A gálospetri Cservidek nemzedékről nemzedékre örökítették a mesterséget
Fotó: Sütő Éva
Az Érmellék legendás lápvidékén fellelhető növényekből a mocsári ember évszázadok óta készít használati tárgyakat. Még feje fölé a tetőt is e táj egyik jellegzetes kincséből építette. Mert hol lelhető manapság annyi náddal fedett épület, mint ezen a vidéken?
2019. június 23., 12:162019. június 23., 12:16
Az elmúlt századok során a nád, a gyékény, a vessző, a sás, a cirok, a háncs, a szalma mind az érmelléki ember munkaeszközei, valamint megélhetési forrásai voltak. Egy múlt századi alföldi, illetve érmelléki leírásból kiderül, hogyan folyt az élet a lápon. A szegény ember télen, ahogy leesett a hó, elővette nádvágóját meg a szánkót, lement a rétre és vágott néhány kéve nádat, gyékényt, sást. A nádból istállót javított, a gyékényből szakajtókosarat, tyúkborítót, gyékénykötelet, ponyvát font, a sásból meg széket készített. Mindezeket elvitte a vásárra, ahol jó pénzért eladta.
Azokat a gyékényfonókat, kosárkötőket, akik nemcsak télen, de az év nagyobbik részében is készítettek eladásra használati tárgyakat, háziiparosokként emlegették.
A gyékény, ez az ősrégi szavunk tán egyidős a magyarokkal. Nyelvészek szerint a török nyelvben keresendő az eredete. E vízinövénynek sok fajtáját tartja számon a növénytan. A szövő-fonó mesterek mind tisztában vannak vele, melyiknek milyen a minősége. A gyékénnyel általában a férfiak foglalkoztak. A még élő érmelléki mesterek szerint ennek a növénynek sok fajtája van. Attól függ, az ember mit akar készíteni belőle. Létezik a rizsgyékény, annak van a legszélesebb levele. Van egy közepes fajtája is a mocsaras vidékeken, meg egy keskeny levelű is. A gyékényágyakat inkább a széles levelűből fonták. Ezek olyan heverőfélék, amelyeket inkább a tornácokon tartottak, de a házban is volt hasznuk, jól lehetett rajtuk pihenni. A keskenyebb fajta gyékényből készültek a székek vagy az igényesebb használati eszközök: gyékénykosarak, szakajtókosarak vagy piaci füles szatyrok az asszonynépnek. De gondos munkával még falvédőt is lehet belőle fonni. Régen találékonynak kellett lenni, mert nem volt az embereknek városi portékára valójuk. A természet eltartotta a szegény embert.
Felhasználásra váró nádkévék a tájház udvarán
Fotó: Sütő Éva
– mesélte az egyik gyékényfonó mester, Fazakas Károly, akinek egész életében a mocsári növények biztosították mindennapi betevőjét.
A gyékényfonás vagy a vele rokon vesszőkosár-készítés, szalmából vagy kukoricacsuhéból való szövés-fonás mestersége lassan kihal az Érmelléken. Néhány kiszolgált mester még manapság is vallatja a lápot a jó gyékényágynak valóért, a jó „ficfavesszőért”, a nádast a tetőre valóért, a tarlót, illetve tengeriföldeket szalmáért, fehér csuhéért. De a jelek szerint velük kihal a mesterség is. „A fiataloknak már nem tetszik ez a munka. Még a nádalás sem, pedig néhánynak megtanítottuk édesapámmal” – magyarázza Cservid József nádaló Gálospetriből. A Cservid család régi nádaló família, három generációja végzi e munkát. Régebben jobban meg lehetett élni belőle, ma is meglehetne, de a láp lecsapolásával sokak megélhetése odaveszett. Ami maradt, legtöbbször felgyújtották. A kereset kiegészítésére azonban még ma is jó, ha össze tudják szedni a hozzávalót. Leginkább már csak felújításokhoz hívják a mestereket.
Magyarországon is reneszánszát élik a nádfedelek, de azokat már leginkább új módszerekkel készítik. Dolgoztunk a határ túloldalán is nem egyszer, de az a módszer már távolról sem hagyományos” – mondja ifjabbik Cservid József.
