A Felvidék egyik első királyi városának, Eperjesnek katolikus temploma
Királyi hatalmának megszilárdítása és reformintézkedései Zsigmond királyt a Magyar Királyság jelentős uralkodójává emelte. A királyi hadsereg átalakítása és a városok gyors fejlődése az országot bekapcsolta Európa kereskedelmi vérkeringésébe.
2018. március 24., 20:292018. március 24., 20:29
2018. március 24., 20:322018. március 24., 20:32
(folytatás 10. lapszámunkból)
A bárók felkelésének elfojtása után megszilárdult a királyi hatalom. Az 1403. évi felkelés leverése fordulópontot jelentett Zsigmond uralkodásában, amit Thuróczy János krónikaíró így mutatott be: „ettől kezdve a királyt élete végéig nem háborgatta országában belső zavargás, nyugodtan viselhette uralkodói jogarát.”A király elsősorban a hozzá hűséges főurakra és az általa teremtett új arisztokráciára támaszkodott. Ezeket jelentős birtokokkal jutalmazta. A királyi udvarban megnőtt az idegenek száma, akiknek nagy befolyásuk volt Zsigmondra is. Sok idegen származású főúr töltött be magas tisztséget, de az udvari lovagságból is többen kerültek a király új arisztokratái közé.
A Bosznia feletti győzelem alkalmából 1408 végén Zsigmond még szorosabbra fűzte kapcsolatait leghűségesebb támogatóival. Azokból a főurakból, akik a felkelés elfojtásában a legnagyobb érdemeket szerezték, megalapította a Sárkányrend lovagi társaságot, amelynek tagjait –rajta és feleségén kívül huszonkét bárót –esküvel megpecsételt szövetség fűzött egymáshoz. Zsigmond uralmának zavartalanságát és világpolitikai terveinek sikerét a támogatásukkal biztosította. Az 1408. december 13-án kelt alapító okirat szerint a király és felesége, Borbála, valamint a társaság összes tagja kötelezettséget vállalt, hogy az országot a pogánytól minden erővel védelmezni fogják. A célkitűzés azonban csak leplezését szolgálta a társulás igazi céljának:
A megállapodás Zsigmond uralmát és születendő gyermekeinek trónutódlását a rend védelme alá helyezte. A Sárkányrend megalapítása után Zsigmond végleg szakított Nagy Lajos egyensúlyozó politikájával. A Sárkányrend politikai hatalmának igazi alapja tagjainak a roppant kiterjedésű földbirtokai voltak. Zsigmond adományozási és zálogolási rendszere a vagyonszerzés eddig ismeretlen lehetőségeinek széles perspektíváját tárta fel a szövetséghez tartozó főurak és nemesek előtt. A birtokos főemberek az adományszerzés és a zálogvétel mellett igénybe vették a vagyongyarapítás más eszközeit is. Szívesen vásároltak szomszédaiktól birtoktesteket, néha egész nagy uradalmakat, máskor pedig a távol eső birtokaikat cserélték fel a király vagy más főurak földjével.
Határozott fellépésével a király igyekezett biztosítani magának az egyház fölötti ellenőrzést is. Első intézkedése a Szentszék ellen irányult: 1403. augusztusában felmondta engedelmességét IX. Bonifác pápának, és megtiltotta a pápai adók és egyéb illetmények beszedését, és a pápa bulláinak, rendeleteinek elfogadását. A rendeletet megszegő egyházi személyeket szabadságuk és javadalmaik elvesztésével fenyegette meg. Megszerezve a pozsonyi országgyűlés hozzájárulását, minden egyházi javadalom beszedését magához ragadta. Királyi engedélyhez kötötte minden pápai bulla, rendelet és ítélet kihirdetését. E törvény megalkotásakor
Szigorú intézkedéseivel egyidőben a római bíbornoki kollégiumot levélben világosította fel eljárása indokairól, s a történtekért minden felelősséget IX. Bonifác pápára hárított.
Ez az önigazoló emlékirat bizonyítja, hogy Zsigmond bár teljes erővel szembeszállt a pápával és a magyar király egyházi felségjogainak igyekezett feltétlen érvényt szerezni, szakadásra mégsem gondolt. Maga Bonifác sem vádolta ilyen szándékkal, és ismerve fellépése indokait, sem ő, sem utódai nem gyakorolták vele szemben az egyházi kiátkozást. Később, 1417-ben a konstanzi zsinat bíborosai által kibocsátott bulla formálisan is szentesítette a magyar király főkegyúri jogát, vagyis azt, hogy a pápa csakis a király által javasolt személyeknek juttathat főpapi javadalmakat, a kisebb egyházi benefíciumok adományozásába pedig nem avatkozik bele.
