
2014. október 03., 20:492014. október 03., 20:49
Kezdetben volt a pofon. Vagy mégsem, talán már sokkal korábban megindultam a lejtőn. Mondjuk, amikor vekninyi babácskám szoptatás közben harapni kezdett. Szétcsócsált, vérző mellel, kialvatlanul tűrtem. Aztán egyszercsak úgy erősebben megfogtam. Hohó, megállj, ez az én testem, és ez fáj! A meglepetéstől abbahagyta a rágást. Utána könnyel dörzsölgettem ujjaim nyomát liliomszár karjáról. Szörnyetegnek éreztem magam. De ezt is meg lehet szokni. Gyermekeim felfedezőútját aztán többször megszakítottam egy-egy kézresuppal. Mondjuk, amikor ujjukat fázisceruzaként használva ellenőrizték a lakás áramellátottságát, vagy a forró fogalmát akarták empirikusan, azaz saját bőrükön megtapasztalni, vagy gasztroélményt kerestek egy lédús vécékefében.
Azért nem érzem magamat teljesen hibásnak. Anyanyelvünk ugyanis valóságos melegágya a testi fenyítésnek. Több szavunk van a verésre, mint az eszkimóknak a hó színére... Elnáspágol, ellátja a baját, móresre tanítja, megtanítja kesztyűbe dudálni, netán szíjat hasít a hátából, lekapja a tíz körméről, kiporolja a nadrágját, elpáholja, kupán vágja, ellazsnakolja, megrakja, megruházza, leken neki egyet, kezet emel rá, megrázza, mint Krisztus a vargát (jaj ne, még Krisztus is!), sőt: megtanítja, hol lakik a Magyarok Istene! Tasli, nyakleves, körmös, tenyeres (talpas), pofon, saller, csihi-puhi, a fejét üsd, hogy ne sántuljon, szétrúgom a..., szétverem a...
Az elején úgy sírtam minden egyes kiosztott anyai után, mintha én kaptam volna. Nyálasan csókolgattam kisfiam arcát, hogy ne haragudj, bocsánat. A rossz érzés megmaradt, de észrevettem, hogy minél gyakrabban jár el a kezem, annál könnyebb. Ez a felismerés elborzasztott. Nem, nem akarom, hogy reflex legyen a pofonból. Egyedüli megnyugtatást, és feloldozást anyámtól kaptam: az én hibám, én is ütöttelek, ne bánkódj, ez egy rossz szokás, majd elmúlik.
Pedig nagyon szép gyermekkorom volt, nem rettegtem a testi fenyítéstől, de tény, hogy szülői értekezleten néha a tanítónéni félrevonta anyámat: ne verje, jó-e, könyörgött neki. Pedig hát nem bántott ő, csak olyan volt a bőröm, hogy napokig látszott rajta egy-egy pofon pálmafája.
Azt idejében beláttam, hogy a tettlegesség mindig tehetetlenségből fakad. Nem tudom például, hogyan értessem meg fiammal, ne bántsa a húgát, meg általában a körülötte élőket, érezze, a világ úgy van kitalálva, hogy mindenki visszakapja, amit adott. Ha megütöm, gyenge a magyarázat, hogy látod, a másiknak is pont így fáj. És van, hogy odacsapok, és szembevigyorog: nem is fájt. De ez megint rettenetes, hiszen egy anya nem akarhatja, hogy magzatának fájdalmat okozzon! A módszeres verés pedig gusztustalan, szadista hazugság. Mondjuk, hogy egy ütésnek egyedül akkor van (akkor sincs) létjogosultsága, ha az indulat szüli. De a sokak által ismert horrorsztori, amikor apa bejön, kicsatolja, kihúzza, lehúzza, térdére szorítja és a nadrágszíjjal elveri gyermekét – ez nem elfogadható. Hiszen az indulatnak már a cselekménysor harmadik mozzanatára el kell párolognia, tehát a felnőtt csak azért ver, mert verni akar...
Üsd-vágd, nem apád! – nem, tényleg nem apád, de nem is csak a gyermeked. Most éppen valakinek a férjét bántod, az unokáid apját ütöd, elpáholod a jövőt.
De látom, hogy nagyon sokan vannak még a csoportban. Nem szaporítom a szót. Köszönöm, hogy meghallgattátok a történetemet.
Eszter vagyok és... hát... bántom a gyermekemet.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!