Solymos vára: még ma is felismerhetők az egyes szobák, őrtornyok, a várúr lakása
Fotó: Tóth Béla
Solymos és a vele majdnem szemközt fekvő Lippa kapuként fogja közre az Alföld irányába hömpölygő Marost, amint kilép az Erdélyi Érchegység szorításából. E festői környezetben a havasok Maros menti utolsó magaslatán helyezkedik el Solymos vára. A 252 méter magas Várhegy tetejét a kúp alakú vár maradványai övezik.
2020. október 24., 17:292020. október 24., 17:29
A Solymos vár falait a 13. századi tatárjárás után emelték. Első okleveles említése 1278-ban történik, amikor birtokosaként a korabeli krónikák Pál bánt jelölték meg. Birtokainak fekvése révén a vár fő jövedelemforrása kétségtelenül a sóval való kereskedés volt. Solymos vára a tehetős főúri család fontos birtoka volt. Vára mellett Pál bán Ágoston rendi kolostort is alapított, a vár tövében pedig kis falu jött létre.
Az országos főméltóságot viselő arisztokrata végrendeletében hangsúlyozta, hogy a várat saját jövedelmeiből építtette. Szándéka az volt, hogy szabadon végrendelkezhessen, és ne nemzetségének valamelyik általa nem kedvelt tagja kapja meg a birtokot, mivel egyenes ágú leszármazottai nem voltak. Az öröklés körüli bonyodalmakat tükrözi, hogy két, részben eltérő örökösöket felvonultató végrendelete maradt fenn.
Fia, Mátyás király 1462-ben vezérének, Giskra Jánosnak adományozta, annak halála után pedig 1471-ben az újonnan kinevezett aradi főispánhoz, alsólendvai Bánffy Miklóshoz került. Egyes források szerint Bánffy hűtlensége miatt a király visszavette a várat. Korabeli feljegyzésében azonban Antonio Bonfini történetíró így fogalmaz: „Mátyás szemet vetett Bánffy szép feleségére, Margit hercegnőre. Midőn a főúr a király elől megszöktette asszonyát, Mátyás haragjában bebörtönöztette a vár urát, és két évig fogva tartotta, Solymost és Lippát pedig a pozsonyi főispánsággal együtt elvette tőle.…”
A vár következő birtokosa Mátyás király egyetlen törvényes gyermeke, Corvin János lett, halála után pedig özvegye, Frangepán Beatrix örökölte. A várat második férje, Brandenburgi György őrgróf külföldről hozatott szakemberekkel igazgatta.
Solymos várát 1514-ben Dózsa György serege ostromolta meg. A zsoldosokból álló őrség fellázadt, és Künisch Mátyás káplán feladta a várat.
A lippai vár közelsége miatt Solymos a 16. század elején fokozatosan elvesztette jelentőségét. 1552-ben a törökök foglalták el. Erről így ír Dselálzádé Musztafa török történetíró: „a Szolmis nevű vára is rakva volt feslett erkölcsű gyaurokkal, melynek lakói harcba ereszkedtek az oroszlánszívű sereggel, de Allah kegyelméből az a vár is elfoglaltatott…”.
akitől azonban összeesküvésben való részvétel miatt hűtlenség címen elkobozta. Amikor 1602-ben Székely Mózes a tövisi csatában alulmaradt a császári csapatokkal szemben, Solymos várában kapott menedéket. A várat zálogként birtokolta a Báthory Zsigmondnak adott kölcsön fejében, utóbb azonban a várat a temesvári pasának engedte át Kladova váráért cserébe.
A belső vár által közrefogott tágas udvar
Fotó: Tóth Béla
A háromszög alaprajzú várat két fal veszi körül, a falakat száraz árok védi, a meredek szikla miatt csupán a déli oldalon nincs árok. A nyugati oldalon található a kaputorony és az öregtorony, az északi és délkeleti oldalon pedig egy-egy épületszárnyat építettek.
A belsőtornyos várat régen a Várhegy falu felőli, nyugati oldalán lehetett elérni. Az út a széles és mély sziklaárkon, a hatalmas pilléreken nyugvó egykori felvonóhídon át vezetett a külső vár kaputoronnyal megerősített bejáratához. Manapság azonban nem ajánlatos itt megközelíteni, mert a hiányos gerendákra fektetett billegő padló állapota életveszélyes, ezért a várba kizárólag a vár keleti oldalán, a sziklaárok mentén vezető ösvényen juthatunk fel.
A belső vár nagyméretű udvarának nyugati részén a kaputorony, ettől északra a több emeletes magas, négyszög alaprajzú öregtorony látható. A várudvar északi oldalán áll a reneszánsz faragványokkal díszített palotarés, benne Izabella királyné egykori szobái. A királynéról kapta nevét az Izabella-balkon.
