
Horváth Edit standja a Bejön a vidék kolozsvári kézműves vásáron
Fotó: Aranyosszéki Gazdák Egyesülete
Erdély-szerte egyre többen látnak fantáziát a háztáji zöldség- és gyümölcsfeldolgozásban. Az aranyosszéki Harasztoson a jó húzóerőnek számító fűszerpaprika forgalmazása mellett nagyobb tételben két család látott hozzá otthon megtermelt zöldségből és gyümölcsből befőtteket, savanyúságokat készíteni.
2019. szeptember 19., 10:032019. szeptember 19., 10:03
A termőföldből megélni akaró erdélyi gazdák egyre több faluban próbálkoznak helyi zöldség- és gyümölcsfeldolgozással. Sokan rájöttek: kisgazdaként nincs esélyük a viszonteladók által uralt piacokon boldogulni, legfentebb aprópénzért tudják értékesíteni árujukat a nagybani felvásárlóknak. E kényszerhelyzet vezetett el a házi lekvárfőzés és savanyúságkészítés újjáéledéséhez: termékeikből egyre többet adnak el otthonról vagy hagyományos vásárokon. A Kolozs megyei Harasztoson ennek a foglalatosságnak vált az úttörőjévé a két Horváth család. Csupán névrokonok, de egymás szomszédságában laknak, és mindenben együttműködnek.
Horváth Edit kézműves termékeinek története öt–hat évvel ezelőtt kezdődött. A rendszerváltás előtt Harasztosra férjhez jövő fiatalasszony olyan közösségbe csöppent, ahol aranykorát élte a híres aranyosszéki gyökérzöldség-termesztés. A többi aranyosszéki falutól eltérően ugyanakkor Harasztoson régi hagyománya volt a fűszerpaprika termesztésének is, amiből a termelőszövetkezeti időkben a harasztosiak a háztájiként megdolgozható 15 ár zöldségesparcellákon is igen szép pénzt kerestek az erdélyi piacokon. Mint akkoriban sok fiatal családnak, nekik is a közeli iparváros, Torda biztosított munkahelyet: Edit asszony a vízművek biokémiai laboratóriumában dolgozott laboránsként, férje gépkocsivezetőként járta az országot. Azonban
A kétlaki életmód 8–9 éve ért véget, amikor telket vásároltak a férj szülőfalujában, és eldöntöttek, eladják tordai tömbházukat, aminek árából családi házat építenek Harasztoson.
„A döntésben az is közrejátszott, hogy a nagyobbik lányunk bejutott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, pár évvel később pedig a kisebbik is. A megnőtt költségek miatt elhatároztuk, hogy itthon gazdálkodunk, illetve mi magunk dolgozzuk fel termékeinket” – magyarázza Horváth Edit.
A háztáji kertben termelik meg a befőzéshez szükséges alapanyagokat
Fotó: Makkay József
Részvételük mára sikertörténetté vált, hiszen egyre többen kérik el telefonszámukat, sőt, többen otthon is megkeresik őket, hogy saját szemükkel győződjenek meg, valóban helyben termelik meg a piacon árusított gyökérzöldségeket, illetve a savanyúságok és gyümölcsízek alapanyagait.
A két asszonynak nem könnyű egyedül vállalni a befőzések nehéz teendőit. Edit asszonynak kamionsofőr a férje: négy hétig távol van, két hétig itthon. Idehaza mindenben segít, de ezek az ittlétek ritkább alkalmak. „Amikor a lányaim itthon vannak, mindenben besegítenek. A nagyobbik rezidensorvos Marosvásárhelyen, és amikor teheti, hétvégeken hazajön a férjével, és sokat dolgozik idehaza is. A kisebbik úgyszintén: ő még vakáción van, de idén hatodéves, sokat kell tanulnia” – magyarázza vendéglátóm, aki a reggeli órákban már nagy asztalnyi vinetát sütött le zakuszkának. Most van teljében a paradicsomból, paprikából, babból, vinetából olajjal készülő közkedvelt zakuszka, amelyet ilyenkor ősszel nagyon keresnek a vásárlók.
Horváth Annamária története annyiban különbözik a szomszédasszonyáétól, hogy ő Harasztoson élt, és innen ingázott városi munkahelyre, mígnem a díszgömböket készítő cég – ahol legutóbb dolgozott – felszámolódott. Igaz, korábban el akart már jönni, mert megunta a tulajdonosok packázását az alkalmazottakkal, így kapóra jött az itthoni munka lehetősége. Nyugdíjas férje a földművelésben segít, de a házi befőzéseknek annyira nem örül, mint a felesége.
