Bocskai István a hajdúk élén. Erdély új fejedelme megálljt parancsolt a Habsburg fosztogatásnak
Bocskai Istvánt 1605. szeptember 14-én a meggyesi országgyűlésen a három erdélyi nemzet fejedelmévé választották. Az ő érdeme, hogy másfél évtizedes öldöklés után létrejött a Habsburg és az oszmán birodalom közötti béke.
2019. szeptember 18., 20:582019. szeptember 18., 20:58
(folytatás a 34. lapszámunkból)
Erdélyben kezdetben nem sok visszhangot keltett Bocskai István Habsburg-ellenes küzdelme. A közelmúlt emlékei túl erősek voltak ahhoz, hogy a lakosság megérthesse Bocskai politikai pálfordulásának horderejét. A magyar nagyúr kezdetben nem sokat törődött a Királyhágón túli eseményekkel. A három nemzet gyanakvással figyelte Báthori Zsigmond volt bizalmasának tevékenységét. 1604 végéig Erdélyben kevesen csatlakoztak a Bocskai által vezetett felkeléshez. Erdély Habsburg császári biztosai hátba is támadhatták volna Bocskai tiszántúli seregét, hiszen 5000 főnyi rendes katonasággal és a székelyeknek több ezres, Basta generálisnak felesküdt kontingensével rendelkeztek. A Habsburgok azonban bénultan figyelték, mint adta át az őrség egymás után Jenőt, Lugost, Karánsebest a „lázadó” Bocskai tisztjeinek.
Bocskai István jól tudta: Erdély birtoklása a székelyektől függ, ezért, megüzente a székelyeknek, hogy megtartja őket visszaszerzett szabadságukban, és cserébe semlegességüket kéri. Bocskainak csak 1605 januárjában jutott ideje arra, hogy kelet felé is figyeljen. Gyulaffy László – Bocskai István névleges erdélyi főkapitánya – 4000 emberrel ostrom alá vette Szatmárt, és január 21-én el is érte az erődítmény megadását. Ezzel megnyílt az út Erdélybe. A székelyek a februári székelykeresztúri nemzetgyűlésen váratlan lelkesedéssel Bocskai mellé álltak, aki válaszképpen hivatalos oklevélben erősítette meg „régi szabadságaikat”.
Ezek között szerepelt, hogy a fejedelem tartsa meg őket régi szabadságukban. Továbbá kérték, hogy amit a közelmúlt zavaros éveiben elkövettek, azért kapjanak közbocsánatot, illetve saját soraikból választhassanak tiszteket. Bocskai fogadta a székely követeket, és a sárospataki várban 1605. február 16-án szabadságlevelet állított ki, amelyben biztosította őket követeléseik betartásáról. Cserében azt kívánta, hogy a székelyek esküdjenek hűséget neki és a hazának.
Nyárádszeredában 1605. február 21-én a magyar nemesek és a székelyek együtt döntöttek Bocskai Istvánnak fejedelemmé választása mellett. A szászok és néhány magyar nemes a császári helyőrségek támogatásával Bocskai ellen szövetkeztek. A Habsburg-pártiaknak Albert Huet volt a szellemi vezérük, seregeiket azonban Rácz György irányította. Sikerült kihasználniuk azt a tényt, hogy Gyulaffy mindössze ezer lovassal érkezett Gyulafehérvárra, és inkább a helyi erőkre támaszkodva próbálta elfogadtatni Bocskai Istvánt Erdély fejedelmének. 1605. május 18-án az Ebesfalván gyülekező székely–magyar hadat Rácz Györgynek sikerült rajtaütésszerűen szétvernie. Ezután vette át a kezdeményezést Bocskai.
Rácz György 1605. június 14-én csatát vesztett. A szászok belátták, hogy értelmetlen a további ellenállás, és behódoltak. Bocskai augusztus 27-én ünnepélyesen bevonult Meggyesre, majd a maradék császárhű katonaság Segesvárott keresett menedéket. Az ellenállók 1605. szeptember 9-én szabad elvonulás fejében megadták magukat. Kapitulációjukkal Erdélyben Bocskai István ténylegesen megszerezte a hatalmat.
Ő maga nem sokkal a diéta munkálatainak befejezése után visszasietett Magyarországra. A legfontosabb feladatot akarta elvégezni: a magyarság számára biztosítani a békét.
Bocskai uralkodásának két utolsó esztendejében átérezte és méltányolta a székelyek szolgálatainak értékét erdélyi fejedelemsége megszerzésében. Az általa kiadott szabadságlevélnek reális értéke volt. Nem kívánt semmiféle adófizetést a székelyektől, csupán hadiszolgálatot, de azt is méltányos arányban. A magyarországi harctereken 1605 folyamán kevés volt a székely, ott főleg a hajdúk harcoltak, akik mindenünnen kiűzték a Habsburgokat. 1606 elején, amikor a bécsi béke tárgyalásai megindultak, szüksége volt a hadi készenlétre. Ezért 1606. március 9-én Kassáról írt levelében a székelység részéről 2000 veresbe öltöztetett gyalogot, jó puskásokat és 2000 válogatott jó lovas kopjást, 500 gyalogost és 200 lófőt kért Erdély védelmére.