Az udvar déli felén látható a nagyméretű lovagterem és mellette a várkápolna. Még ma is felismerhetők az egyes szobák, őrtornyok, a várúr lakása, a várkút, a számos bástya alapfala, a külső várudvar és több különböző rendeltetésű helyiség, terem és a várat övező rendkívüli méretű várárok.
Szabó Előd unitárius lelkész a várról
Valahányszor temetőben járok, mindig elgondolkodom a különböző síremlékek és temetői építmények láttán: mennyi erőfeszítésre képes az ember, hogy az örökkévalóság, a hosszú időkre szóló emlékezet látszatát megerősítse? Vajon mennyi hős vitézt és árulót látott Solymos vára? Mennyi dicső tett és szégyenletes gazság tanúja és részese volt! Milyen sokszor váltott gazdát, s hányszor harcoltak keményen, véráldozatot sem sajnálva birtoklásáért! De ahogy az ember élete, úgy az épületek, a történelmi helyszínek léte is előbb-utóbb az enyészeté lesznek. Egy-egy kő hull le róla, egyenként bomlanak elemei, és köddé válik a tudás, az ismeret, az emlékezet is, amellyel számon tartják. Egykor még messze földön híres volt, aztán csak a közelben élők emlékeznek meg róla. Manapság pedig ők sem. A múlt forrásaiból merítő kutató rakja össze történetét, mint egy szétszóródott kirakósjáték darabkáit. Olvassuk a történetet! Látjuk az eseményeket, halljuk a harsonát, a lódobogást, a suttogást. Mindent, ami a falakat betöltötte. Ennek a szebb időket megért erdélyi várnak a múltja által is gazdagíthatjuk magunkat, erősíthetjük kötődésünket szülőföldünkhöz és nemzetünkhöz.
Köszönetet mondunk Keresztes Géza műépítésznek a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokért és Demján László műemlékvédő építésznek, valamint Tóth Béla fotográfusnak, a Távolban lépkedő kiadvány szerkesztőjének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia gazdasága a stagnálás küszöbére érkezett. Ez a helyzet nem lehet meglepő. A nagy költségvetési és külső hiányokra épülő gazdasági növekedés fenntarthatatlan volt, és nem is folytatódhatott volna az elmúlt évtized tempójában.
Négy árnyi paradicsom, saját nevelésű palánták, hagyományos fajták magjaiból szaporított növények, jókora gyümölcsös és heti három piacozás Nagyváradon – így lehetne röviden összefoglalni Bódis Imre hegyközkovácsi zöldségtermesztő mindennapjait.
Oláhdellő az a Maros megyei település, ahová túl későn építettek Maros-hidat, így aki csak tehette, elvándorolt. A faluban kevesebb mint ötven református él, nemrég mégis gyülekezeti termet szenteltek, amit meg is töltötték a hívek.
Katalónia Településeinek Szövetsége Jordi Solé volt európai parlamenti képviselő vezetésével irodát nyitott Brüsszelben. A katalán politikust arról kérdeztük, hogy ez milyen szerepet játszik a katalán érdekérvényesítésben.
Egy konferencia miatt vezetett az utam Skóciába, s ha már így hozta a sors, egy kis vakációzással toldottam meg a rendezvényt. A kirándulás egyik kiemelt célállomása az ország észak-nyugati felének kevesek által ismert gyöngyszeme, a Skye-sziget volt.
Az évszakhoz képest enyhe, fagymentes éjszakák és nappalok várhatók a következő hét napban. Vasárnapig többnyire esős napokra kell számítani, kevés napsütéssel.
Miért tűnik hamisnak ez az egész felhajtás az új Védelmi Stratégia körül, amelynek középpontjában a korrupcióellenes harc újraindítása áll? Ezt veszi górcső alá Cornel Nistorescu publicisztikája.
Kevés olyan ember van, akinek életútja ennyire szervesen fonódik össze Erdély kultúrájával, közéletének kihívásaival, az orvoslás és a pedagógia szolgálatával. Ábrám Zoltán története a hivatás, a hit és a közösség, a makacs kitartás és a csendes csel
Rácsok mögött, nagy kifutókban élnek az állatok a marosvásárhelyi állatkertben, ahol idén is szeretnék elérni tavalyi, bűvös háromszázötvenezer látogatószámot. Szánthó Jánossal, az állatkert igazgatóval a tervekről és az álmokról beszélgettünk.
Gyermekként még a nagymama kötényében prédikált, ma már református lelkipásztorként és teológiai tanárként szolgál. Éles Éva számára a hit nemcsak tan, hanem életforma: a szolgálat, az oktatás és a család szeretetében válik teljessé.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!