Mihály vajdát Basta generális parancsára vallon zsoldosok gyilkolták meg
Fotó: Vitéz Mihály vajda halála – Constantin Lecca festménye (1845)
Mihály vajda életének utolsó hónapjai a menekülés jegyében teltek. Miriszlói veresége után Kárpátokon túli bojárjai is elpártoltak tőle, a Habsburg udvar pedig arra kötelezte, hogy végleg hagyja el Erdélyt. A nyakas vajdát Basta emberei meggyilkolták.
2019. augusztus 06., 08:482019. augusztus 06., 08:48
2019. augusztus 06., 08:492019. augusztus 06., 08:49
(folytatás 29. lapszámunkból)
A brassói Michael Weiss szerint még a miriszlói ütközet napján császári küldött érkezett Mihály vajdához, aki felszólította, hagyja el Erdélyt és térjen vissza Havasalföldre. Más források szerint a császári udvar arra szólította fel, hogy a székelyeket azonnal bocsássa el hadaiból. Mihály azonban nem vette figyelembe a Habsburgok követeléseit.
A vajda ekkor Fogaras, Görgény és Vécs várát birtokolta, és a székelyek bizalmát élvezte.
Mialatt az erdélyi nemesség képviselői a székelyekkel szemben az erőszak hívei voltak, Basta generális és az Erdélybe küldött császári biztosok arra törekedtek, hogy ígéretekkel bírják elpártolásra a székelyeket a havasalföldi uralkodótól és megnyerjék a maguk ügyének. Ismét előtérbe kerültek a székely szabadságjogok.
A nemesi és császári hadak vezetői mindent elkövettek a vajda és a székelyek közötti együttműködés megakadályozására. Basta hadai megszállták a Barcaságot, a nemesek pedig Lécfalván szálltak táborba, ahol országgyűlést is tartottak. Az 1600. október 25-i lécfalvi országgyűlés határozatai a székelység jelentős részét sújtották. Megszüntették szabadságukat és kirótták rájuk a nemesek által elszenvedett károk megtérítését.
a székek élére nem választott személyek kerültek, hanem a nemesekhez hű embereket neveztek ki. Az országgyűlés határozatai lehetetlenné tették a székelység számára az erdélyi és császári hadakhoz való csatlakozást, és arra kényszeríttették, hogy Mihály vajdát támogassák.
Ezzel szemben a császári udvar számos kísérletet tett a közszékelyek megnyerésére. A Habsburg generális szerint „a székelyek támogatása nélkül Erdélyben uralkodni nem lehet, de annál kevésbé lehetséges ez, ha a székelyek ellenségként lépnek fel.” A hadvezér felismerte, hogy a miriszlói csata után a székelyek lekötötték a nemesi és császári hadakat, így Mihály vajda szabadon vonhatta össze csapatait Fogaras környékén. A császár emberei arra is számíthattak, hogy amikor a nemesi hadak elhagyják Székelyföldet, a székelyek ismét fegyvert fognak, és a kedvező pillanatban megint Mihály vajda mellé állnak.
Mihály és Basta követeinek tárgyalása során a havasalföldi uralkodó értésére adták: csak akkor jöhet létre közöttük együttműködés, ha a vajda családját túszként a szebeni tanács rendelkezésére bocsátja. Családjának feláldozásával a havasalföldi uralkodó időt nyert, és elkerülte az Erdélyben állomásozó császári hadak támadását. Mihályra azonban nagyobb veszély leselkedett Moldvában és Havasalföldön, ahol a lengyelekkel szövetkező nagybojárság a vajda uralmát tette kérdésessé.
A moldovai bojárságtól támogatott lengyel hadak ekkor Havasalföld felé indultak. Jan Zamoyski Havasalföldön is Mihály helyébe lengyelpárti bojárt szándékozott ültetni.
Október közepén mindkét fél készült az összecsapásra. Mihály az Erdélyben összegyűjtött hadakkal – köztük mintegy háromezer főnyi székellyel – átkelt a havasokon. Közben a lengyel hadak Buzăuig értek, és elvágták a vajda útját. A döntő ütközetre október 20-án Bucovnál került sor, ahol a havasalföldi nagybojárság által támogatott lengyel hadak győztek. Mihálynak vissza kellett húzódnia Olténia felé. Craiovában újraszervezte seregét, és feltartóztatta az országba behatoló török csapatokat. Október 25-én Mihály újabb vereséget szenvedett a Havasalföldön tartózkodó lengyel seregektől, és ekkor már menekülnie kellett, helyébe ugyanis a lengyelek Simion Movilát ültették trónra.
