Kastélyromok. Ennyi maradt napjainkra a fél évezrede épült Martinuzzi-kastélyból
Fotó: Demján László
A mintegy fél évezrede épült alvinci Martinuzzi-kastély az egymást követő tulajdonosok közömbössége miatt hamar romlásnak indult. Az utolsó kegyelemdöfést a kommunista államosítás adta az egykoron Bethlen Gábor által átépített műemléképületnek. A római katolikus egyház pár éve szerezte vissza a teljesen romos állapotba került ingatlant.
2020. augusztus 30., 06:572020. augusztus 30., 06:57
Alvinc Gyulafehérvártól 15 kilométerre délnyugatra, a Maros bal partján fekszik. Neve a német eredetű Winz személynévből ered. Először egy 13. századi oklevél említi Wynch Inferiori alakban. Szász telepesek alapították, kezdetektől a marosi sóút átkelőhelye volt. 1300-ban a ferencesek építettek itt templomot. 1621 és 1623 között Bethlen Gábor hutterita kézműveseket telepített le Alvincen, de miután azok adómentességüket elveszítették, egyre többen hagyták el a települést. A leghíresebb építtetőjéről elnevezett Martinuzzi-kastély romjai a Maros hídja melletti dombon láthatóak.
Alvincet a szomszédos Borberekkel együtt Zsigmond király 1430-ban szabad királyi várossá tette, és a szász városok kiváltságaival ruházta fel. Kiss Gábor Az erdélyi várak, várkastélyok című könyvében írja, hogy a mohácsi csatavesztés után Szapolyai János 1526-ban Radul vajdának adományozta. Miután a vajdát megölték, a település Hozárdi Miklós kezére került, akitől János király 8 ezer forintért visszaváltotta, és Majláth Istvánnak adta. Majláth később szembeszállt Martinuzzi Fráter Györggyel, ezért az 1540. április 14-i tordai országgyűlés hűtlenséggel vádolta meg, halálra ítélte és javait elkobozta. A fejedelmi birtok új tulajdonosa Martinuzzi lett.
Dörre Tivadar rajza alapján így nézett ki az egykori uradalom
Fráter György 1546-ban kezdte el a 14. századi domonkos kolostor reneszánsz várkastéllyá történő átépítését. Az építkezés első szakasza Martinuzzi nevéhez fűződik, aki 1546–1551 között felépítette a kastély északi szárnyát, és vizesárokkal vette körül.
Holtteste hosszú ideig hevert temetetlenül a gyilkosság színhelyén, és a gyulafehérvári káptalan papjai csak 1552 márciusában temették el a Szent Mihály-templomban. Erdély egyik legnagyobb politikusa így végezte be életét.
Bicsok Zoltán az Isten segedelmével udvaromat megépítettem–Történelmi családok kastélyai Erdélyben című könyvéből tudjuk, hogy Martinuzzi halála után a várkastély többször cserélt gazdát, majd a 16. század végén kincstári birtok lett. 1607-ben Báthory Gábor kezén volt, majd Bethlen Gábor fejedelemé lett, aki feleségének, Károlyi Zsuzsannának adományozta.
A fejedelem 1617-től kezdve jelentős átépítési munkálatokat kezdeményezett Alvincen. Ekkor készült el az ellipszisbe írható, eredetileg hatszögű alaprajzúra tervezett, reneszánsz stílusú várkastély egy része. Bethlen kastélyépítő tevékenységét a kapuépületbe falazott felirattöredék is tanúsítja: [GABRIEL BETHLEN] DEI GRA(tia) PRINC(eps) TRANS(ilvaniae) / HANC PORTAM CUM TOTO / MURO ET III P(ro) PVGNACULUS / A NOVO FUNDAMENTO P(ro)PRIIS / SVMTIBVS EREXIT ANNO D(omini) MDCVI(I) P(ro)VISORE EGR(egio) /CASP(aro) L(litera) TO AKOS (I). (Isten kegyelméből Erdély fejedelme ezt a kaput az egész fallal és négy bástyával alapjaiból emelte saját költségén az Úr 1617. esztendejében, a jeles Ákosi Gáspár deák udvarbíró idejében).
A felirattöredék csupán négy bástyáról szól: kivitelezés közben valószínűleg lemondtak a kastély grandiózus átépítési tervének megvalósításáról.