1606. június 22-én arról rendelkezett, hogy a székely tisztek ne engedjenek a közszékelyek közül senkit «nemes uraimtól» szabadságában háborgatni, jobbággyá tenni. Ősszel azt írta Petki Jánosnak, hogy „a székelység felől szertelen sok panaszok jönnek előnkbe”, hogy a kapitányok, királybírák mód nélkül való dolgokkal terhelik őket, hogy a nemesség sokat közülük jobbágyává tett. 1606. december 1-jén a székelyektől azt kérte, hogy a visszaéléseket jelentsék neki. Halálos ágyán sem feledkezett meg róluk, és 1606. december 8-án Kassáról ezt írta a székelyek főkapitányának: „minthogy a székelységet szabadságokban meg akarjuk tartani, hagyjuk kegyelmednek, hogy szabadságokban kicsintől fogva nagyig kegyelmed őket mindenek ellen megoltalmazza.”
A bécsi–prágai udvarral megindult tárgyalások nehezen haladtak. Bocskai híveinek egy része hallani sem akart a megegyezésről. Főleg a Tisza-vidéki és volt partiumbeli urak tiltakoztak az ellen, hogy Magyarországot visszaadják a Habsburg császárnak. Így gondolkozott a hajdúk többsége is, akiknek életeleme volt a katonai élet és a fosztogatás. A fejedelemnek sok gondot okozott saját katonaságának féktelen zsákmányéhsége, hiszen minden kilengés az ő személyének lejáratását szolgálta. Ezért ha kellett, velük is erőszakot alkalmazott, több hajdúvezért kivégeztetett. A végső megoldás azonban csak a béke irányába vezethetett. 1605. december 12-én letelepítette a kollektív nemességgel fölruházott gyaloghajdúkat. A lovasokra 1606. szeptember 2-án került sor. Debrecen környékének lakatlan pusztasággá vált részében hét falu helyét adta nekik.
Miután a Habsburg-ház helyzetét a pénztelenség és a hajdúk folytatódó ausztriai beütései tarthatatlanná tették, Mátyás főherceg a császár előzetes beleegyezése nélkül elfogadta Bocskai feltételeit. 1606. június 23-án Bécsben írták alá a békét, amely a következőket tartalmazta: helyreállították az Erdélyi Fejedelemséget, a Részek (Partium) határát nyugatabbra tolták (Szatmár, Szabolcs, Ugocsa és Bereg megyék, illetve Tokaj vára a növekedés). A királyi Magyarországon helyreállították a vallásszabadságot, s elfogadták azt az elvet, hogy az országos tisztségekre csak magyarokat nevezzenek ki.
A bécsi béke után az oszmán birodalommal való békekötés következett. Az új perzsa háborúval és a sorozatos lázadásokkal küszködő törökök hajlottak a megegyezésre, s Bocskai István közvetítésével a két császári udvar is felvállalta a béke megkötését. A határok ott maradtak, ahol a hadseregek pillanatnyilag állottak (Kanizsánál és Eger felé a törökök, Nógrádban és a Maros mentén a keresztények jutottak előbbre). 1606. november 15-én megkötötték a két birodalom közötti zsitvatoroki békét.
A másfél évtizedes öldöklő háború 1606 végén fejeződött be. A katonai mérleg majdnem egyensúlyt mutatott. A kortársak fölismerték a hosszú vérengzés egyik legfontosabb tanulságát: az oszmán birodalom képtelen korábbi katonai teljesítményeit megismételni. A hódító háborúkat a nagy földrajzi távolságok megakasztották. A Földközi-tengeren az 1571-es lepantói győzelem óta a keresztény flották kiegyenlítették az oszmánok fölényét. Mivel a török társadalomnak éltető eleme volt a folytonos terjeszkedés, a hanyatlás nem maradt időleges jelenség.
Erdély szempontjából a mérleget Bocskai végrendeletének szövege adja meg: „…meghagyom, s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyar Országi Híveinket az egymás között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az Erdélyiekért, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A Magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőllök el ne taszítsák, tartsák ő atyjokfiainak, és ő véreknek, tagoknak... Valameddig a Magyar Korona a németnél lészen, és a Magyar Királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenn tartani, mert nékik is oltalmokra, javokra lészen. Ha pedig Isten azt adná, hogy a Magyar Korona, Magyar országban magyar kézhez kelne, úgy az erdélyieket is intjük, nem attól elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de őt segéllyék tehetségek szerént, és egyenlő értelemből azon Korona alá a régi mód szerént adják magokat...”
(folytatjuk)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!