Túr-mente, a védett vadon világa

Erdély olyan természeti kincseket rejt, amelyeket még lakói is kevesen ismernek. Ám a természet sem kerülheti el, sajnos, az emberi beavatkozást, ami egyes vidékeken már-már esztelen mérteket öltött. Egész erdők tűnnek el a föld színéről, a folyók medre megváltozik, az állatok elmenekülnek a felszántott területekről, új életteret keresnek maguknak. Ha még találnak olyat, ahol az ember nem változtatott a természet ősi folyásán. Ezért is vált halaszthatatlanná Romániában védett területek létrehozása, a természeti kincsek feltérképezése és mentése.

Uniós mankók

A Túr alsó folyása mentén található természeti értékek védelmének kezdete az 1391 hektáros Túr-menti Természetvédelmi Terület 1995-ös létrehozása volt. Az EKE tevékenységének eredményeként 2004-ben megjelent az a kormányrendelet, amely kiterjesztette a védett terület határát, így jött létre 6212 hektáros, országos jelentőségű, síkvidéki és ártéri erdőket, nedves kaszálóréteket, illetve vizes élőhelyeket magába foglaló terület. Ezek voltak az első lépések a ma már a 20 ezer hektárt is meghaladó védett terület kialakításában.        
Az uniós csatlakozással a természetvédelem helyzete is javult Romániában, ami elsősorban plusz pénzforrást jelent a tervek megvalósításához. A Natura 2000 elnevezésű uniós projekt keretében az országok javaslatot tesznek védett területek kialakítására, ezt használták ki az EKE szatmárnémeti munkatársai is: 2007-ben az egyesület javaslatára két európai jelentőségű Natura 2000-es védett területet is kijelöltek a Túr folyó alsó szakasza mentén. A projekt által érintett terület nagy része a Szatmári-síkság északi részén terül el, egy kisebb szakasz pedig az Avasság mentén, az Avas hegység és az Avasi-medence határolta térségben húzódik. A védettség gyakorlatilag a magyar-román-ukrán hármas határtól a kányaházi víztározóig behatárolt területre terjed ki.

Az EKE mentőmunkája

Az EKE 1994-ben létrejött szatmárnémeti fiókszervezeténél Bartha Botond Zsolt és Dencsák Mátyás fogad. Az iroda falán hatalmas térkép a szóban forgó területtel. „Kissé leegyszerűsítve a munkánk olyan, mint a leltározás: amikor átvettük a védett terület felügyeletét, volt benne bizonyos számú állat. A legközelebbi számláláskor ki kell mutatnunk, hogy ugyanannyi állat van benne, mint amennyi előzőleg” – világosítanak fel az EKE munkatársai.
A Túr-menti Védett Területek egyébként három különböző védelmi kategóriába tartozó területből tevődnek össze. Ezek részben fedik egymást: az 1995-ben létrehozott régi rezervátumból, az ennél jóval nagyobb kiterjedésű Túr Alsó Ártere Különleges Madárvédelmi Területből és a Túr Folyó Különleges Természetmegőrzési Területből. Ezek része az említett Natura 2000, ez olyan összefüggő ökológiai hálózatot jelöl, amely az európai jelentőségű természetes élőhelytípusok, valamint a vadon élő állat- és növényfajok védelme révén biztosítja a biológiai sokféleség megóvását, és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, esetenként helyreállításához.

Védendő élővilág

A térképre nézve láthatjuk, hogy a Túr folyó igencsak kacskaringós módon szeli át a védett terület egészét, így a táj és az élővilág létrejöttének fő meghatározója, hiszen az alacsonyabb és magasabb fekvésű területeken a különböző élőhelyek mind a Túr vízjárásának hatására alakultak ki. A kanyargós, természetes medrű folyó aljzata roppant változatos, agyag, iszap, homok, illetve kavics váltakozva borítja. A folyócska kis méretéhez képest nagyon gazdag halfaunával rendelkezik. Számos halritkaság is él e vizekben, Romániában csak ott forduló elő a leánykoncér, a magyar bucó, a nyúldomolykó, de nem ritkák a különböző csík- és küllőfajok sem. A part menti bokrokon, fákon énekesmadarak fészkelnek, de megfelelő életteret és bő táplálékforrást talál itt a vidra is.
A folyót kísérő holtágak, ártéri ligeterdők, mocsarak, láprétek, gyepek és tocsogók számtalan természeti ritkaságot rejtenek. A sekélyebb vizekben a sulyom, rucaöröm, a békatutaj, a kolokán és a rovarfogó közönséges rence alkotják a hínártársulást. Sokféle sásfaj is tenyészik erre, emellett mocsári nőszirom, néha békaliliom is előfordul.
A Túr mente leginkább azonban a madárvilágáról nevezetes. Az itt előforduló 188 madárfaj jelentős része életmódja révén a halastavakhoz és holtágakhoz kötődik. Ilyenek a fattyúszerkő, a kis kócsag, a vörös gém, a kis sirály, vagy a barna rétihéja.
Az egykor egész Túr menti területet borító erdőség mára csak foltjaiban lelhető fel, amint jól látható az EKE irodájában található, 1806-ból származó térképen is. Azon a területet még erdők borítják, ezek háromnegyed része azonban ma már nem létezik. Megmaradtak a magyar kőris és éger alkotta láperdők, ahol a lábasfákra páfrányok telepszenek. Az erdők csendjét több tucat madár hangja töri meg a csendet. Messzire elhallatszik a fekete harkály és egyéb fakopáncsfélék kopácsolása, gyakran látni hamvas küllőket, amint élelem után kutatva a fák kérgét bontogatják.
A magas fák koronái közt felfedezhető „óriás” fészek a védett terület címerállata, a fekete gólya jelenlétéről árulkodik. Az erdők mellett megpillanthatjuk a békászó sast, amint berepül fészkéhez, de láthatunk darázsölyvet, kabasólymot és barna kányát is. A felsoroltak természetesen csupán töredékei a védett területen fellelhető fajoknak.

Vasvilla ellen

Szép munka az állatok védelme, de nem mindig könnyű, állítják az EKE munkatársai. A védett területeken élő földtulajdonosokat az unió mindenhol kárpótolja, csak Romániában nem – és nem Brüsszel hibájából. Mifelénk nem dolgozták ki erre vonatkozó metodológiát, így a kárpótlási pénzeket sem osztják le. Ennek következményeként – érthető módon – a tulajdonosok sem veszik figyelme, hogy védett területen van a földjük, erdejük. Elméletileg nem szabadna megműveljék, ám ameddig nem kapnak kárpótlást a be nem vetett földért, vagy a ki nem vágott fákért, mindenki azt csinál, ami éppen eszébe jut. Ha pedig az EKE munkatársai megpróbálják jobb belátásra bírni őket, kész a botrány. Történt olyan, mesélik az EKE munkatársai, hogy az ellenőrzésre érkező kollégájukat vasvillával kergette el a földtulajdonos. Pedig, ha Románia betartaná az uniós szabályokat, mindenki jól járna: a gazda megkapná a kárpótlást annak fejében, hogy nem változtatják meg földje eredeti rendeltetését, az EKE pedig nyugodtan végezhetné természetvédő munkáját. Az arra vetődő turisták pedig még sokáig gyönyörködhetnének a védett terület élővilágában.