Drónok harca

Közhírré tétetik, hogy új emberfaj van születőben. A drónszülő... A helikopter-szülőség fogalma – hogy igyekszünk beosztani gyermekünk minden szabadidejét, hogy napját hasznosan töltse(!) – elavult... A drónszülő ennél sokkal alattomosabb, mert mindezt úgy teszi, hogy közben a gyerek azt érzi, ő akarja azt a délutáni programot.

Mert milyen egy hatéves gyerek? Csillogó szemű, mindenható, aki saját világában ösztönösen érzi a nagy Igazságokat. Erre mi, okos felnőttek, megpróbáljuk erre a világra szoktatni, mert ha nem veszi fel idejében a ritmust, elvész. Az aranyat tilos tűzben edzeni! A hatévesek még egy fontos jellemzője, hogy politeisták.

Próbáljuk meg egy hat-hét éves kislány szemével számba venni az istenségeket: „Apa az, aki dolgozik, anya az, aki dögfáradt estére, és fáj a feje, ha hangosan kergetőzünk, a tanci az, aki mindent tud – még románul is. Aztán ott van a balettanár néni, aki mindig azt mondogatja: légiesen, mint egy finom hölgy. Mi az, hogy finom hölgy? Az öltözőben megnyaltam a vállamat. Sós. A só finom. Finom hölgy vagyok akkor?... A karatétanár-szenszej bácsi meg azt mondja: legyél kemény. Az öltözőben sírtam, mert kevés helyen vagyok én kemény. A homlokomon a két dudor az kemény, de utálom. Apa szerint meg jó matematikus lehetne belőlem. A matematika tanár néni is megdicsért, mikor elmondtam, hogy egyszerkettőazannyiminkettő. Csak azt nem értem, mi az a szer...meg az annyimin. Pedig már iskolába járok. Az iskolába apáék szerint tanulni kellene, de sem nem írunk, sem nem olvasunk. Csak játszunk, meg tapsolunk, énekelünk. Mégis elfáradok...

Apa kérdezte, hogy mi volt ma a leves, de nem tudtam. Furcsán nézett rám. Mivel a logopédusnál kétszer kimondtam a rrrréparetekmogyorrrrót, megnézhettem az énkicsipónimat. Pedig nagyon ijesztő. Holnap háromszor is ki fogom mondani. Nem veszik észre, hogy már régen tudom, de a baba úgy mondja, hogy lépaletek, és ő egész nap itthon lehet anyával. Ha háromszor kimondom, hátha játszhatok az anya telefonján zombilövőst.”

Akiben most forronganak az indulatok, az nézzen tükörbe. Én is ezt teszem, mert néha szülői meggondolatlanságból pl. megnézhet a fiam olyan rajzfilmet, amitől tudom, hogy pontosan két és fél órán át dühöng. Drónszülő vagyok akkor, ha értékesnek mutatom azt, ami talmi, ha lekicsinylem a gyermekem, és mindig fejleszteni valót keresek rajta, ha állandóan viselkednie kell, ha időre rakatom ki vele a vadiúj legót, és arra törekszem, hogy a lehető legkevesebbet legyek vele. Mert én, a patrónusa, a javát akarom.

(Befejeztem. Most megyek és kikapcsolom a tévét, amivel eddig kábítottam a gyermekeimet. Drónfosztott akarok lenni. Gumicsizmát fel! Irány pocsolyázni!)