Kolozsvári Magyar Napok idejére átváltozott Fesztiválutcává, ahol egész nap hömpölygött a tömeg
Fotó: Nánó Csaba
Több száz esemény a kilenc nap alatt
Kolozsvár polgármesteri hivatala 530 ezer lejjel támogatta az augusztus 17. és 25. között lezajlott Kolozsvári Magyar Napokat, amely 630 eseménnyel várta az érdeklődőket. 133 programhelyszín volt látogatható 156 partnerszervezetnek köszönhetően. A Romkertben, a Mikó-kertben és a Múzeumok Sétányán mintegy 100 gyerekprogram várta a legkisebbeket, és 50 filmvetítéssel is készültek a szervezők. 25 tárlat nyitotta meg kapuit, közülük is kiemelkedett a kolozsvári születésű, világhírű fotóművész, Korniss Péter munkásságát bemutató kiállítás, Károly Zöld Gyöngyi textil- és vizuális művész, Kolozsi Tibor és Gergely Zoltán szobrászművészek közös kiállítása, Plugor Sándor festő- és grafikusművész emlékkiállítása. Az irodalmi programok helyszínei a Bulgakov Irodalmi Kávéház, a Bocskai-ház és a konzulátus rendezvényterme voltak, a fesztiválozók részt vehettek tematikus városnéző sétákon, gasztronómiai-, valamint sportprogramokon is. Volt színházi miniévad, a Fogoly utcából Borutca lett, a Farkas utca pedig Fesztiválutcává változott.
A Kolozsvári Magyar Napok főszervezője a Kincses Kolozsvár Egyesület.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!