Egységnapok Gyulafehérváron: minden magyar számít – az egész Kárpát-medencéből együtt ünnepeltek a reformátusok

Bethlen Gáborra emlékezve

A református egység napját ezúttal inkább egységnapoknak lehetne nevezni, hiszen – amint Tussay Szilárd főszervező fogalmazott – május 21-ét két napon keresztül konferenciák, kiállítások, templomavatások és más programok előzték meg. Május 19–20-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Az iskolák felettébb szükséges voltáról tartottak egyháztörténeti konferenciát, amelynek alapját az adta, hogy az erdélyi fejedelem éppen 400 éve, 1622 májusában alapította Gyulafehérváron a Collegium Academicumot. Ennek jegyében telt a háromnapos ünnepség is, s ennek tiszteletére nyilvánította az idei esztendőt az erdélyi református egyház az oktatás évének.

Az idei ünnepséget körülölelő eseménysorozat kiemelt alkalma volt, hogy tíz dél-erdélyi egyházközség templomának felújításáért egyszerre adtak hálát május 20-án. Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó református templomaiban egyidőben tartottak istentiszteletet a tíz Kárpát-medencei püspök vezetésével (előtte pedig a Generális Konvent plenáris ülésére került sor, amelyen a Kárpát-medence 63 egyházmegyéjének vezetősége képviseltette magát).

Nem vicc: Novák Katalin Magyarlapádon

Magyarlapádra már jóval az istentisztelet megkezdése előtt megérkeztem. A parókiára betérve régi teológus kollégám fogadott. Borbándi András ki sem látszott a munkából. „Tudtuk mi, hogy tíz gyülekezetben tíz püspök fog igét hirdetni, de azt nem, hogy hozzánk épp Kató Béla jön, ráadásul Novák Katalin államelnökkel” – mondta sietve. S már el is tűnt az egyik ajtóban szabadkozva, hogy amennyiben hívtam volna korábban telefonon, valószínűleg nem tudott rá válaszolni. „A hívek az elején azt hitték, az egész csak vicc, annyira meglepődtek” – vette át a szót Borbándi Erika lelkipásztornő, András felesége. Az egyházközségben azonnal presbiteri gyűlést hívtak össze, mozgósították az asszonyokat, nekifogtak munkálkodni. Mindezek mellett pedig kellett készülni a gyulafehérvári úrvacsorás istentiszteletre is, hiszen a kis fehérvári gyülekezet nem tud minden költséget állni. A lapádiak ezért vállalták, hogy szombatra megsütik a kenyereket, a csombordiak viszik a bort, az enyedszentkirályiak pedig a virágot.

A templom körül már javában folytak az előkészületek, s az is látszott, hogy a templomavatást megelőző napokban szorgosan csinosítgatták a járdát, a környéket, gondos női kezek pedig virágokat ültettek. Igazi népünnepéllyé változott a környék, sokan népviseletbe öltözve foglaltak helyet a templom körül elhelyezett padokon. A kicsiny templomba ugyanis a meghívottak miatt nem fért be mindenki: márpedig sokan voltak, hiszen nemcsak a helyiek szerettek volna részt venni a hálaadó istentiszteleten, hanem érkeztek Tasnádról és Hajdúnánásról is, a két testvérgyülekezetből. Erről már Tamás Etelka világosított fel, aki a gyülekezet egykori harangozója volt, férje pedig korábban az egyházközség gondnoka.
A vendégeket a helyi gyerekek éneke fogadta, akik rendkívül izgatottan várták az eseményt. Az iskola növendékei régóta készültek az ünnepi műsorral.

Egybetartani a közösséget

Azt hiszem, az egész ünnepség, az igehirdetés, a magyarlapádi hívek méltóságteljes ünneplése összefoglalható a 100. zsoltár szavaival, amelyből az istentiszteleten a 4. vers hangzott el, s amely a templomban is olvasható: „menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!”
Istentisztelet után a meghívott vendégek szeretetvendégségen vettek részt a templom melletti szórványiskola épületében, az államelnököt és kíséretét pedig a népviseletbe öltözött helyiek népzenével szórakoztatták. Közben az udvaron Kiss Istvánnal beszélgettem, aki a többi gyülekezeti taghoz hasonlóan óriási örömnek nevezte, hogy nemcsak a püspök, hanem az államelnök is meglátogatta a gyülekezetet.

A magyarlapádi templomszenteléssel egyidőben másik kilenc templomban is felhangzott Isten igéje. Olyan helyeken is, ahol már alig él református. Ám az Úrnak háza sehol sem maradt üresen, hiszen a szervezésnek köszönhetően számos gyülekezetből érkeztek hívek a felújított templomokba. Alvincre például Marosdécséről és Felvincről is. Ráadásul annyian, hogy a décsei lelkipásztor, Gábor Ferenc szerint sokan kénytelenek voltak végigállni a több mint kétórás ünnepséget.
Az egységnapi program ezzel nem fejeződött be, hiszen délután Nagyenyeden ünnepélyes avatásra került sor. A kollégium melletti Bethlen utcában található régi tanári lakásokon az erdélyi egyházkerület nagyszabású felújításokat végez, hogy az iskolának és a helyieknek is hasznos, önfenntartó épületegyüttest, modern borutcát alakítsanak ki. Ebben az utcában található az egykori püspöki ház is, amely immár régi pompájában várja látogatóit. A homlokzatán elhelyezett és Kató Béla püspök által Novák Katalin jelenlétében leleplezett táblán a felirat három nyelven hirdeti az épület eredeti rendeltetését: az ingatlan öt református püspök szolgálati és lakhelye volt 1784 és 1847 között.

Bethlen-szobor a Custozza téren

Az egységnap főrendezvényére Gyulafehervár történelmi belvárosában, a Custozza téren került sor, ahova a várthoz képest sokkal többen érkeztek. Már reggel kilenc óra után kezdtek szállingózni a buszok Erdély különböző részeiről. A Brassói Egyházmegyéből csupán alig több mint negyvenen, ám jöttek Székelyföldről és a Partiumból is, Királyhágómelléket például a kilenc egyházmegyéből hét képviselte. A Maros-Mezőségi Egyházmegyéből hetvenegy személy jelentkezett.

„Két busszal érkeztünk, de ha hamarabb tudtuk volna hirdetni a templomokban az eseményt, még többen jöttünk volna” – magyarázta lapunknak Csenteri Levente meggyesfalvi lelkipásztor. A Küküllői Egyházmegyéből viszont még többen, mintegy százhúszan jöttek a főrendezvényre. Mezőcsávásról is sokan érkeztek, akik a téren magyarországi testvérgyülekezetükkel találkoztak. A 45 nyírbátorit Fazekas Ferenc lelkipásztor vezette, aki elmondta, egy nappal korábban indultak el a Nyírségből, meglátogatták Tordát és Nagyenyedet, Tövisen szálltak meg, onnan érkeztek Fehérvárra. Kétnaposra tervezte a kirándulást Szabó László marosvásárhely-felsővárosi lelkipásztor is, aki a gyülekezetből 26 fiatallal érkezett az egységnapra. Ők

Az ünnepség 11 órakor kezdődött Bethlen Gábor egész alakos szobrának felavatásával. Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotásának leleplezése nem múlt el zavaró mozzanat nélkül, ugyanis az egyik román szenátor Avram Iancut ábrázoló képet helyezett a szobor elé. Ezért mindazok, akik fényképezni szerették volna később az alkotást, próbálták kerülgetni a fűbe rakott fényképet.