Elmaradt a többi szárny kiépítése és a vizesárok egyes részeinek kialakítása.
A félig elkészült várkastélyt 1658-ban tatár csapatok gyújtották fel. „Egyik éjjel a szélgyorsaságú tatár sereg a városnak minden emberét elfogta, a várost felgyújtotta és elpusztította” – írja 1661-ben Evlija Cselebi.
Az erdélyi fejedelemség megszűnése után Alvinc kincstári birtok lett. 1696-ban már romladozó állapotban volt. „Vagyon kegyelmes urunknak, koronás királyunknak, őfelségének Erdélyben lévő királyi fiskusának nemes Fejér vármegyében, Alvinc mezővárosában, az megírt város alsó végén egy romladozott, többire elpusztult kastélya, mely kastélynak körös-körül való árka csak fél készületben maradott volt ab antiquo, de most már nagy részben betölt… Ezeken belől vagyon az üdvezült Bornemisza Anna boldog emlékezetű fejedelemasszony konyhaháza, most már sem alól, sem felül padlása nincs, csak az tűzhely kéményével együtt látszik…” – olvasható egy korabeli visszaemlékezésben.
Bethlen Gábor adományát megörökítő felirattöredék
Fotó: Demján László
Bicsok Zoltán könyvéből tudjuk, hogy
Bár Batthyány Ignác püspök eltervezte a várkastély átépítését és helyreállítását, 1798-ban bekövetkezett halála miatt végül ez az elképzelés is elmaradt. 1808–1809-ben Franz Benedict Haller terveket készített a kastély és egyes melléképületek átépítésére, de konkrét építkezésre mégsem került sor.
Az eredetileg négyszögletes alaprajzú, sarkain egy bástyával megerősített Martinuzzi-féle reneszánsz várkastélyt vizesárok vette körül, nyugati sarkánál épült felvonóhidas kapujához cölöpökön nyugvó fahíd vezetett. Bethlen Gábor idejében tehették át kapuját a kastély északi sarkára, ahol ennek romjai, az egyemeletes kastélyépület és egy négyszögletes torony maradványai állnak. Napjainkban az északnyugati sarkon egy téglalap alapú bástya, a hozzá csatlakozó épületszárny lépcsőházának romjai, a nyugati sarkon egy bástya és egy torony, az északkeleti és a délkeleti oldalon az udvart határoló kőfal látható. Itt-ott még felismerhető a falakat övező egykori vizesárok.
Az 1930-as években a várkastély több épületrészét lebontották, és az innen származó köveket más építkezésekhez használták fel. Az épület néhány viszonylag épen maradt részében a hetvenes évek végéig hasznosítottak felületeket: bútorraktár és húsfeldolgozó üzem is működött itt.
Egykori pompájára néhány megmaradt felső-olasz reneszánsz hatású ajtókeret és finom mívű, háromszöges szemöldökű kettős ablakok utalnak. Bicsok Zoltán szavaival élve „a vizesároknak is csak a nyomai láthatók, az idők folyamán majdnem teljesen feltöltődött. A romhalmaz környezete lehangoló: szétszakadozott szögesdrót veszi körül, körülötte kukoricás, területét felvette a gaz, időnként a helybéliek állatai járnak oda legelni”.
Szabó Előd unitárius lelkész az Erdélyi Naplónak elmondta, a kastély 1948 után állami tulajdonba került. Sok más erdélyi kastélyhoz, kúriához hasonlóan sorsa a szándékos elhanyagolás és pusztítás lett. 1948 és 1989 között különböző gazdasági célokra használták, falai rendre leomoltak.
A legtöbb, amit a régi-új tulajdonosok tehettek, a konzerválás volt. Az 1990-es években Adrian Andrei Rusu régész vezetésével kutatások folytak a kastély eredeti állapotának feltárására. Az elmúlt években szóba került a kastély bástyájának felújítása. A tervek szerint információs központ létesülhetett volna benne, egyelőre azonban a romok sorsával kapcsolatban minden bizonytalan. A szebb időket megért várkastély maradványainak tulajdonosa a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye. Szakértők szerint az épületegyüttes pusztulása ma már visszafordíthatatlan.
Köszönetet mondunk Keresztes Géza műépítésznek a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokért és Demján László műemlékvédő építésznek a képekért.
Nagy-Bodó Tibor
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!