Tamás Gábor tíz éves korában indult el a zenei pályán
Fotó: Csákvári Zsigmond
Tamás Gábort nem kell bemutatni az olvasóknak. Az egyik legnépszerűbb könnyűzene-énekes, dalszerző, aki számtalan slágerrel ajándékozta meg közönségét. Közelgő erdélyi turnéja alkalmából beszélgettünk a művésszel.
2022. november 17., 07:072022. november 17., 07:07
– Hosszú és eredményes karriert tudhatsz magad mögött, dalaidat a világ minden részén ismeri a magyarság. Hogyan, mikor indult zenei pályád?
– Tízéves koromban indultam el zenei pályámon, amikor a kolozsvári zeneiskola padjaiból beválogattak a helyi magyar, illetve román opera gyerekkórusába. Itt sajátítottam el a helyes énektechnikát, a légzést és a színpadi játékot annak ellenére, hogy az operában a zene a fontosabb. Az operában később még szólószerepet is énekelhettem, méghozzá Puccini Tosca című operájában a pásztoráriát. Az előadás végén a felnőtt énekesek engem hagytak legutolsónak, hogy kijöjjek a függöny elé meghajolni. A közönség felállva tapsolt, és bravó-kiáltásokkal ünnepelt. Amíg élek, nem felejtem ezt a szép emléket. Úgy gondolom, az akkori siker hatására álmodtam meg azt, hogy énekes leszek.
– Gyakorlatilag egész életedben énekeltél. Mit jelent számodra a nagybetűs Zene?
– Mindent! Egész életemet a zene töltötte ki, határozta meg, és ez mindmáig így van! Szerencsésnek érzem magam, hiszen egy olyan adottsággal áldott meg a Jóisten, amely eleinte csak hobbim volt, később viszont „szakmámmá” vált, és családommal együtt meg is élhettünk belőle. A zenének köszönhetem, hogy koncertjeimmel bejárhattam a világot és rengeteg barátot szereztem, ami a mai nem igazán jó irányba tartó világban nagyon sokat jelent számomra! Egy másik tényező, amely meghatározta a pályámat – a szerencse! Hiszen erre is szükség van ahhoz, hogy a tehetséges fiatalból végül is sikeres előadóművész váljék. Kegyes volt hozzám a sors, hiszen csodálatos emberek voltak a tanítóim, tanáraim, mentoraim, ragyogó zenészek társaságában nevelkedtem, majd később velük együtt léptem fel, mikor már én választhattam meg az engem kísérő zenekar tagjait. Még egy nagyon fontos tényező, a természetem, amelyért újra csak szerencsésnek érzem magam. Az ikrek csillagjegyében születtem, és ez természetesen rányomja bélyegét egyéniségemre. Mindig az a típus voltam, akit a tervek éltettek, mindig várok valamit, és ahogy az egyik tervemet megvalósítottam már hozzá is kezdek a következőhöz.
– Rengeteg dalodat veled együtt énekli a közönség. A romániai magyar könnyűzene talán legnagyobb slágerét, a Donát úti orgonákat generációk fiataljai és idősei dúdolják. Hogyan találkozott az énekes és a dal?
– 1974-ben, amikor már néhány könnyűzenei fesztivált megnyertem, a bukaresti Román Televízió Magyar Adása keresett meg azzal, hogy „volt az 50-es években itt Kolozsvárt egy dal, amelyet most újra el kellene énekelnie valakinek a Tapsoljuk Kolozsvárt című varietéműsorban”, s amelyet a tévé felvesz. És hát... rám gondoltak. Egyáltalán nem örültem, hiszen akkori pályatársaim (mások mellett Bokor Ildikó, Győri Klára) nemzetközi slágereket énekeltek magyar szöveggel, én meg ezt az „ismeretlen” dalt fogom előadni? Nos, amikor elénekeltem és beindult a véget nem érő taps, akkor értettem meg, hogy mit jelent a dal a kolozsvári magyarságnak, majd később az erdélyi magyaroknak.
– Erdély a szülőfölded, a nagyvilág a hazád. Milyen fontos elemeket vittél magaddal itthonról vándorutadra?
– Mindenekelőtt azt a zenei alapot, oktatást, amelyet a zeneiskolától kezdve a Zeneakadémia abszolválásáig kaptam, no meg azt a magyarságtudatot, a neveltetést, amely szülővárosomban, Kolozsvárt kaptam, és amely a hosszú utamon sokszor segített a nehézségek legyőzésében.
– Fiatalon távoztál az országból. Mit hagytál magad mögött és mi várt rád idegenben?
– Gyakorlatilag magam mögött hagytam a családot, a szülőföldet, a barátokat, egyszóval mindent! Amíg élek, nem felejtem el a pillanatot, amikor az alig hároméves kisfiamtól, Attilától úgy búcsúztam el, hogy nem tudtam, mikor fogom viszontlátni. Ezt csak az tudja megérteni, aki átélte mindezt. Aztán jött a nagy ismeretlen, új világ, új ország, új nyelv és minden, ami ezzel jár.
Tamás Gábor: ,A szeretet, a telt házak, a fogadtatás, amellyel vár a közönség erőt és értelmet ad a folytatáshoz, ez számomra az „üzemanyag”, ami visz előre
Fotó: Muhari László
– Nehéz volt a beilleszkedés? Mennyire összefogó, segítőszék a magyar diaszpóra?
– Nem volt könnyű a beilleszkedés, de ebben is a zene segített a legtöbbet, no meg persze az otthoni neveltetés, hiszen édesapám mindig azt mondta: „fiam, neked kétszer annyit kell tudni, mint egy románnak, ha érvényesülni akarsz ebben az országban”. Új hazát választottam, Svédországot, a skandináv népek nagyon segítőkészek és befogadóak voltak. Ugyanakkor hamar tudatosult bennem Tamási Áron mondása, miszerint „házat akárhol vehetsz, de hazát csak otthon találsz.”
