Albert király. Ismeretlen festő műve a XVI. századból
Zsigmond király halála után a rendek tiszteletben tartották az uralkodó végrendeletét, és lánya férjét, V. Albert Habsburg herceget koronázták magyar királlyá. A korán elhunyt trónörököst azonban végig bizalmatlanság övezte.
2018. április 13., 20:342018. április 13., 20:34
2018. április 13., 20:362018. április 13., 20:36
(folytatás múlt heti lapszámunkból)
Zsigmond királynak nem volt fiú utóda. Második feleségétől, Cillei Borbálától született Erzsébet lányát a Habsburg házból származó V. Alberttel házasította össze olyan meggondolásból, hogy az osztrák herceg legyen az örököse. Zsigmond végakaratát senki nem ellenezte: halála után a rendek V. Albert herceget magyar királlyá választották. Megkoronázásával egy Habsburg-házbeli uralkodó került a trónra. Feleségének, Erzsébetnek a trónhoz való jogát azonban nem ismerték el. Bár az utódlás Zsigmond akarata szerint alakult, Albert jogait több területen is korlátozták.
Az ország főtisztviselőinek kinevezésében szintén ki kellett kérnie a főurak véleményét. Albertet arra kötelezték, hogy szüntesse meg az idegenek befolyását a magyar közéletben. A királynak el kellett fogadnia, hogy minden politikai döntésben csak a főurak hozzájárulásával cselekedhet. Ezzel a politikai hatalom a királyi tanács ellenőrzése alá került. Albert helyzetét a cseheknél a husziták maradványai nehezíttették meg: nem felejtették el neki, hogy együttműködött Zsigmonddal, ezért Csehországban nem ment olyan zökkenőmentesen örökségének elismertetése, mint Magyarországon.
Albert király 1438 tavaszától egy évig külföldön tartózkodott, mert harcolnia kellett a huszita cseh rendekkel hatalmának biztosításáért. A király távolléte alatt gyökeres fordulat állt be Magyarországon: 1438 nyarán a törökök akadálytalanul betörtek Erdélybe, amiért a köznemesek az ország dolgait elhanyagoló idegen királyt és tanácsadóit hibáztatták. A közhangulat annyira elmérgesedett, hogy hazatérése után, 1439. május 29-én Albert kénytelen volt összehívnia az országgyűlést Budára. A gyűlés a rendi erők győzelmével ért végett. Az itt elfogadott határozatoknak köszönhetően a hatalmat, a kormány feletti ellenőrzést már nem a királyi tanács, hanem a rendek gyakorolták. A király kénytelen volt megújítani a rendek kiváltságait is. Az országgyűlés munkálatai idején a városban zavargások törtek ki. A budaiak idegenellenes hangulata a nemesség érzelmeivel találkozott, ami befolyásolta az országgyűlésen elfogadott törvények szellemét is.
A budai országgyűlés határozatai leszögezték, hogy az országhatárok védelme az uralkodó kötelessége. Megengedték a királynak, hogy tanácsadóit szabadon válassza, viszont a nádori méltóság betöltésénél úgy határoztak, hogy ez csak a rendek hozzájárulásával tölthető be. A választási feltételeken is változtattak: a főurak és a főpapok véleményének kikérése mellett a továbbiakban a nemeseket is meg kellett kérdezni. A módosítás új kormányzati forma megjelenését jelentette: már nem volt elegendő az uralkodó személyes híveiből álló királyi tanács hozzájárulása a király rendeleteihez, hanem ehhez a köznemesség beleegyezését is meg kellett szerezni. Az 1439. évi országgyűlés törvényeivel új államforma vette kezdetét Magyarországon: a rendek és a király közös uralma, a rendiség. A rendi mozgalom megsemmisítette Zsigmond király reformjait, csapást mért a királyi birtokállományra, és hozzájárult a központi hatalom meggyengüléséhez.