„Az Érmelléken egyre több tájház van kialakulóban. Az itt élő emberekben tudatosul, mennyi értéket rejt magában a tájegység. A lápok, mocsarak csodanövényeiből készült tárgyakat látványosság gyanánt ide mentik át az utókornak. Lelkes gyűjtők és népszerűsítők is akadnak, akiknek a falusi hagyaték legalább akkora érték, mint a hajdan volt főúri szalonok antik bútorai. Amíg érezni a régi megsárgult szakajtók kovászillatát, a gyékényágyakon és székeken az ősök verítékszagát, addig tudjuk, hova tartozunk”. Kéri Gáspár székelyhídi fogorvos, a tájegység értékeinek őrzője ezeket mondja a nádtetők készítésének technikájáról, ami tulajdonképpen az egész magyar nyelvterületen nagyjából azonos, és amiben maga is otthon van. Ugyanis nem egy nádfedeles épített örökséget hagy az utókorra, amit Cservidékkel készíttetett, és le is írta a hagyományos módszereiket.
Gálospetri nádfedeles pince. A helyesen elkészített nádtető 30-40 évet is elbír „ráborítás” nélkül
Fotó: Sütő Éva
A készítők általában parasztmesterek voltak. A nádazást a tető alsó részén, az eresznél kezdték. Kisebb nádkévéket fektettek egymás mellé, tövénél lefelé, majd – régebben fűzfagúzzsal, később dróttal – szorosan egymás mellé és a tetőlécekhez kötözték őket. Erre az alsó sorra jött az első verés. A nádcsomókat ugyancsak tövével lefelé egymás mellé fektették úgy, hogy az alsó sor kötését fedje, majd lazán lekötötték. Utána egy fogazott eszközzel, a nádverővel felfelé ütögetve a nádszálakat simára felverték. Végül szorosan lekötötték. Ugyanígy készült el a többi sor is. Általában 3–4 sort vertek fel, de a negyedik már túlnyúlt a gerincen, amelyet az ellenkező oldalon kötöttek le. A lekötést, a gerinc beszegését ketten végezték, amihez egy fából vagy inkább fémből készült, mintegy félméteres fűzőtűt, nádvarró tűt használtak. Javításokkal – vagy ahogy errefelé mondták, duggatásokkal – több generációt is kiszolgált.
Sokan úgy gondolják, a régi idők szegény emberének nádteteje ma a gazdagok kiváltsága.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már nemcsak az Érmelléken, valamint a Tisza vonzáskörzetében, de a Kárpát-medence más vidékein is egyre többen választják a hagyományokat, régmúltat idéző, idős vagy műemlék jellegű lakóházak felújítását, új épületek náddal történő fedését.
A tájba illő, ízlésesen kialakított tető nemcsak az ott lakók, hanem az arra járók számára is kellemes, szívmelengető látványt nyújt. Ápolja a magyar kultúra hagyományait, emlékeztet ősi múltunkra, gyökereinkre.
A Kéri Gáspár által alapított szalacsi zsellérházmúzeumot és a gálospetri tájházat is a Cservidék nádalták.
A hatvanas-hetvenes évektől kezdődően az Érmelléken igencsak megfogyatkoztak a régi nádfedeles házak, mert a falusiak számára a nádtető a szegénység, a maradiság jelképe lett. Bár a nád víztaszító és kiváló hőszigetelő tulajdonságát emberemlékezet óta ismerik, a nádfedelet mégis a falusi házak jellegzetességének tudják be. A 19. és a 20. század fordulóján még jellemzően náddal fedték a tetőzetet, később azonban a cseréptető kiszorította eme természet adta csoda használatát, így manapság már alig találni nádfedeles épületeket.
Az ezredforduló után új nádtetős nyaralók, lakóvillák, csárdák reneszánszát éljük. Az igényes jómódú polgár, a nosztalgiázó turista számára a nádtető az exkluzivitás szimbóluma. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt még azt hitte az ember, hogy e „maradi” mesterség már a kutyának sem fog kelleni. A nádtető készítésének folyamata, formája sokat változott az évszázadok folyamán, és a nádfedelek élettartama is megnőtt.
