Ünnepi köntösben Szent László udvara

Az Alfa és az Omega

Szent László király nagyváradi kötődését hangsúlyozta a vasárnap esti zárórendezvény díszvendége, Balog Zoltán, a magyar kormány emberi erőforrá­sok minisztériumának vezetője is, aki szerint a partiumi városban a városalapító személye jelenti „az alfát”, a kiindulópontot. A tárcavezető jó hírrel is szolgált a váradiaknak, elmondta: a magyar kormány anyagilag is támogatja Szent László örökségének megerősítését, kétmilliárd forintot utal ki a római katolikus püspöki palota felújítására, a pénzt három részletben a Bethlen Gábor Alapon keresztül folyósítják.

Akárcsak a rendezvénysorozat más előadói, Balog Zoltán is felidézte a magyar király halálához kötődő legendát, amely szerint Szent László holttestét a nagy meleg miatt a katonák nem akarták Váradig vinni, Székesfehérváron akarták eltemetni. Azonban az uralkodó holttes­tét szállító szekér éjszaka – a legendárium szerint lovak és hajtók nélkül – elindult Nagyvárad irányába. A magyaroknak is így kell megtalálniuk az utat egymás felé – hívta fel a várudvart teljesen megtöltő közönség figyelmét a tárcavezető.

A tízezreket megmozgató kulturális fesztivál főszervezője, Zatykó Gyula biztosította a résztvevőket, hogy jövőre is megtartják a rendezvénysorozatot. Mint hangsúlyozta, ez immár ötödik éve minőségi kultúrát és szórakozást kínál, hidat teremt a váradi románok és magyarok, a Nagyváradon és környéken, valamint a határ innenső és túlsó oldalán élők között. A kulturális fesztivál vasárnap este érte el csúcspontját, az Omega évtizedek óta várt koncertjére 18–20 ezren látogattak ki, ezzel a rendezvénysorozat résztvevőinek száma az egy hét alatt meghaladta a 60 ezret.

Az Omega fellépése előtt is történelmi pillanat részesei lehettek a fesztiválozók, akik a Nagyváradon alapított, a kommunizmusban népszerű Metropol-Group zeneszámaira nosztalgiázhattak. Orbán András, Szász Ferenc, Dobos József, Trendler József és Virányi Attila régi és új dalokat egyaránt hozott egykori rajongóinak.

Üdvözlégy, kegyes Szent László király!

Mint a rendezvénysorozat mottója – Királyi hét – is jelezte, egész héten a lovagkirály állt az események középpontjában, a harcias, de istenfélő uralkodó alakját már a hétvégi rendezvénydömping nyitányának szánt csütörtöki dzsesszesten felidézték. A Csonka bástya nyári színházát zsúfolásig megtöltő közönség soraiban szép számmal akadtak román anyanyelvűek is, akik Harry Tavitian neves dzsesszzongorista és a Nagyváradra rendszeresen visszatérő Balázs Elemér Group tolmácsolásában hallhatták a királyról szóló legendákat. Az Andrejszki Judit és Mizsei Zoltán által kitűnő énektudással és nagy beleéléssel előadott gregorián énekekhez harmonikusan illeszkedett a Balázs Elemérék által játszott free jazz, de nem állt tőle távol a Tavitian által megidézett örmény zenei világ sem.

Testvérvárosok közötti virtuális határátkelő

Az immár régóta Debrecenben játszó Miske László – aki pályájuk csúcsán mindkettőnek partnere volt a nagyváradi deszkákon – rámutatott: két ragyogó színészegyéniséget veszített el a váradi és a magyar színjátszás. Mint fogalmazott, Csíky Ibolya amolyan „plasztelinmaci” volt, bármely szerepre át lehetett „gyúrni”, de nemcsak tehetségével, szakmai tudásával, hanem kedvességével, jókedvével is belopta magát kollégái és a közönség szívébe. Hozzá hasonlóan Varga Vilmos is számos és sokrétű feladatot látott el, egyetemistaként például a marosvásárhelyi Bolyai-szoborcsoport fiú alakjához, Bolyai János figurájához állt modellt. A színpadon annyira erőteljes volt a jelenléte, hogy társait is magával tudta rántani, emlékezett a volt pályatárs.

Elhangzott, nemcsak szakmailag, emberileg is meghatározó egyéniségek voltak, akik nemcsak a közönséget, kollégáikat is sokszor megnevettették. Csíky Ibolya „gurgulázni” tudott egy-egy jó poénon, és olyan eset is volt, hogy röhögőgörcsöt kapott a színpadon, Szatmárnémetiben egyszer bocsánatot is kért emiatt a közönségtől. Jó humorérzéke, hihetetlen öniróniája volt, magát sokszor így jellemezte: „öreg, kövér, kisebbségi színésznő vagyok” – emlékezett könnyes szemmel leánya, Vindis Andrea. Elmondta, bár maga is színművész, „a Csíkyben” – ahogyan édesapja hívta az őt ilyenkor Vindis úrnak tituláló művésznőt – mindig az édesanyát, az embert látta.

Kiss Törék Ildikó elmondta, bár Varga Vilmos számos díjat kapott, ezek egyike sem járt anyagi haszonnal, így fiával pénzjutalommal járó díjat alapítottak a nevére, melyet elsőként Csíky Ibolyának szántak. „Ibike azonban elrontotta a játékunkat” – fogalmazott, így az elismerést a következő kiszemelt, a szintén jóbarát és pályatárs Dobos Imre kapta.

Szereplővé avanzsált középkori helyszín

Helyszínből szereplővé lépett elő a Szent László Napokon az uniós támogatásból nagy szakértelemmel és igényességgel felújított középkori vár is, a múlt iránt érdeklődők magyar és román nyelvű idegenvezetéssel egyaránt megcsodálhatták a fejedelmi palotában berendezett vár- és városmúzeumot, a szépen restaurált Griffes termet, a mészrétegek alól előkerült középkori falfestményeket. A legendákkal és anekdotákkal fűszerezett tárlatvezetés időutazással is felért, a kőtárban sétálva a látogatók egymás közelségében tekinthették meg a székesegyház építése előtti régi templom és a gótikus dóm romjait, a román kori oszlopfők és a reneszánsz ajtókeretek töredékeit. A vezetett sétát követően szabadon bolyonghattak az igényesen kialakított kiállítótermekben, ahol állandó tárlatok keretében a váradi egyházaknak – a római katolikus, református és görög katolikus püspökségnek – a város fejlődésében tanúsított jelentős szerepével ismerkedhettek. A nagyváradi vár virtuálisan is újjáéledt a fesztivál keretében, a 3D-s rekonstruálás bemutatása és az azt kísérő előadás annyi érdeklődőt vonzott, hogy sokan be sem fértek a terembe.

Visszatértek Szent László vitézei

A nagyváradi várba érkező fesztiválozókat a kulturális rendezvények mellett számos szórakoztató program, lacikonyha, borudvar várta, míg a vásárfiát keresők a Nagyváradi Kézműves Ház Egyesület által szervezett, a fejedelmi udvarban helyet kapó igényes kézművesvásáron válogathattak a portékákból. A kicsiket az itt sürgölődő mesterek bemutatói nyűgözték le, a kopjafafaragó, bőrdíszműves, fazekas egyaránt sikert aratott, de a Libavonat és az Evilági együttes zenei produkciójába is bekapcsolódhattak, ahogy a jurtában kialakított bábszínház is sok kis nézőt vonzott.