Romok és éledő örökség Bihar megyében – a törvények útvesztőiben sok magyar történelmi épület válik az enyészet martalékává

Érmihályfalván is megmentésre került az egyik Stubenberg-féle grófi lak, de arculatára nem voltak tekintettel a tervezők, mivel nem volt számon tartva védett épített örökségként. Az érköbölkúti Dráveczky-kúriát pedig örököse úgy mentette meg az enyészettől, hogy szimbolikus áron adta el – karbantartás ellenében – egy jóravaló gazdának.   
Azonban a visszaszolgáltatási perek során visszakerült épületekkel, amelyekről az örökösök végül is vevők hiányában „megfeledkeznek”, már nincs mit kezdeni. Némelyik visszaszerzett ingatlant nem tudják értékesíteni, így évekig tovább romlik az állaga.
Jelenleg a mihályfalvi Bernáth–Bujanovics-kastély ad aggodalomra okot, hiszen a néhány évvel ezelőtt lezárult visszaszolgáltatási per kimeneteleként a Bujanovics család javára döntött a bíróság. Ennek következményeként már több esztendeje áll üresen a hatalmas kétszintes épület, amely még nemrégiben a helyi egészségügyi központot szolgálta. Azóta állaga folyamatosan romlik.

Az asszonyvásári Fráter-kúria elvesztése az egyik legfájóbb pontja a mai Érmelléknek. Története úgy kezdődött, hogy Fráter Pál 1582-ben Báthory István fejedelemtől kapta adományképpen Boldog Asszony Vásárát (Forum Reginae). Fia, Fráter István 1600 körül kastélyt épített magának a településen, amelyet 250 esztendő múlva a birtokkal együtt egy későbbi Fráter Pál (1807–1867), Bihar vármegye főjegyzője, 1848-ban a premontrei rendnek adományozott.
Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát már egy évtizeddel ezelőtt aggasztónak minősítette a romok állapotát. Sok helyütt már csak porladó téglahalmok jelzik az egykori dicsőséges időket megélt ingatlant. Az épületnek a kéménye még őrzi az egykori úri lak tűzhelyének melegét. Az előző rendszerben a termelőszövetkezet használta, de a ’89-es változások után sorsára hagyták. Akkor kezdődött el a tulajdonjog körüli huzavona, közben az épületet és a kerítést gyakorlatilag széthordták a helyiek. A telket és az ingatlant, már ami megmaradt belőle, a rend nevére telekkönyvezték. A rend a Szülőföld Alaptól kapott 500 ezer forintot, az összeg akkoriban csak a papírmunkára és a műemlékvédelmet is szem előtt tartó tervek kivitelezésére volt elég. Az ingatlan megmentéséhez más támogatók is kellettek volna. Az erre vonatkozó tervekre utalva a premontrei rendfőnök elmondta, hosszútávú elképzeléseik vannak az épület hasznosítását illetően, ezek csupán anyagi lehetőségeik függvényei. Folyamatosan pályáznak, illetékeseknél „kopogtatnak”, több-kevesebb sikerrel. A tavalyi tereprendezési munkálatokat is a magyar állam által nyújtott támogatás egy részéből fizették, a támogatást a premontrei rend 900 éves fennállása alkalmából kapták.
Kordics Imre egykori nagyváradi helytörténész a kúria drámájáról intő példa gyanánt így ír:

Büszkék kellene lennünk arra, hogy az a kastély, kúria, magtár, pince, vagy bármi más ott van, és csak nekünk van. (…) Megmentése nemcsak hatósági feladat, hanem a falu közös ügye kellett volna, hogy legyen. (…) A 38 /15 méteres, tizenhárom teremből álló épület klasszicizáló barokk kocsifelhajtója, a két tornyot utánzó kupolás épületrész egy mozgalmas összhatást, szimmetrikus főhomlokzatot hozott létre. Itt az Érmellék egyik legszebb kúriája pusztult el. Egyben a premontrei prépostság épített örökségének egy része veszett oda az ismert restitúciós eljárások miatt. (…)”

Uniós forrásokból kaptak 500 ezer eurót, ennyivel járul hozzá a helyi önkormányzat is, amelyből az ingatlan teljes felújítása befejeződik. Tervek szerint a múzeumi, illetve a kulturális eseményeket kiszolgáló termek mellett borászati központ, illetve a régi vincellér iskola mintájára oktatási intézmény is helyet kap majd. A felújítás harmadik része is tervben van, ekkor kerül sor a dendrológiai park, illetve az épülethez tartozó kápolna helyreállítására is – számolt be a tervekről Mados Attila polgármester.