
Fotó: Boda L. Gergely
A Székely Szabadság Napjának főrendezvényére idén is Marosvásárhelyen kerül sor március 10-én 16 órai kezdettel. Ferencz Csaba alelnök az előkészületekről és a rendezvény üzenetéről számolt be az Erdélyi Naplónak.
2017. március 12., 11:132017. március 12., 11:13
2018. szeptember 05., 08:412018. szeptember 05., 08:41
– A Székely Szabadság Napjának idei rendezvényei mennyiben különböznek az előző évekétől?
– Az erősödő székely önazonosság-tudat, Székelyföld politikai identitásának egyre karakteresebb megjelenése mindenképpen azt indokolta, hogy legyen egy nap, amikor a régió a figyelem középpontjába kerülhet. Mivel az identitás fontos eleme a történelmi tudat, a székelyek történelmének egy, az önkényuralommal szemben álló pillanatára esett a választás öt évvel ezelőtt, amely egyben a szabadság szimbóluma is: a székely vértanúk mártíromsága. A Székely Szabadság Napja ma elsősorban az autonómiaküzdelem hangsúlyos és tömeges megjelenítésének nyújt lehetőséget. Ezért a megemlékezés mellett tiltakozó felvonulás is lesz, hiszen Székelyföld autonómiájának ügyében – bár világos, érthető és európai mércével is korszerű tervezetet tettünk le a politika asztalára – még a párbeszéd sem indult el. Ami a szervezés elé korábban gördített akadályokat illeti, idén semmilyen korlátozó intézkedést nem tapasztaltunk. Sőt, a múlt héten a csendőrség és a rendőrség helyi vezetőivel a megmozdulás békés, méltóságteljes lebonyolítása és a rend biztosítása érdekében egyeztettünk.
– Az elmúlt években megtorlások érték az eseményen résztvevőket, több embert is megbüntetett a csendőrség. Mi lett a büntetések sorsa? Mennyire volt hatékony az SZNT által nyújtott jogvédelem?
– Az SZNT által nyújtott jogvédelem következményeként az ügyben indított minden egyes perben – első fokon, tehát nem jogerősen – a megbírságolt személyeknek, szervezőknek, résztvevőknek adtak igazat, vagyis törölték a bírságokat. A csendőrség minden bírósági határozatot megtámadott, még azok esetében is, akik bizonyították, hogy nem vettek részt a tavalyi rendezvényen. Hivatali visszaélés gyanújával feljelentést tettünk a csendőrség ellen, de ez ügyben még nem született semmilyen ítélet.
– Több erdélyi városból is szervezetten, autóbuszokkal szállítják Marosvásárhelyre a résztvevőket. Körülbelül hány helybelire és hány vendégre számítanak?
–Előzetes becslések szerint az elmúlt évekhez hasonlóan akár 20–30 ezren is eljöhetnek a rendezvényre. A sokaság nagy részét most is a marosvásárhelyiek és környékbeliek adják majd, hiszen autóbuszokkal legjobb esetben is néhány ezren tudnak eljönni. Ez utóbbinak így elsősorban az a lényege, hogy a Székely Szabadság Napja egész Székelyföldet átfogó rendezvény legyen. Ez ugyanakkor nem zárja ki, hogy helyi kezdeményezésre – lehetőleg nem azonos időpontban – Székelyföld többi településén ne legyen rendezvény. Több mint tíz helyszínről kaptunk visszajelzést: Magyarországon, de a nagyvilágban is lesznek szimpátiatüntetések, többnyire a román követségek előtt.
– Eddigi tapasztalataik szerint mekkora hatása van az eseménynek a székelyföldi autonómiamozgalomra? Milyen mértékben lehet az embereket fogékonnyá tenni a székely autonómia üzenetére?
– A székely autonómia ügye elsősorban a székelyföldi magyar közösség akaratán múlik. A politikai és mozgalmi tényező együttesen tudja felmutatni, kellő súllyal megjeleníteni és sikerre vinni e törekvést. Ezért a Székely Szabadság Napjának az üzenete továbbra is a következő: következetesen kitartunk követelésünk mellett, Székelyföld, azon belül a székely közösség jövője csakis egy széleskörű önrendelkezéssel bíró régióban képzelhető el. Idén fokozottan számítunk a fiatalokra, ezért a rendezvény arculatában, de szervezésében és lebonyolításában is hangsúlyosan jelenik meg az ifjúság.
– Az erdélyi magyar politikai pártok milyen mértékben vállalnak szerepet az eseményben?
– Minden politikai pártnak lehetőséget biztosítottunk, hogy részt vegyen, vezetője, képviselője pedig felszólaljon a rendezvényen. Természetesen a mozgósításban is kértük a partnerséget. A visszajelzések alapján minden politikai párt támogatja a rendezvényt, ám eltérő lelkesedéssel. A felszólalók névsora még nem végleges. Stratégiai partnerünk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László a korábbi évekhez hasonlóan idén is felszólal a rendezvényen.
– A Székely Nemzeti Tanácsot az elmúlt években több vád is érte, hogy egyik párthoz közelebb, míg a másiktól távolabb áll. Hogyan lehetne az autonómiamozgalmat pártok fölé emelni Erdélyben?
– Székelyföld autonómiaharca egységes elképzelés és cselekvés esetében lehet a leghatékonyabb. Ezért az SZNT soha nem kötött „külön alkut” egyetlen párttal sem. Azt mindenképpen sikerült elérni, hogy az autonómia immár megkerülhetetlen ügy, minden politikai párt zászlajára tűzte. Az autonómia ügye ugyanakkor megköveteli, hogy ne legyen pártpolitikai csatározások témája. A Székely Szabadság Napja, de más általunk szervezett akció során is minden politikai szereplőt megszólítunk. Így kívánjuk elérni – több-kevesebb sikerrel –, hogy „pártok fölé emeljük” Székelyföld autonómiájának ügyét.
– Mi a tapasztalata a román közvélemény viszonyulásáról? Milyen visszajelzéseket kapnak a marosvásárhelyi nagygyűlés üzeneteivel kapcsolatban a románság részéről?
– A román közvélemény majdnem kizárólag csak negatív információkat kap az autonómiáról. Ebben nemcsak a párbeszédet elindítani sem hajlandó politikai elitnek, hanem a szenzációra éhes, érdekcsoportok által befolyásolt és működtetett helyi és központi médiának is rendkívül nagy a felelőssége. Az autonómia szitokszóként tartja magát a hazai közvéleményben. A Székely Szabadság Napja is jó alkalom arra, hogy a gyülekezési és szólásszabadság alapvető jogával élve békésen, de határozott hangon hívjuk fel a figyelmet alapvető követelésünk jogosságára. Arra, hogy az itt élő más nemzeti közösségek, sőt Románia érdeke is egy erős, fejlődőképes Székelyföld. Bízom benne, hogy az idei rendezvény pozitív folyamatokat indít el e tekintetben is.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!