A király különös gondot viselt a hadügy fejlesztésére, amelynek átszervezését az egyre fenyegetőbbé váló török terjeszkedés tette szükségessé. Új alapokra helyezte a hadügyet: ez a banderiális rendszer teljes kifejlesztésével és az úgynevezett telekkatonaság felállításával vált lehetővé. A telekkatonaság bevezetése azt jelentette, hogy a király megpróbálta a honvédelem terhének egy részét a birtokosokra áthárítani, s ezzel a földesurak nemesi birtokára vonatkozó adó- és szolgálatmentességet megtörni. A telekkatonaság bevezetése lényegesen mégsem növelte a hadsereg ütőképességét, amelynek magvát továbbra is a királyi és a nemesi bandériumok alkották. Fontos újítás volt, hogy a király a legnagyobb földesurakat is bevonta a banderiális szervezetbe, és saját zászlóalj kiállítására hatalmazta fel őket. A főúri magánbandériumok kialakulásával a király olyan fejlődést indított el, melynek eredményeképpen a leggazdagabb főurak zászlósúri kiváltságot szereztek, s a nemességtől elkülönülve az újonnan születő főnemesi rend tagjaivá váltak.
Reformintézkedései közepette Zsigmond megkülönböztetett figyelmet fordított a városok politikai és gazdasági szerepének növelésére. Habár számuk az 1387 utáni birtokadományozások során megcsappant, a legfontosabbakat mégiscsak a király uralta, amelyek hadászati jelentősége megnőtt a királyi várak számának csökkenésével. A király gazdasági tanácsadója, Nürnbergi Márk tervszerű városfejlesztő politikát javasolt az uralkodónak. Zsigmond 1405-ben tanácskozásra hívta össze a király joghatósága alá tartozó összes városok, mezővárosok és szabad községek (mintegy kétszázötven községi „önkormányzat”) küldötteit, és a gyűlésen elhangzottakat terjedelmes dekrétumban foglalta össze, ami gazdasági, politikai és pénzügyi intézkedéseket tartalmazott.
A szabad királyi városok –mint Buda, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Kassa, Bártfa, Eperjes –nem a megyékhez, hanem a király fennhatósága alá tartoztak. Az uralkodótól önkormányzatot kaptak, ügyeiket a szabadságlevelek alapján maguk rendezték városi tanácsaik által. Polgáraik mentesültek a belföldi vámok alól. Érdekeiket védte a király a külföldi kereskedőkkel szemben. E kiváltságokért cserébe a királynak adót fizettek. A szabad királyi városok tekintélye magasabbra emelkedett azzal, hogy az országgyűlésre követeket küldhettek, így a városi polgárság is részese lett a törvényhozásnak. Minden királyi várost pallosjoggal ruházott fel, kereskedőiket felmentette a belföldi vámok alól, s eltörölte velük szemben Buda árumegállító jogát, és megszilárdította helyzetüket a külföldi kereskedők versenyében. Zsigmond a török betörések útvonalába eső több mezőváros és szabad község sürgős megerősítéséről és ehhez képest városi rangra emeléséről is intézkedett. Újra biztosította a jobbágyok városba költözésének szabadságát, és minden ezzel ellenkező földesúri erőszakot tiltott, másrészről a jobbágyok elleni kereseteket első fokon az illetékes földesúr ítélőszéke elé utalta, az ellenőrzés és fellebbezési bíráskodás kötelességét a vármegyei hatóságra helyezte.
A mezővárosok népesebb falvakból alakultak, és vásártartási joggal rendelkeztek. Itt jóval több kézműves, állat-, és terménykereskedő élt, mint a falvakban. Lakóik többsége mezőgazdasággal foglalkozott, de az ilyen városok lakói továbbra is jobbágyok maradtak, azaz nem mentesültek a földesúri terhek alól. Szemben a falvakkal azonban egész évi szolgáltatásaikat egy összegben, pénzben fizethették ki. A mezőváros élén a bíró állt, akit a földesúr nevezett ki. A korabeli Magyarország területén számos mezőváros jött létre, amelyek közül Debrecen, Szeged, Pécs, Kecskemét volt a legjelentősebb. A polgárság pereinek fellebbviteli törvényszékéül az uralkodó az addigi gyakorlatot szentesítve a királyi tárnokmester bíróságát tette meg.