Érsemjéni hagyományőrzés: az Érmellék több falujában újra megjelentek a nádfedeles házak
Fotó: Sütő Éva
A gálospetri Cservid családnak sok nádfedeles ház viseli a névjegyét. Nagy tisztesség volt ám nádazónak lenni! – nosztalgiáznak az idős mesterek. A nádtól leginkább a gyúlékonysága miatt tartottak – mondták. Manapság a nádtetős épületekre biztonsági okokból csak akkor adnak lakhatási engedélyt, ha a nádat lángmentesítő anyaggal kezelik. Sajnos nem volt ez érvényben mindig, no meg lehetőség sem igen adódott az ilyen luxusra. Ebből származtak a nagy tűzesetek, amikor utcák égtek le templomostól. Ugyanis léteztek falvak – például Érselénd –, ahol hajdanában a templom is nádfedeles volt.
Ha arról kérdezi őket az idegen, milyen ízű a kenyér, a szőlő vagy a füstölt szalonna a fehérre meszelt, nádfedeles lakban, a válasz mindig egyértelmű: otthonillatú. A templomtornyoknak, a nádfedeles lakoknak mindig hazatérítő erejük volt.
Jó lenne sok-sok templomot és nádfedeles házat építeni Erdély-szerte…
Érmelléki nádalók
Az Érmelléken a nádrengeteg igazi kincsesbánya volt a helyiek számára. A mesterség művelői megbecsült kézművesek voltak. A múlt század elején még minden utcában ott sorjáztak a mesterek födémremekei, sőt, egész házsorokat óvott e vidék istenadta növénye a természet viszontagságaitól. Manapság Éradonyban, Szalacson, valamint Gálospetriben találni ma is élő nádalókat, de már csak kevesen gyakorolják az ősi mesterséget. Tőlük tudjuk, a helyesen elkészített nádtető 30–40 évet is elbír „ráborítás” nélkül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A zene nemcsak hangszertudást adhat a gyerekeknek: megtaníthatja őket figyelni, kitartani, alkotni, kiállni mások elé és hinni önmagukban. Erre a szemléletre építve hozta létre a Sound Garden Zenei Egyesületet Vigh Emőke széki orgonaművész, pedagógus.
Bár az ütemtervnek megfelelően halad a fekete-tengeri gázkitermelés előkészítése, jelentős biztonsági kockázatokkal kénytelen szembesülni az európai léptékben mérve is óriási román beruházás.
Három hét Sanghajban egy kínai egyetemen, ahol a színészképzés egészen más alapokra épül, mint Európában. Kasler Viktor és Benkő Boróka számára a nyári egyetem nemcsak különleges szakmai lehetőség, hanem valódi kulturális kaland is volt.
Romániában fokozatosan az elektronikus személyazonosító igazolvány válthatja fel a jelenlegi egészségbiztosítási kártyát. Az átállás azonban nem egyik napról a másikra történik: a két okmány egy ideig párhuzamosan használható.
Az alkotmánybíróság ítélete, amellyel alkotmányosnak minősítette a feddhetetlenségi törvény módosítását, komoly kérdéseket vet fel a visszamenőleges hatály miatt.
A Kolozsvári Református Egyházmegye mintegy negyven gyülekezetből álló közössége idén is saját nyílt nappal kapcsolódott be a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatába.
Pénteken tetőzik a hőség Erdélyben, amikor a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 37 Celsius-fokot. A HungaroMet előrejelzése szerint a szerdai záporok után csütörtökön és pénteken sok napsütésre számíthatunk, majd a hétvégén labilisabbá válik a légkör.
Ha az erdélyi lakásárakat vesszük górcső alá, Kolozsvár továbbra is verhetetlen, és egyben toronymagasan a legdrágább romániai nagyváros. Érdekes aspektus azonban, hogy Nagyszebenben, Nagyváradon és Temesváron is gyorsabban emelkedtek a lakásárak.
Mintegy ötvenmillió uniós polgár tartozik valamely őshonos etnikai vagy nemzeti kisebbséghez, az Európai Unióban még sincs egységes jogi keret e közösségek helyzetének rendezésére. A világ őslakos népeinek nemzetközi napja alkalmából az Európai Bizott
Mesterséges intelligenciával készített álhír nyomán támadtak mentőautóra Kolozs megyében – legalábbis az interneten terjedő beszámolók szerint. Az eset arra figyelmeztet: az MI már nemcsak megkönnyítheti az életünket, hanem veszélyes fegyverré is válhat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!