
Tizennegyedik alkalommal rendeztek magyar kézművessör-fesztivált Főzdefeszt néven Budapesten. A rendezvény nagy utat járt be a kezdeti félamatőr, szubkultúraszerű happeningtől az Andrássy úti tömegrendezvényen keresztül az idei városligeti eseményig.
2016. június 22., 22:482016. június 22., 22:48
A helyszínválasztás idén volt a legszerencsésebb. Nemcsak azért, mert a Városliget egyedi hangulatú, kellemes, árnyékos park, hanem azért is, mert oda az ment el, akit valóban érdekelt a rendezvény. A kiállítók lehet, hogy jobban szerették az Andrássy úti tumultust, ahol az eseménybe véletlenszerűen beleakadók tették ki a sorban állók többségét, bár ez sem biztos. A sörök iránt őszintén érdeklődők közül nem kevesen egy idő után akkor menekülőre fogták, közéjük tartoztunk mi is.
Nem mondok nagy újdonságot, ha leszögezem, hogy Trianon óta Magyarország a román megszállás alatt álló területek előtt jár sok tekintetben, legyen szó a demokrácia minőségéről, a politikai kultúráról, gasztronómiáról, sörről vagy borról. Ennek okai szerteágazóak, tény mindenesetre, hogy ha rákeresünk a világhálón a témára, azt találjuk, hogy a jelenlegi Magyarországnál két és félszer nagyobb területű és kétszeres lakosságszámú országban a kisüzemi, avagy ma használt, közkedvelt kifejezéssel élve „kézműves” sörfőzdék száma töredéke az anyaországinak.
Romániai próbálkozások
Működik egy kis főzde Temesváron Clinica de bere néven, amely a Terapia nevű korrekt, fősodratú sört hozza forgalomba, amivel aránylag gyakran lehet találkozni a Bánság fővárosának vendéglátóipari egységeiben. Szintén a Bánságban, a tartomány déli részén fekvő Ferencfalván (Valiug) működik a Sara nevű főzde, mely ugyanezen a néven palackoz szűretlen, élvezetes, a mainstreamtől eltérő, de még bőven fejleszthető sört. A Klausenburger Brew Pub Kolozsváron saját főzésű sört kínál, s persze ott van Csíkszentsimonban a nagy sláger, a lassan minden magyar sörissza által ismert és sokak által keresett Igazi Csíki Sör, amiből nem tudnak annyit gyártani, hogy kielégítsék az igényeket. A Regátban működik, Romanban a Nemţeana sört gyártó főzde, Maneciu-Ungureni-ben az általam kóstoltak közül a legjobb sört kínáló Zăganu (az India Pale Ale sörük győzött csak meg igazán), végül Bukarestben a temesvári Auchanig is eljutó ígéretes Sicaru, valamint további három főzde, melyekről most hallottam először, a Ground Zero, Bere Perfektum, Berestroika.
A fesztivál legjobb ötvenöt kézműves söre
Ehhez képest Magyarországon csak a Főzdefeszten 55 kiállító volt, zömmel független magyar főzde, persze voltak közöttük igényes sörözők és külföldi képviseletek is. Nem hiányzott az Igazi Csíki Sör sem, s ott volt a felvidéki magyarok által üzemeltetett rozsnyói Kaltenecker is. Nem láttam viszont sem a helyszínen, sem a rendezvény honlapján a Győrzámolyi főzdét, a Szarvasi Sörmestert, a Mistert, a Blondert, az ecseri Brandeckert, a zirci apátsági sörfőzdét, s még sorolhatnék fél tucat egységet. Tény azonban, hogy a legjobbak zöme ott volt.
A Főzdefesztnek nagy erénye, hogy itt a sör volt a középpontban a kezdetek kezdetétől, és örömteli, hogy a szervezők ezen nem akarnak változtatni. Ellentétben azokkal a rendezvényekkel, ahová a sztárelőadók csalogatják be a népet, így aztán a belépő önmagában több ezer forint, amire még rájön a fogyasztás. Ez inkább showbusiness, népünnepély, színvonalas családi program, melynek keretében az átlagvendég megiszik néhány pohár bort/sört/pálinkát, kolbászt és/vagy csülköt eszik, meghallgat egy-két koncertet, majd hazamegy. Félreértés ne essék, mi sem áll távolabb tőlem, minthogy lebecsüljem a bor- vagy a pálinkafesztiválok népnevelő hatását és jelentős hozzájárulását a magyar italkultúra színvonalának emeléséhez. Pusztán annyit állítok, hogy azok, akiket elsősorban a bor érdekel, a szakmai, többnyire zárt térben megrendezett rendezvényeket keresik, ahol szót tudnak váltani a borászokkal és odafigyelve kóstolhatnak, nem zavartatva az egyébként kellemes pecsenyeillattól. Nos, ez a különbség a várbeli nagyipari sörökre összpontosító, sok fellépős Sörfesztivál és a Főzdefeszt között. Ráadásul a kiállítók esetében a borral ellentétben itt nincs nagy átfedés. Azokat a serfőzdéket, melyek képviselői a Főzdefesztre járnak, nemigen látjuk a tömegsörök rendezvényein.
Igényes sörkorcsolyák
Jelentősen emelte a Főzdefeszt színvonalát, amikor pár éve egybekapcsolták a rendezvényt a 2013-ban indult Street Food Fesztivállal és a sörök mellé igényes frissen készült sörkorcsolyákat lehetett fogyasztani olyan népszerű mesterektől, mint a „tésztafeszítő kisiparos”, a fagylaltot mintázó hotdogot kínáló KolbICE, a Cseppentő vagy a fine dining világából érkezett Gál Attila.
Az idei rendezvény mottója a „Return of the lager” volt, ami arra utalt, hogy a felsőerjesztésű, ún. ale típusú sörök után a kisüzemek is kezdték felfedezni a lagerben rejlő értékeket, s megmutatták, hogy e műfajban is lehet jobbat készíteni a nagyipari arctalan lőrénél.
Végül hadd említsek néhányat az idén kóstolt remekművek közül. Legnagyobb élményem a Balkezes nevű gerilla sörfőző (a 2016-os Gault Millau kalauz sörtesztjének kategória-győztese) India Pale Ale típusú söre volt, amit Simcoe komlóval készített. De meglepően jó volt a most bemutatkozó District Seven American Pale Ale söre is, nem okozott csalódást a békésszentandrásiak által ismét lefőzött Vári Nővérek, új sörrel jelentkezett a Horizont, egy remek, könnyed hidegkomlózású nyári sörrel. Megkóstoltuk a Gólem nevű gerilla új sörét is, családommal úgy találtuk, hogy félrement kicsit az erjedés. De hát ez van, nem jöhet be minden dobás, az eddigi sörök, a Sötét bunkó és az Enigma visszatérő „vendégek” nálunk. Ha tökéletesítik a Manderellát, bizonyára azt is szeretni fogjuk. Meggyőző volt az Utassy Roland (ex-Legenda sörfőzde) nevével fémjelzett Beerfort sötét búzasöre, ezt biztosan visszakóstoljuk az alkotó brew-pubjában, a Green sheepben.
Sok izgalmas sör megkóstolása kimaradt az idén, mivel alig érkeztünk meg a helyszínre, eleredt az eső. Az alapélmény ezzel együtt az maradt, hogy ez volt a legjobb Főzdefeszt az eddigiek közül.
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
szóljon hozzá!