Pótvese, amíg megjön az igazi

Egy darabig úgy tűnt, hogy az augusztusban veseátültetésen átesett Alexandru Arșinel román színész körül kirobbant botrány miatt egy időre leáll a transzplantáció a Kolozsvári Urológiai és Vese-átültetési Klinikán. A Romániában elvégzett évi háromszáz vese-transzplantáció mintegy felét felvállaló kolozsvári kórház az ország legnagyobb urológiai központja. A betegek jogaiért küzdő Claudia Safta Egyesület vezetője, Emanuel Ungureanu bejelentette: bűnvádi eljárást kezdeményez annak kivizsgálására, miként kerülhette meg a bukaresti színész a mintegy kétezer beteget kitevő várólistát. A sajtóbotránnyá dagadt történettől mindenki megrettent, miután a feljelentő bemutatta, hogy a sztárszínész úgy előzött meg a várólistán több éve donorra és transzplantációs műtétre váró, művesével élő betegeket, hogy ő egy napig sem járt dialízisre. Miközben az orvosi közösség és egyes betegszervezetek a kolozsvári klinika védelmére keltek, a kialakult botrány miatt visszaesett a szervdonálási kedv: a klinikai halál állapotába került személyek hozzátartozói közül az elmúlt két hónapban kevesebben egyeztek bele az elhunytak szerveinek átadásába.

Egy megmentett magyar kislány
A négy éve művese-dialízissel élő B. Abigél 11 éves kalotaszegi kislány régóta várólistás „ismerőse” a dr. Mihai Lucan professzor vezette kolozsvári transzplantációs orvoscsapatnak, donor hiányában azonban neki is hosszú évekig kellett türelmesen várakoznia. Két hete egy három gyerekes család játék közben, baleset miatt meghalt 12 éves kislányának egyik veséje lehetett az övé, miután a szülők fájdalmukat azzal próbálták enyhíteni, hogy elhunyt gyerekük belső szerveit más gyerekek megsegítésére ajánlották fel. A krónikus vesebetegségben (veseelégtelenségben) szenvedő Abigél így kaphatott egy egészséges vesét: az orvosok örömmel jelenthették, hogy a kislány sikeres műtéten esett át, és az új vese átvette a régiek szerepét, nem lesz tehát szüksége dialízisre. A donor kislány másik veséjét szintén egy vesebeteg gyerek kapta, mindkét műtétre a kolozsvári klinikán került sor. A több éves dialízis megpróbáltatásait hősiesen vállaló lány a műtét utáni napokban már optimistán beszélt arról, hogy jól érzi magát, és végre gyökeresen megváltozhat a gépekhez kötött eddigi élete. A Kolozsvári Református Kollégium diákja köszönetet mondott iskolájának is, amely a diákok és tanárok közadakozásából segített a műtét utáni kezeléshez szükséges gyógyszerek beszerzésében. B. Abigél története azért is szívszorító, mert a nyári transzplantációs botrányt követően visszaesett szervadományozási kedv ellenére mégis akadtak olyan szülők, akik saját nyomorúságuk mellett átérezték más szülők szenvedését is, így a sztánai kislány lehetett az idei 130. veseátültetés szerencsés kedvezményezettje a kolozsvári urológiai klinikán.

Donálást segítő kampány kell
A veseátültetésről, illetve a veseelégtelenségről dr. Tarr Gyöngyvér nefrológussal (portrénkon), a Hargita megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetőjével beszélgettünk. A székelyföldi szakember szerint az élő embertől származó szervadományozás Romániában hosszú ideig az ortodox egyház komoly ellenállásába ütközött, és igazából csak az utóbbi években következett be javulás.

A transzplantációt megelőző összeférhetőségi tesztekből derül ki, hogy a beteg szervezete be tudja-e fogadni az érkező donorvesét. Ez származhat a genetikailag legnagyobb hasonlóságot mutató hozzátartozótól vagy agyhalott (kadáver) donortól. Az élő ember azért engedheti meg magának egyik veséje átadását közeli hozzátartozójának, mert a vesék nagy tartalékkal rendelkeznek, és normális körülmények között az ember simán élhet egy vesével is. A szakember szerint Romániában a kadáver donor nem igazán elfogadott, tavaly mégis jelentősen megnőtt azok száma, akik elhunyt hozzátartozóik szerveinek adományozásáról rendelkeztek. Kemény egészségnevelési kampányokra volna szükség ahhoz, hogy a várólistás betegek többsége hasznos időn belül új veséhez juthasson.