A 14. század második felében a mezőgazdasági árutermelésnek köszönhetően országszerte fellendült a kézműipar, majd 1370 után megkezdődött a céhek alakulása. A 15. század elején már minden nagyobb városban léteztek kézműves és kereskedői társaságok. Egyes városok agrárjellege gyors ütemben csökkent, az iparosok számaránya pedig jelentősen növekedett. Az iparnak a mezőgazdaságból való kiválása felgyorsult. Zsigmond politikája kedvezett a kereskedelem kibontakozásának, és ennek segítségével Magyarország bekapcsolódott az európai árucserébe. Az országba főleg luxuscikkek, kész áruk érkeztek, míg innen élelmiszert, élőállatot, nyersanyagokat és nemesfémet szállítottak külföldre. A szerteágazó kereskedelmi kapcsolatokat érzékelteti az a tény, hogy ebben az időben már nemcsak az előkelő gazdag nemesek hordtak külföldi szövetből készült ruhát, hanem a módosabb városlakók is. A kereskedelmi forgalom megélénkülése kedvezően hatott a városok fejlődésére, a polgárok vagyonosodására. A tőlük származó adó a királyi hatalom erősödését hozta.
Zsigmond – aki a városokban elsősorban pénzforrást látott – átgondolt politikával igyekezett fejlődésüket előmozdítani. Ehhez igazodva nemcsak az ország kereskedelmi központjává váló Buda fejlődését szorgalmazta, hanem a többi városnak is biztosítani akarta a felemelkedést. A király várospolitikáját a feltörekvő kereskedőrétegre alapozta, s támogatta annak törekvéseit.
Zsigmond túl sokat várt reformjaitól, amelyek nagyrészt papíron maradtak. Amikor a városok adózása nem emelkedett a várt ütemben, türelmetlenül szakított városfejlesztő politikájával. 1410 után újra tömegesen ajándékozta és zálogosította el a főuraknak a királyi mezővárosokat. Ezt a fordulatot a több száz privilegizált helység közül kevés élte túl, mint szabad királyi város. A többinek meg kellett elégednie a mezővárosok korlátozott autonómiájával. Ezt követően már csak kivételesen kapta meg egy-egy mezőváros a szabad királyi városi rangot, emiatt a városi polgárság politikai renddé szerveződése elhúzódott.
(folytatjuk)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Radikális lépésre szánta el magát Erdély egyik legvonzóbb pontja: Brassó a tömegturizmus helyett inkább a minőségre fókuszál, 2034-től a „Kárpátok fővárosaként” reklámozza magát. Íme a nagyszabású, multikulturalizmusra is építő stratégia.
A szerdai kellemes, napos időt csütörtöktől kiadós esőzés és jelentős lehűlés váltja fel Erdélyben. Pénteken mindössze 13 Celsius-fokig emelkedik a hőmérséklet, a hétvégére azonban javul az idő, és ismét előbújik a nap.
Akár húszmillió ukrán menekült is Európába indulhat, ha Ukrajna vereséget szenved – figyelmeztetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt heti brüsszeli uniós csúcstalálkozón. A lehetséges menekülhullámról kérdeztük az Európai Bizottság szóvívőjét.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A tiltás mindenkire vonatkozott, a terheket az érintettek mégsem egyformán viselték: akinek pénze vagy kapcsolata volt, biztonságosabb utat talált, a falusi és munkásasszonyok viszont sokszor az életükkel fizettek.
Az Egyesült Államok élőben közvetítheti Nidal Hasan kivégzését, akit 2009-ben 13 ember meggyilkolásáért ítéltek halálra a texasi Fort Hood katonai bázison. A volt katonai pszichiátert december 3-án kivégzőosztaggal tervezik kivégezni.
Változékony felhőzet, időnként napsütés, helyenként záporok jellemzik Erdély időjárását a következő egy hétben. Jelentős lehűlés egyelőre nem várható: a változékony időjárásban a nappali csúcshőmérsékletek többnyire 14–16 Celsius-fok körül alakulnak.
A gyenge PISA-eredmények hátterében több tényező áll, de a tanárképzés átalakítása, a több iskolai gyakorlat és a személyiségfejlesztés megkerülhetetlen. Birta-Székely Noémivel, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának oktatójával beszélgettünk.
Immár két évtizede tevékenykedik a szatmárnémeti Aranykapu Kulturális Egyesület, amely a magyar népi hagyományok, kézműves mesterségek és az előző nemzedékek tudásának továbbadását tűzte ki célul.
A hét közepén még 23–24 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet Erdélyben, a hétvégére azonban véget ér az októberi meleg: eső, záporok és jelentős lehűlés érkezik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!