Végzetes lakomák

Személyes vallomással kezdem: szeretek gombászni. Nálunk családi hagyománnyá vált tavasztól késő őszig begyűjteni azt a néhány gombafajtát, amit jól ismerünk, ízét, zamatát semmiért nem adnánk. A tavalyi forró, száraz nyár után idén áprilisban felüdülés volt találkozni a bozótosokban termő tövisalja gombával. A csapadékban gazdag május-június újabb kincseket hozott: nagy foltokban virító szegfűgombára és csiperkére bukkantunk, utóbbiból már gyanúsan nagy példányra is, régi gombászismerősöm azonban megnyugtatott, fotózásra való példányt találtam.

A java pedig csak most jön, kezdődik az erdei gombák idénye, a számomra legkedveltebb rókagombától a keserűgombáig, amelyből immár évek óta a legtöbb van vidékünkön, kisütve, szalonnával, túróval nem mindennapi csemege. Még november végén is találunk tőkegombát – vagy ahogy mifelénk mondják, őszi vencelt –, amely lefagyasztva tavaszig kitart. Nemrég egy ebédre hozzánk látogató család kissé gyanakodva fogadta a hírt, hogy mi sülhet ki abból, ha nem termesztett gombát eszünk? Ilyenkor ugyanazt teszem, amit vendégségben én is elvárok: csak akkor eszem vadon termő gombából, ha magam látom a nyersanyagot. Nincs ebben semmi rendkívüli: a gombapörkölt viszonylag hamar elkészül, így nem érhet meglepetés.

 A halál neve: gyilkos galóca

A kedvezően meleg és csapadékos időjárás paradicsomi volt idén a mezei és az erdei gombák számára. A gombaidény beköszöntével azonban megkondultak a vészharangok is: több erdélyi város sürgősségi és belgyógyászati osztályáról szinte naponta jeleztek gombamérgezéses eseteket, a gyilkos galóca megjelenését követően – amelyet tudatlanságból kevernek össze ehető gombával – pedig halálesetek is. Mint megannyi más halált okozó betegség esetében, Románia a gombamérgezésekben is vezet Európában. Az uniós tagországak közül Románia az egyetlen, ahol ma sem működik a gombászati törvény. Noha a parlament 2006-ban elfogadta, az államfő pedig ellátta kézjegyével, az illetékes minisztérium még mindig adós a törvény alkalmazási metodológiájának kidolgozásával.

„A László Kálmán Gombászegyesület évek óta követeli, hogy a gombatörvény életbe ültetéséért felelős állami intézmények végezzék a dolgukat. A gombamérgezést túlélő embereket, illetve a gombamérgezésben elhunytak családtagjait arra ösztökélném, hogy pereljék be az államot, követeljenek kártérítést. Ami ma Romániában történik, egyedi jelenség Európában” – mondja dr. Zsigmond Győző gombász szakember, az Erdélyben egyetlen működő, széles körben elismert háromszéki gombászegyesület elnöke. A törvény ugyanis kimondja, hogy minden piacon lehet gombát árusítani, de a kínálatot előbb a piac-felügyelőség által alkalmazott gombaszakértőnek kell megvizsgálnia. Mivel gombaszakértőből igen kevés van – a törvény alkalmazási metodológiájának többek között a képzés mikéntjéről is rendelkeznie kellene –, a legtöbb romániai piacról kitiltották a gombát. Ez mégsem akadályozza meg a rendszerint kispénzű, nyáron sokak számára kizárólagos kereseti lehetőséget jelentő gombaszedőket abban, hogy feketén, a zöldségpiacok vagy éppen a forgalmasabb utak mellett kínálják portékájukat. Felmérések szerint az így beszerzett gomba okozza a legtöbb bajt. Az ehető gomba közé kerülő mérges gomba – közülük is a legveszélyesebb, a gyilkos galóca – egyetlen darabkája is képes elpusztítani egy teljes családot.

 Sepsiszentgyörgy, a megbízható gombapiac

Az erdélyi statisztikákban Háromszék vezet a legkevesebb gombamérgezéssel. Zsigmond Győző ezt azzal magyarázza, hogy Sepsiszentgyörgyön működő egyesületüknek szerződése van a helyi piacgondnoksággal: saját gombavizsgáló szakemberük biztosítja mindennapos műszakban a felügyeletet, így csak engedélyével lehet ehető gombát adni-venni. Az egyesület tevékenységét nem csak a helyi, de a megyei önkormányzat is támogatja, és az utóbbi években a Hargita megyei önkormányzat is felkarolta az ügyet.

„A legtöbb piacfelügyelőséggel együttműködést lehetne létesíteni, hiszen mi évi rendszerességgel szervezünk gombásztáborokat és gombavizsgáló tanfolyamot, amelyre nem csak székelyföldi, hanem kolozsvári, nagyváradi vagy éppen szatmárnémeti jelentkezők is akadnak. Hiába jutnak azonban oklevélhez, ha működő törvény nélkül a munkaügyi igazgatóságok által elismert mesterségek romániai lajstromában nem létezik a gombavizsgáló foglalkozás” – ecseteli az abszurd helyzetet Zsigmond.

