Solymos vára: még ma is felismerhetők az egyes szobák, őrtornyok, a várúr lakása
Fotó: Tóth Béla
Solymos és a vele majdnem szemközt fekvő Lippa kapuként fogja közre az Alföld irányába hömpölygő Marost, amint kilép az Erdélyi Érchegység szorításából. E festői környezetben a havasok Maros menti utolsó magaslatán helyezkedik el Solymos vára. A 252 méter magas Várhegy tetejét a kúp alakú vár maradványai övezik.
2020. október 24., 17:292020. október 24., 17:29
A Solymos vár falait a 13. századi tatárjárás után emelték. Első okleveles említése 1278-ban történik, amikor birtokosaként a korabeli krónikák Pál bánt jelölték meg. Birtokainak fekvése révén a vár fő jövedelemforrása kétségtelenül a sóval való kereskedés volt. Solymos vára a tehetős főúri család fontos birtoka volt. Vára mellett Pál bán Ágoston rendi kolostort is alapított, a vár tövében pedig kis falu jött létre.
Az országos főméltóságot viselő arisztokrata végrendeletében hangsúlyozta, hogy a várat saját jövedelmeiből építtette. Szándéka az volt, hogy szabadon végrendelkezhessen, és ne nemzetségének valamelyik általa nem kedvelt tagja kapja meg a birtokot, mivel egyenes ágú leszármazottai nem voltak. Az öröklés körüli bonyodalmakat tükrözi, hogy két, részben eltérő örökösöket felvonultató végrendelete maradt fenn.
Fia, Mátyás király 1462-ben vezérének, Giskra Jánosnak adományozta, annak halála után pedig 1471-ben az újonnan kinevezett aradi főispánhoz, alsólendvai Bánffy Miklóshoz került. Egyes források szerint Bánffy hűtlensége miatt a király visszavette a várat. Korabeli feljegyzésében azonban Antonio Bonfini történetíró így fogalmaz: „Mátyás szemet vetett Bánffy szép feleségére, Margit hercegnőre. Midőn a főúr a király elől megszöktette asszonyát, Mátyás haragjában bebörtönöztette a vár urát, és két évig fogva tartotta, Solymost és Lippát pedig a pozsonyi főispánsággal együtt elvette tőle.…”
A vár következő birtokosa Mátyás király egyetlen törvényes gyermeke, Corvin János lett, halála után pedig özvegye, Frangepán Beatrix örökölte. A várat második férje, Brandenburgi György őrgróf külföldről hozatott szakemberekkel igazgatta.
Solymos várát 1514-ben Dózsa György serege ostromolta meg. A zsoldosokból álló őrség fellázadt, és Künisch Mátyás káplán feladta a várat.
A lippai vár közelsége miatt Solymos a 16. század elején fokozatosan elvesztette jelentőségét. 1552-ben a törökök foglalták el. Erről így ír Dselálzádé Musztafa török történetíró: „a Szolmis nevű vára is rakva volt feslett erkölcsű gyaurokkal, melynek lakói harcba ereszkedtek az oroszlánszívű sereggel, de Allah kegyelméből az a vár is elfoglaltatott…”.
akitől azonban összeesküvésben való részvétel miatt hűtlenség címen elkobozta. Amikor 1602-ben Székely Mózes a tövisi csatában alulmaradt a császári csapatokkal szemben, Solymos várában kapott menedéket. A várat zálogként birtokolta a Báthory Zsigmondnak adott kölcsön fejében, utóbb azonban a várat a temesvári pasának engedte át Kladova váráért cserébe.
A belső vár által közrefogott tágas udvar
Fotó: Tóth Béla
A háromszög alaprajzú várat két fal veszi körül, a falakat száraz árok védi, a meredek szikla miatt csupán a déli oldalon nincs árok. A nyugati oldalon található a kaputorony és az öregtorony, az északi és délkeleti oldalon pedig egy-egy épületszárnyat építettek.
A belsőtornyos várat régen a Várhegy falu felőli, nyugati oldalán lehetett elérni. Az út a széles és mély sziklaárkon, a hatalmas pilléreken nyugvó egykori felvonóhídon át vezetett a külső vár kaputoronnyal megerősített bejáratához. Manapság azonban nem ajánlatos itt megközelíteni, mert a hiányos gerendákra fektetett billegő padló állapota életveszélyes, ezért a várba kizárólag a vár keleti oldalán, a sziklaárok mentén vezető ösvényen juthatunk fel.
A belső vár nagyméretű udvarának nyugati részén a kaputorony, ettől északra a több emeletes magas, négyszög alaprajzú öregtorony látható. A várudvar északi oldalán áll a reneszánsz faragványokkal díszített palotarés, benne Izabella királyné egykori szobái. A királynéról kapta nevét az Izabella-balkon.
Az udvar déli felén látható a nagyméretű lovagterem és mellette a várkápolna. Még ma is felismerhetők az egyes szobák, őrtornyok, a várúr lakása, a várkút, a számos bástya alapfala, a külső várudvar és több különböző rendeltetésű helyiség, terem és a várat övező rendkívüli méretű várárok.
Szabó Előd unitárius lelkész a várról
Valahányszor temetőben járok, mindig elgondolkodom a különböző síremlékek és temetői építmények láttán: mennyi erőfeszítésre képes az ember, hogy az örökkévalóság, a hosszú időkre szóló emlékezet látszatát megerősítse? Vajon mennyi hős vitézt és árulót látott Solymos vára? Mennyi dicső tett és szégyenletes gazság tanúja és részese volt! Milyen sokszor váltott gazdát, s hányszor harcoltak keményen, véráldozatot sem sajnálva birtoklásáért! De ahogy az ember élete, úgy az épületek, a történelmi helyszínek léte is előbb-utóbb az enyészeté lesznek. Egy-egy kő hull le róla, egyenként bomlanak elemei, és köddé válik a tudás, az ismeret, az emlékezet is, amellyel számon tartják. Egykor még messze földön híres volt, aztán csak a közelben élők emlékeznek meg róla. Manapság pedig ők sem. A múlt forrásaiból merítő kutató rakja össze történetét, mint egy szétszóródott kirakósjáték darabkáit. Olvassuk a történetet! Látjuk az eseményeket, halljuk a harsonát, a lódobogást, a suttogást. Mindent, ami a falakat betöltötte. Ennek a szebb időket megért erdélyi várnak a múltja által is gazdagíthatjuk magunkat, erősíthetjük kötődésünket szülőföldünkhöz és nemzetünkhöz.
Köszönetet mondunk Keresztes Géza műépítésznek a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokért és Demján László műemlékvédő építésznek, valamint Tóth Béla fotográfusnak, a Távolban lépkedő kiadvány szerkesztőjének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: kiemelt nemzeti érték lett, és egyre többen veszik kézbe.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!