– Szülőföldeden korán ismert és népszerű lettél. Mikor ismert meg a magyarországi közönség?
– Otthon már a 70-es években ismerték, hallhatták dalaimat, de Magyarországon csak később, 2004-ben lettem ismert. Már svéd állampolgár voltam, amikor a műholdas Duna tévé élőben közvetítette a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházból az első lemezbemutató koncertemet. Ezt követően szinte minden magától ment, hiszen a nagy nézettségű és népszerű Kívánságkosár című műsorban naponta kérték a dalaimat, így aztán a világ különböző tájaira szétszéledt magyarság is megismerhette szerzeményeimet.
– Azon művészek közé tartozol, akik soha nem feledték, honnan indultak, a szülőföld mindig fontos volt számodra. Rengeteg turnén, koncerten vettél részt, rendszeresen járod Erdélyt, a legkisebb településektől a nagyvárosokig mindenhol fellépsz. Mi ad erőt e tevékenységhez?
– A szeretet, a telt házak, a fogadtatás, amellyel vár a közönség erőt és értelmet ad a folytatáshoz, ez számomra az „üzemanyag”, ami visz előre. Egy-egy ilyen koncertturnén szinte szárnyal az előadó, utána meg jön az ihlet, jönnek az új dalok. Az utóbbi tíz-tizenöt évben koncertjeimmel – és a nemrég Szucher Ervin újságíró tollából megjelent önéletrajzi könyvem zenés könyvbemutatóival – nemcsak a nagy városokat keressük fel, hanem az olyan kisebb helységeket, ahol fogyóban van a magyarság. Úgy érzem, a magyarságuk, identitásuk, anyanyelvük megőrzésében segít a kultúra – legyen az akár egy bábszínház, operett vagy éppen egy könnyűzenei előadás! Mindenhol telt házak várnak , ilyenkor összegyűl a magyarság, bármilyen kis faluban is vagyunk! Egy-egy ilyen est után, ha fárasztó is a sok utazás, valami azt súgja belülről, megérte eljönni ide. Az utóbbi évek sikeres koncertjeinek hatására úgy érzem magam, mint egy misszionárius, akinek a feladata az, hogy boldog és kellemes perceket szerezzen az embereknek New Yorktól Stockholmig, vagy Ausztráliától Erdélyig hirdesse a magyar muzsikát. Örömmel teszek eleget eme hivatásnak.
– Kihez, kikhez szeretnéd eljuttatni dalaidat, érzéseidet, gondolataidat, melyik a célközönség?
– Kimondott célközönségem nincs, végzem a feladatom, munkám. Van egy réteg, amely kedveli munkásságomat, az tölti meg a termeket, a tereket. A Kolozsvári Magyar Napokon tartott koncertjeimen Gergely Balázs főszervező szerint 20-25 ezer ember volt jelen a kincses város Főterén és énekelte velem együtt dalaimat, az Ó, Erdély szép hazám, a Gyere velem a Hargitára, és másokat. Amíg élek fogok emlékezni ezekre az estékre. Különösen nagy öröm számomra, hogy az utóbbi években egyre nagyobb a középkorú vagy fiatal közönség! Nyilván dalaimban – főleg hangszerelésben/hangzásban – odafigyelek, hogy ennek a korosztálynak is szóljanak a dalok, és ne csak a Donát úti orgonákat kedvelő idősebb generációnak. Mindenhol nagy öröm fellépni, de azért számomra az erdélyi koncertek a legemlékezetesebbek, itt töltődök fel legjobban. A repertoárt az illető ország vagy helyiség magyarjainak megfelelően állítom össze. Nyilván különbözik egy kolozsvári koncert a torontói magyarokat megszólító koncerttől. A Jóistent arra kérem, hogy egészségem legyen, folytathassam munkásságomat és élhessek még sokáig a szívek melegében.
– Hamarosan induló turnédon a régi slágerek mellett milyen újdonságokkal jelentkezel?
– Idén május 8-án Budapesten, az Urániában (amely immár 18 éve ad otthont koncertjeimnek!) volt új lemezem teltházas bemutatója, ezek a dalok is elhangzanak majd a turné állomásain. Tehát a régiek mellett a legújabb termésből is nyújtok ízelítőt azoknak, akik eljönnek koncertjeimre.
A turné állomásai:
November 27-én Csíkszereda – Kultúrház, 28-án Kolozsvár – Állami Magyar Opera, 29-én Marosvásárhely- Kultúrpalota, 30-án Brassó – Redut-terem.
Tamás Gábor
Kolozsváron született 1948. május 31-én. Gyerekkorában klasszikus zenét tanult, a román és a magyar opera gyermekkórusában is helyet kapott. 1967-től felhagyott a komolyzenével, és könnyűzenével kezdett el foglalkozni, őt tartják a romániai magyar könnyűzenei műfaj egyik megteremtőjének. 1973 és 1975 között könnyűzenei szerkesztőként dolgozott a bukaresti televízió és rádió magyar adásainál, 1976-ban Svédországban telepedett le. 2004-ben megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, majd az értékes Duna-díjat, illetve A Világ Magyarságáért művészeti díjat. 2018-ban Áder János köztársasági elnöktől a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át. Több Platina-, Gyémánt- és Aranylemez tulajdonosa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
A Közép-európai Fórum a Vallás- és Hitszabadságért június elején nemzetközi konferenciát szervezett Pozsonyban a vallásszabadság kérdésköréről. A szakemberek bemutatták a világ különböző térségeiben tapasztalható keresztényüldözés következményeit.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!