A két Horváth család csak olyan kézműves vásárokban adhatja el termékeit, ahol nem kérnek egyéni vállalkozói engedélyt és élelmiszerbiztonsági ellenőrzést. A kolozsvári Bejön a vidék ilyen vásár. Mindketten azt mondják: az ötvenes éveik derekán már nem igazán akarnak céges vállalkozásba fektetni. Ez túl nagy beruházás lenne ahhoz, hogy külső munkaerő nélkül belevágjanak. Márpedig a faluban nem találni állandó besegítőt, napszámost. Időnként egy-egy idősebb asszony akad, de az sem állandóan. Az itthon maradt fiatalabbak pedig szezonmunkára járnak Nyugat-Európába, és ezzel a kör be is zárult.
„Férjem azt mondja, szívesen abbahagyná a sofőrködést, és itthon maradna, ha mindketten meg tudnánk élni a befőzésekből. Az a baj, hogy nem látok előre, meddig tudjuk ezt vállalni, milyen lesz a piac.
Horváth Annamária és Edit az őszi befőzések szünetében
Fotó: Makkay József
Nehéz pontos választ adni a hogyan tovább kérdésre” – panaszolja Horváth Edit. Azt mondja, ha most negyvenéves lenne, nem gondolkodna azon, hogy céget alapítson, és nagyobb mennyiségben lásson hozzá a házi zöldség- és gyümölcsfeldolgozásnak.
Hasonlóan vélekedik Horváth Annamária is. Azzal érvel, hogy a környéken is egyre többen vágnak bele a háztáji termékfeldolgozásba, ami növekvő konkurenciát jelent. Igaz, a kolozsvári magyar piacon egyre több a vásárló – nemcsak magyarok, hanem sok román ember is –, de a növekvő kínálat fokozatosan visszaveszi az eladásokat.
Most például sokan kérnek zakuszkát, de keresik az őrölt fűszerpaprikánkat is” – magyarázza Horváth Annamária.
A gazdaasszony mutatja az őrlésre váró, száradó fűszerpaprikát
Fotó: Makkay József
Miközben végigjárjuk Horváth Edit húszáras otthoni zöldségesét, kiderül, szinte minden feldolgozott zöldséget és gyümölcsöt maguk termelnek. Összesen mintegy 50 áron termelnek alapanyagot, ennyire van feldolgozókapacitás. E területnek azonban szinte a fele fűszerpaprika. Egy részét itthon termelik csepegtetős öntözéssel, mert a Szegedről beszerzett fajtákkal csak így lehet szép termést elérni. Évente 150–200 kg paprikaport tudnak értékesíteni, gyakorlatilag ez a legkeresettebb harasztosi termék.
A felfűzött, szikkadó fűszert egy hétig tartják kinn, majd beviszik szárítóhelyiségbe, ahol éjjel-nappal ég a gáz, hogy az őrlésre szánt termény megfelelően kiszáradjon. A vásárlók nagyon keresik, mert minősége a magyarországiéval vetekszik.
Edit asszony szerint idén nem permeteztek egyáltalán. „Ez az egyetlen munka, amit nem tudok vállalni. A permetezés időszakában nem volt, aki elvégezze, így minden abszolút bio lett. Tavaly megbetegedett a paradicsom, de idén jobban bírta, főleg a fólia alatt” – mutatja mintegy 60 négyzetméteres kis fóliasátrukat, amely nagy mennyiségben ontja nemcsak a paradicsomot, hanem az uborkát és a zakuszkába való paprikát is. Ottlétemkor aznapra 100 üvegkanna zakuszka alapanyaga volt összedarálva: ennyi a napi terv. Aki háziasszonyként befőzéssel foglalkozik, tudja, mit jelent… A nyersanyagok közül egyedül az áfonyát és a somot szokták nagyobb tételben megvásárolni, a többi gyümölcsöt és zöldséget maguk termelik meg.
Rögtönzött kiállítás a házi felhozatalból: ízek, szörpök, befőttek, savanyúságok
Fotó: Makkay József
Bejön a vidék Kolozsvárra
A kolozsvári magyar kézműves termékek vásárát először három évvel ezelőtt szervezte meg az Aranyosszéki Gazdák Egyesülete. A gazdaszervezet ügyvezető elnöke, Fancsali Ernő az Erdélyi Naplónak elmondta: eddig 28 vásárt sikerült összehozni. Alkalmanként 15–22 termelő vesz részt. Főleg zöldségekkel, gyümölcsökkel, sajtokkal, lekvárokkal, savanyúságokkal és mézzel.
„A Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatósággal, illetve a kolozsvári polgármesteri hivatallal is jó az együttműködésünk. Teljesítjük a kötelezettségeinket feléjük, ezért nincsenek problémák. Az elmúlt években még nem került sor ellenőrzésre” – magyarázza a vásárok főszervezője a hatóságokkal kiépített kapcsolatát.
A budapesti agrárminisztérium támogatásával fenntartott kolozsvári vásársorozat gyakorlatilag ingyenes részvételt biztosít a termelők számára. A vásár iránt egyre nagyobb az érdeklődés nemcsak az eladók, hanem a vásárlók részéről is. A havi rendszerességgel megtartott termelői vásár szeptemberben kivételesen kétszer is jelentkezik.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!