Vesehelyettesítő módszerek
A normál várólista tehát hosszú, gyakran évekbe telik, amíg a donor és a befogadó szerencsésen találkozhat. Közben az ember nem élhet vese nélkül. Ha ez a létfontosságú szerv megbetegszik, és nem képes átszűrni percenként az egy liter vért, a felhalmozódó méreganyagok elárasztják a szervezetet. Az orvosok ilyenkor a művese nyújtotta dialízist, illetve egy régóta ismert, de napjainkra megújított módszert, a peritoniális, azaz a hasi dialízist írják fel a betegnek. A hemodialízisben a vénás vért készülék szűri át, és tisztán visszajuttatja a szervezetbe. A rendszerint heti három vagy több alkalommal sorra kerülő dialízis nem kis megterhelés a vesebeteg számára, hiszen állandóan a klinikára kell szállítani. Alternatív megoldásként a nefrológusok a régóta ismert hasi dialízist újították fel: ez esetben a vér szűrését a hashártya végzi el. Az évtizedekkel ezelőtt ismert módszer azért nem volt népszerű, mert a hasüregbe kerülő vezetékek, csapok fertőzésveszélyt jelentettek. Az orvostudomány mai fejlődése tette lehetővé a szilikonból, és egyéb, egészségügyileg biztonságos anyagokból készült csövek használatát. Az otthon is alkalmazható gyógymód lényege, hogy a beteg rendszeres időközönként egy speciális oldatot juttat be hasüregébe, amit a méreganyagokkal együtt később kienged. Havonta egy alkalommal van szükség szakorvosi ellenőrzésre.
„Vannak esetek, amikor a nefrológus mögött a két dialízises módszer valamelyik beszállítója áll, emiatt az orvos egyik vagy másik mellett lobbizik. Ez mind az egészségügyi rendszer, mind az orvosi etika szempontjából elfogadhatatlan. Ha a páciens találkozik ilyen esettel, azt el kell utasítania” – tájékoztat az orvosnő a szórványosnak ítélt jelenségről. A szakorvos feladata, hogy mindkét módszerről objektíven számoljon be a betegnek, és a további lépésről maga a beteg döntsön. A két módszer alkalmazása sokban függ attól is, hogy a beteg szervezete melyiket fogadja el jobban, de egyik sem zárja ki a másikat. Például a fokozott használat miatt dialízisre fogott hashártya hamarabb öregszik, így előfordulhat, hogy egy idő után már csak a hemodialízis lesz hatékony.

Vészjelző tünetek
Amerikai felmérések szerint a lakosság mintegy 10 százaléka szenved valamilyen vesebetegségben. Megbízható hazai, sőt európai felmérések híján az orvosok nálunk is ezt az arányt tekintik mérvadónak. A veseszövet, a veseerek, a húgyutak betegségei, illetve a szervezet ásványanyag és vízháztartás zavarai megfelelő kezelés nélkül egy közös végkifejletbe torkolnak: ez a veseelégtelenség, amelynek előbb-utóbb a dialízis a velejárója. A biológiailag 50-60 évnyi „szavatosságú” vese a szakember szerint idősebb korban nagyobb eséllyel betegszik meg, a fiatalon nagy készletekkel rendelkező vese az idősödés során egyre inkább beszűkül. Ezt a folyamatot nagyban elősegíthetik hajlamosító tényezők: cukorbetegség, túlsúly, magas vérnyomás, érelmeszesedés, nagy adag gyógyszerek szedése és a dohányzás.
„A vesebetegségek hosszabb idő alatt, lappangó módon, tünetmentesen alakulnak ki. A húgyutakban megjelenő homok vagy vesekő fájdalmas mozgása elenyésző részét jelenti e betegségeknek. A vesebetegségek zömének megjelenéséről véletlenszerűen kaphatunk tudomást laboratóriumi vizeletvizsgálat során” – magyarázza a nefrológus. A fáradékonyság, a gyengeség, az enyhe émelygés, a bokákon, a szem alatt, a szemhéjakon és az arcon jelentkező puha vizenyő már az előrehaladott betegség jelei. A veseelégtelenség stádiumában is még sokat segíthet az orvos, hogy lassítsa a betegség előrehaladását, ugyanakkor a vesebetegségek zöme a kezdeti stádiumban gyógyszeres kezeléssel, vagy műtéti beavatkozással gyógyítható.

A baj oka a szakorvoshiány
Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy egészségügyi rendszerünk milyen mértékben hibás a napról napra szaporodó dialízises betegek számának növekedéséért, és ezzel együtt a szervátültetésre várók hosszú listájáért, olyan körülmények között, amikor tudjuk, hogy korai felismerés esetén a többség gyógyítható lenne.
Dr. Tarr Gyöngyvér a kialakult helyzetet a folyamatos szakorvoshiánnyal is magyarázza. Példaként Hargita megyét említi, ahol mindössze három nefrológus dolgozik, egyikük az intenzív osztály vezetője, ennél fogva több az adminisztrációs munkája. ő maga hiába szeretne visszamenni eredeti munkahelyére, a kórházba veseorvosnak, mert adminisztratív beosztása miatt a mai törvénykezés ezt nem teszi lehetővé, a két terület összeférhetetlen. Denem csak a két székely megyében kevés a szakorvos, Marosvásárhelyen is gond ez. A hat éves orvosi egyetem után még további 5-7 évet szakorvosnak tanuló fiatal medikusok kénytelenek a nagy egyetemi központokba költözni, így többségük vagy Kolozsváron, vagy Temesváron telepszik le. Nyilván csak azok, akik nem távoznak Nyugatra. A kisebb megyék évek óta szakorvos nélkül maradnak. A nefrológus a rendszer megváltoztatásában látja a kiutat, hogy ne csak egyetemi központokban, hanemmás, erre alkalmas megyeszékhely kórházában is legyen szakorvosképzés, ahogyan például Magyarországontörténik.
„A létező egészségügyi rendszer keretei között is sokat lehetne javítani a helyzeten, ha a háziorvosok minden rizikógyanús esetet idejében vizeletvizsgálatra, illetve szakorvoshoz küldenének. Az évi egy alkalommal elvégzett laboratóriumi vizsgálat óriási előrelépést jelenthet a vesebetegségek időben történő felismerésére” – összegzi a szakember a legjobb megelőzési- és gyógymódot.