Demény Attila betegségében és magányában is elkötelezett alkotóember maradt
Demény Attila zeneszerző, karmester, operarendező, zongoraművész (1955. március 2.–2021. május 11.) emlékére
2021. május 24., 13:402021. május 24., 13:40
Kereken húsz évvel ezelőtt egy sepsiszentgyörgyi füstös kis bárban – utólag mintha az egész jelenet nem is lett volna valóság – egy ütött-kopott zongora árválkodott az egyik sarokban. Ki tudja, milyen megfontolásból került oda, kissé le volt már hangolódva. Látszott, hallatszott, hogy rendeltetése inkább a szemnek szól, mintsem a zenekedvelő fülnek, pusztán dísznek csöppent a kocsmába. Csakhogy egy vérbeli zongoraművésznek a hangszer akkor is hangszer, ha azt belepte a por, lekopott róla a festék, és inkább nyekereg, mint zenél. Szinte nem is rendeltünk még az étlapról, de Attila azonnal leült, s halkan megszólalt a Nagy utazás, a Sose halunk meg című film betétdala. A kocsma elcsendesült, mindenki tátott szájjal hallgatta a rögtönzött koncertet. A jelenlévő vendégek egy kis lelki terápiát kaptak Attilától.
Sose halunk meg – lüktet néha az ember fülében a lehetetlen kijelentés…
Ó, dehogynem. És a legfájdalmasabb, hogy éppen akkor, amikor talán nem is a halál foglalkoztat igazán. Hiszen
Alig egy éve még lelkesen előszót írt közös operaigazgató barátunkról szóló kötetembe. Szerettem volna személyesen felkeresni – mai napig közel laktunk egymáshoz –, ám a járványügyi helyzet ezt nem engedte meg. Nem tudtam, hogy soha többet nem látom…
Ismeretségünk nem a füstös szentgyörgyi éjszakából származott. Sőt, oda is úgy kerültünk, hogy Budapesten egy közös ismerősünknél futottak össze útjaink, és Attila akkor vetette fel hirtelen ötlettől vezérelve, hogy jó lenne, ha vele mennék a székelyföldi városba, ahol egy általa szervezett rendezvényen felolvashatnám egyik erre a célra készült írásomat. Örömmel tettem eleget a felkérésnek, mert amúgy is ritkán jártam akkoriban haza. Sepsiszentgyörgyöt pedig egyáltalán nem ismertem. Attilát viszont igen…
Évtizedekig laktunk ugyanazon a környéken, akár iskolába mentem, akár később a munkahelyemre, naponta elmentem házuk előtt. Nagyobb volt nálam pár évvel, ezért inkább én ismertem őt, mintsem ő engem. Igaz, sokáig csak annyit tudtam, hogy ő Piroska néninek, édesanyám egykori zenetanárának a fia. Talán még fociztunk is közös csapatban a grundon, vagy szánkóztunk együtt a hosszú és meredek Cserei utcában. Ám az a hét-nyolc év, ami elválasztott minket, bizonyos korban sokat számít. Egy 18–19 éves kamasznak már más a társasága és az érdeklődési köre, mint egy 12 éves kölyöknek. De a nagy számok szabálya szerint – a sok nyár és tél, ami elkísérte ugyanazon a környéken töltött gyerek-és kamaszéveinket – biztos, hogy legalább egyszer együtt rúgtuk a labdát a parkban, vagy alkalomadtán egyszerre siklottunk le a szánnal.
Jóval később,
Fiatal volt még és erős, puszta jelenléte betöltötte a színpadot.
Aztán később kezdődtek a bajok. De betegségében (és tán magányában) is alkotóember maradt. „Ahogy az ember minden nap kinyit egy könyvet, és elolvas két mondatot, néha többet is, én is így vagyok: megszoktam, hogy előttem a kottalap, és ha ez nem történik meg, hiányérzetem van. Lelkiismeret-furdalásom van, hogy aznap nem dolgoztam. Pedig sokszor az ember elgondolkodik, érdemes-e végezni ezt az egészet. De a szokások azért nagyban befolyásolják az embert” – mondta alig egy éve, amikor interjút készítettem vele. Attila tényleg az a személy volt, akinek a zene volt az élete…
Halálhírére előttem azonnal az a szentgyörgyi este és a füstös kocsma jelent meg lelki szemeim előtt. Mint egy film. Akár egy néma mementó. A rozoga zongorát biztos kidobták már abból a bárból. De annak a napnak az emléke, Attila huncut mosolya, a hangszerből magasba szálló dallam, a halkan dúdolt szöveg mindig bennem fog élni.
A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán 1979-ben végzett zongora- és zeneszerzés szakon, majd 1987-ben a bukaresti Színház- és Filmművészeti Főiskolán operarendezői képesítést szerzett. Sepsiszentgyörgyön karmester, a nagyszebeni filharmóniánál zongoraszólista volt. 1988-tól a kolozsvári Állami Magyar Opera rendezője, majd főrendezője. 1993 óta a Romániai Magyar Zenetársaság elnöke, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének tagja. Zongoristaként több mint 300 egyéni szóló-, kamara- és zenekari estje volt. Számos színházi kísérőzenét szerzett, és több színházi produkció zenei vezetője volt. Szimfonikus hangversenyeket és operaelőadásokat vezényelt. Több mint húsz opera rendezője. 2001-ben Nádasdy Kálmán-díjat vehetett át a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumától. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2020-ban Erkel-díjjal tüntették ki.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!