Az Oszmán Birodalom nyílt hódító politikája 1439-től kezdődően egyre fenyegetőbbé vált Magyarország számára. 1439 tavaszán II. Murád szultán a Magyar Királyságnak alárendelt Szerbia elfoglalásáról döntött. Magyarország számára ez az ütközőállamok rendszerének a végleges felbomlását jelentette. 1437-ben Zsigmond király seregei még meg tudták menteni a szerb uralkodó székhelyét, Szendrőt, amelynek elestét 1439-ben már tétlenül szemlélték a magyar hadak. A nehezen gyülekező csapatok csak arra voltak elegendőek, hogy megakadályozzák az újabb török betörést Magyarország területére. Közben a magyar táborban vérhasjárvány tört ki, ezért a sereg kénytelen volt visszavonulni. A király is megbetegedett:
Halála után a belviszályok döntő módon hozzájárultak a királyné és a köznemesség közötti ellentét kiéleződéséhez.
Habsburg Albert a magyar királyság politikai stabilitása szempontjából a legrosszabb időszakban hunyt el. Halálának idején Erzsébet királyné trónörököst hordott a szíve alatt. A meg sem született Habsburg-házi király jogutódlása politikai vitákba torkollott. A magyar nemesség az utódlás kérdésében két pártra szakadt. Az egyik csoportosulás elismerte a még meg nem született gyermek királyi jogait, s lojális volt Erzsébet királynéval szemben. A többség azonban nem fogadta el a Habsburg-házhoz tartozó leszármazott jogait: sem asszonyt, sem egy tehetetlen csecsemőkirályt nem akart az ország trónján látni. A rendek elutasító magatartását főleg a fenyegető török veszedelem határozta meg.
A nemeseknek ez a tábora követséget küldött I. Ulászló udvarába, és arra kérték a lengyel uralkodót, hogy foglalja el Magyarország trónját. A katonabárók a magyar–lengyel államszövetségben keresték a katonai és belpolitikai kérdések megoldását. Ők Lengyelország fiatal királyában, I. Ulászlóban látták a királyi trónra legalkalmasabb személyt, őt akarták Magyarország trónjára ültetni.
Erzsébet királyné elszántan küzdött a megszületendő gyermek jogaiért. A Habsburg-ellenes erők azonban mindent elkövettek a még meg nem született gyermek félreállítására. A nemesek 1440 januárjában a Budán tartott országgyűlésen felszólították Erzsébetet, hogy kössön házasságot a fiatal lengyel királlyal, és a házasság által mondjon le gyermeke jogairól. Erzsébet úgy vélte, némi időhúzás révén sikerül átvészelnie a zűrzavaros időszakot, és gyermeke megszületése után, Habsburg Albert leszármazottját koronázzák meg csecsemőként. A nemesek átláttak Erzsébet tervén, és erre ellenlépésekkel válaszoltak. Erzsébet királynő színleg felvállalta a bárók által kidolgozott elvárásokat, ám kemény feltételeket szabott házasságához. Arra kényszerítette I. Ulászlót, hogy ossza meg vele a királyi hatalmat, és ha fiút szül, biztosítsa számára az örökösödést. Ha pedig leánynak ad életet, biztosítsa annak jogállását. Nyilatkozatát Erzsébet azonban csak időnyerés céljából tette.
A nemesek nem fogadták el a királyné feltételeit, és Ulászló fogadására készültek. Miközben Ulászló lengyel király és a magyar rendek között folytak a tárgyalások, 1440. február 21-én a királynénak fia született, aki a László nevet kapta. A trónörökös megszületésével sokan attól tartottak, hogy az ellentábor a kisded életét fogja veszélyeztetni. Matkó bán a következő szavakkal tudatta Erzsébet királynővel a bárók véleményét: „nagyságos úrnőm, ha tízéves volna a fia, akkor sem ismernénk el urunknak, mert nem állhatna élünkre a török ellen.”
A nemesség a szülés után is ragaszkodott ahhoz, hogy Erzsébet királyné I. Ulászló felesége legyen, mivel csak így látta lehetségesnek a hatékony katonai fellépést a török veszedelemmel szemben. Az özvegy azonban Visegrádról ellopatta a Szent Koronát, és fiát 1440-ben Székesfehérváron megkoronáztatta. A koronázással Albert király gyermekét V. László néven Magyarország uralkodójává tették. A koronázási ceremónia a szabályoknak megfelelően zajlott le. Érvényesült a három alapkövetelmény: V. Lászlót a Szent Koronával Székesfehérváron koronázta meg az esztergomi érsek.
(folytatjuk)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!