1601. január 12-én Mihály vajda Bécsbe érkezett, ahol megpróbálta felújítani szövetségét a császáriakkal. Itt két emlékiratban foglalta össze tevékenységét. A II. Rudolfnak benyújtott beadványában összefoglalta a székelyekkel való együttműködésének tapasztalatait. Beismerte, hogy sikereit a székelyek támogatásának köszönhette. A császárnak jelezte, hogy Erdélyt csakis a székelyek segítségével uralhatja.
Bécsben, majd Prágában Mihály vajdát kezdetben közömbösséggel fogadták. A császári udvar szerint Mihály azzal, hogy a sellemberki csata után nem adta át Erdélyt a császárnak, eljátszotta szerepét. Mivel 1600 januárjában sem Bécsben, sem Prágában nem tudtak semmit az erdélyi nemesség elpártolásáról, úgy vélték, a nemesek hűségesek a császári udvarhoz, amit Basta hadainak erdélyi jelenléte is biztosított.
Március 1-jén Rudolf császár fogadta Mihályt, és pénzt ígért neki zsoldosok fogadására, de azzal a megkötéssel, hogy ezt a hadat Basta generális seregével egyesülve Báthory Zsigmondnak Erdélyből való kiverésére használja. Ismét előtérbe került a székelyek megnyerésének szükségessége. A császári udvar úgy látta, a székelyek megnyerésére meg kell szívlelni Mihály vajda javaslatait, és a Báthory Zsigmonddal szemben elégedetlen székelyeket fel kell használni a császári udvar érdekében.
A császári udvartól kapott pénzen Mihály vajda június elején Kassa vidékén gyűjtötte táborába a magyar hajdúkat. A vajda Erdélybe készült hadaival, ahol a székelyekkel akart egyesülni. Arra kérte őket, szálljanak táborba, és jelezte, hogy segítségüktől teszi függővé a székely szabadságok további tiszteletben tartását.
A székelyek mindent elkövettek, hogy Báthory Zsigmond ellen Mihály vajda táborához csatlakozzanak. Ennek megakadályozására Báthory Brassó mellett szállt táborba, hogy féken tarthassa a székelyeket, sőt, a brassói táborba rendelte őket. Kapitányukká Daczó Ferencet nevezte ki, akinek parancsot adott, hogy ha a székelyek közül bárki gyanút keltő tettre szánná magát, azt feleségestül, gyerekestül felkoncolják és házát feldúlják.
A közszékelyeknek a későbbi goroszlói ütközetben való távolmaradásához azonban az is hozzájárult, hogy Báthory Zsigmond szintén megígérte nekik az ősi székely szabadságjogok visszaadását. A székely lófők többsége Székely Mózes vezetése alatt gyülekezett és Báthory Zsigmondot támogatta.
Báthory seregébe főleg zsoldosokat toborzott. Habsburg megfigyelők szerint Báthory Zsigmondnak a mintegy tizenháromezer főnyi serege főleg moldovaiakból, törökökből, tatárokból és kozákokból állt.
A székely előkelők többsége Báthory Zsigmond oldalán vesztett csatát. A közszékelyek ezúttal távol maradtak az összecsapástól. A csatavesztés után Báthory Zsigmond Moldvába menekült, fővezére, Székely Mózes pedig török földre futott.
A goroszlói győzelemmel Mihály és Basta előtt megnyílt az út Erdély felé. A két had külön-külön vonult fel, a hadvezérek viszont gyanakodó szemmel figyelték egymást. A győzelem után néhány nappal
Basta arra vigyázott, hogy távol tartsa Mihálytól a székelyeket, közben Mihály vajda is megpróbálta felvenni a kapcsolatot a székelyekkel, és arra figyelmeztette őket, hogy legyenek hadra készen. Cserében ismét megígérte nekik, hogy megtartja a székely szabadságokat. Mihály vajdának a székelyekhez címzett levele azonban a Habsburg generális kezébe került, ami a korabeli feljegyzések szerint arra késztette Bastát, hogy végezzen a vajdával. A Habsburg hadvezér leste a kedvező pillanatot bosszújának végrehajtásához. Megvárta a vajda hadainak szétoszlását, és 1601. augusztus 9-e kora reggel barátságot színlelve 300 vallont küldött Mihály vajda táborába, akik rátámadtak és megölték.
A Habsburg uralkodó kétszínűen elítélte hadvezére tettét, de hamar átsiklott fölötte. A császári udvar Mihály vajdának kizárólagosan az eszköz szerepét szánta. Csak addig támogatta, amíg tetteivel az udvar politikáját szolgálta. Amikor a vajda önálló célokat tűzött maga elé, a császári udvar mindent megtett eltüntetéséért. Rudolf császár és emberei nem válogattak az eszközökben.
(folytatjuk)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!