Ma egyetlen helyen, a sepsiszentgyörgyi piacon van Erdélyben intézményes módon megszervezett gombavizsgálat. Több piacfelügyelőség a földművelésügyi minisztérium körlevele alapján próbálja beazonosítani az ehető és forgalmazható gombák lajstromát, de a háromszéki szakember szerint ezen a listán is sok a pontatlanság, másrészt felkészült gombavizsgálók hiányában a lista is keveset ér. Ma az életének utolsó évtizedeit Kolozsváron töltő, Erdély leghíresebb mikológusaként számon tartott, 1996-ban elhunyt László Kálmánról elnevezett egyesület szervez magyar nyelvű gombásztanfolyamokat, kisebb-nagyobb csoportok meghívására bárhol Erdélyben. A román egyesület még nem szervezett ilyent: anyagilag rosszabbul állnak, mint a háromszékiek.

Hogyan ismerjük fel a gombamérgezést?
A mérges gombát is tartalmazó ételek elfogyasztása után jelentkező mérgezési tüneteket három fő kategóriába sorolják. A legsúlyosabb és a legtöbb halálos áldozatot okozó gyilkos galóca típusú mérgezés jelentkezik legkésőbb, rendszerint a fogyasztás után egy vagy több napra, miután a méreganyag felszívódik a szervezetben. Tünetegyüttese megegyezik a fogyasztás után egy-két órán belül jelentkező gyomor és bélpanaszos típusú gombamérgezéssel, hányingert és hasmenést okoz. Az idegmérgek harmadik tünetegyüttese szintén hamar jelentkezik fülzúgás, fejfájás, görcsök, nyálfolyás, súlyosabb esetekben hallucináció formájában. Dr. Szőcs Ottó szerint bármilyen gombamérgezéses gyanúval azonnal orvoshoz kell fordulni, házilag ne kezeljük, legfennebb hánytatni tudjuk a beteget. Minél hamarabb jelentkezik a tünet, annál nagyobb az esély a gyógyulásra.

  Kockáztatni tilos!

A gombászat alapelve, hogy soha ne szedjünk olyan gombát, amelyet nem ismerünk, a gombászatban ugyanis tilos kockáztatni – mondja Zsigmond Győző. A legelői és az erdei gombák között ehető és veszélyes, mérgező gombák egyaránt vannak. A szakember szerint csak könyvekre és képekre nem szabad hagyatkozni. Példaként a gombászattanfolyamok szerkezetét említi, az oktatás zömét terepezés, a gyakorlati órák teszik ki. Gombászni igazából tapasztalattal rendelkező gombász társaságában tanulhatunk meg, aki a helyszínen mutatja meg, mit is jelent a szakkönyvek képanyaga alapján történő azonosítás.

A gombászat azon kevés foglalatosságok közé tartozik, ahol nem érvényes a népi mondás, miszerint saját kárán tanul az ember. Ez akár emberéletbe is kerülhet, „jó” esetben életre szóló máj- és vesekárosodással maradhat a gombász – fogalmaz Zsigmond –, aki több tévhitet is igyekszik eloszlatni. Sokak szerint nem lehet mérgező az a gomba, amelyet csiga vagy féreg rágott meg: „A mérges gombák mérge csak a melegvérűekre, az emberre hat, a hidegvérű állatokra nem”. A székelyföldi szakember szerint az is tévhit, hogy az ehető gomba mutációval mérgessé válhat, vagy a mérges gomba spórái veszélyessé tehetik az ehető gombát is: „A mérges gomba csak akkor lehet veszélyes, ha eszünk belőle. A közeléből szedett ehető gombák veszélytelenek.”

Értékes élelmiszer a vadon termő gomba
„A modern mezőgazdaság teljesen kiszipolyozta a termőföldekről az ásványi anyagokat, a pótlás viszont csak néhány elemmel történik: káliummal, magnéziummal, foszforral és nitrogénnel, holott a szervezet számára legalább kilencven elem szükséges. Ezzel magyarázható a mindinkább egyoldalúvá váló étrendünk, és ebben oázisként hatnak a nyomelemek széles skálájával rendelkező erdei gombák. A szabadban fellelhető gombák fogyasztása révén olyan ritka nyomelemekhez jutunk, amelyekkel más élelmiszerekben nem találkozunk” – fogalmaz dr. Szőcs Ottó kolozsvári háziorvos, dietetikus szakember. Rostszegény táplálkozásunkra a gomba kiváló alternatíva, még akkor is, ha az orvos-kutatók körében egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy szervezetünk képes-e lebontani és felhasználni a gombában levő proteint. A nyomelemek bevitele szempontjából azonban tápláló hatása nem vitás. A kolozsvári orvos szerint ez kisebb-nagyobb mértékben a termesztett gombákra is érvényes, fogyasztásuk megbízhatóbb, és a szabadban szedhető gombákhoz képest kockázatmentes. „Csak azoknak ajánlom a sok jótékony hatással rendelkező erdei és mezei gombák fogyasztását, akik biztosan ismerik a leszedett fajtákat. Kórházi praxisom alatt bizony találkoztam olyan esetekkel is, amikor egész család – gyerekek és felnőttek – haltak meg gombamérgezésben, és nem tudtunk rajtuk segíteni, mert egyes mérgek ellenszerét még mindig nem ismerjük” – fogalmaz Szőcs Ottó.