Menedék a szorongattatás idején

Kellemes őszi vasárnap délelőtt utazom Magyarózdra. Horváth István költő szülőfalujába Marosludasról kell letérni délnek: Cintost és Istvánházát elhagyva Magyarbükkösön keresztül vezet az út. A friss aszfalt lassan elfogy, már csak földút vezet a gyönyörű, néhol erdőkkel borított dombok között. Ilyen helyre kell jönnie annak, aki a világ zajától távol akar lenni – gondolom magamban. Talán nem véletlen, hogy az erdélyi Református Mentő Misszió (RMM) drogterápiás otthona tíz évvel ezelőtt éppen itt nyitotta meg kapuit.

A missziót a 90-es évek elején Csiha Kálmán javaslatára Horváth Levente lelkipásztor indította, amely idén immár 22 éve próbálja a különböző problémák miatt padlóra került embereket gyógyítani. Nemrég az RMM – és a háttérintézményként szolgáló Bonus Pastor Alapítvány (BPA) – az Erdélyi Református Egyházkerület ernyője alá került. Kató Béla püspök szerint minden egyházi tevékenységet végző alapítványnak az egyházban a helye.

A különböző helyszíneken tartott 12 napos rövid terápiás programok keretében eddig mintegy ezer résztvevő fordult meg. A 2005-ös esztendő azonban fordulópontot jelentett, ugyanis akkor nyílt meg a magyarózdi Drogterápiás Otthon, hogy hosszú terápiás program keretében biztosítsa a felépülés lehetőségét a gyógyulni vágyó, különféle függőségekkel küszködő – alkohol, kábítószer, dohányzás, szerencsejáték, internet stb.– szenvedélybetegeknek. A történet 1997-re nyúlik vissza, amikor a BPA egy 99 éves haszonbérleti szerződést kötött a román kormánnyal a magyarózdi kastély épületére és annak birtokára. Néhány év alatt a birtokon levő magtárat adományokból sikerült többszintes, minden kényelmet kielégítő otthonná alakítani, itt a munka tíz évvel ezelőtt indult.

A parókia irodájában Kató Béla püspök beszélget a presbiterekkel, akik szomorúan állapítják meg, hogy a valamikor több mint ezer lelkes közösség mára háromszázra csökkent. A fiatalok elszéledtek, de nem a környékbeli városokba mentek dolgozni, hanem külföldre. A megélhetés egyre nehezebb. A falu nagyobb része különben örvend a Mentő Misszió jelenlétének, és ez nagy szó, mert tíz évvel ezelőtt igencsak ellenezték. „Ez elsősorban az akkori lelkipásztor hozzáállásának, a kommunikáció hiányának tudható be” – magyarázza Horváth Levente, aki örül annak, hogy mára a helyzet megváltozott. Mihály Ferenc magyarbükkösi polgármester – aki egyúttal ózdi presbiter –, büszke arra, hogy az otthon a településen működik, a misszió messze elvitte a falu hírét. Az alapítvány tevékenységének köszönhetően megújult néhány épület, és több turista érkezik a faluba. Az évfordulós ünnepségre Bükköstől Magyarózdig lekövezték az utat.

Saját akarat is kell a segítséghez

Császár Béla helybeli lelkipásztorral és Kató Béla püspökkel a presbiterek átvonulnak a templomba hálaadó istentiszteletre. A „segíts magadon, mert az Isten is megsegít” közmondás nincs a Bibliában – mondja Kató Béla az igehirdetés során. A hívő ember ugyanis tudja: egyedül csak az Úr tud segíteni mirajtunk. Azok az emberek, akik ebben a házban meggyógyultak, ezt tudják igazolni. Néha megtörténik, hogy bizonyos problémákat nem tudunk megoldani, de a keresztyén embernek nem szabad elcsüggednie. Erőt kell gyűjtenie a nehézség elviselésére úgy, hogy Isten segítségét kéri. De azt is tudni kell, hogy Isten nem tesz meg mindent helyettünk. Elindít minket az úton, amelyet követnünk kell az általa adott tartalékokkal és kegyelmi ajándékkal. Úgy akar segíteni rajtunk, hogy közben várja a mi akaratunkat is: ez a kettősség tudja megoldani a problémáinkat – fogalmaz a püspök. Lőrincz János marosi esperes szerint minden bocsánat új esélyt jelent. Mindazok pedig, akik eljöttek az otthonba, új esélyt kaptak. Éppen akkor, amikor már családjuktól, társaiktól nem remélték. Kívánom, hogy mindazok, akik e falak között meggyógyultak, ne csak Isten, hanem szeretteik bocsánatát is elnyerjék – fogalmaz az esperes. A magyarországi ráckeresztúri drogterápiás otthon vezetője, Erdős Eszter lelkipásztor szerint nem a testi, hanem a lelki újjászületés a fontos: nemcsak a tízéves évfordulót kell megünnepelni, hanem mindenkinek a születésnapját, aki a magyarózdi otthon falai között meggyógyult. A hálaadó istentiszteleten Topolánszky Ákos, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetségének (MADRISZ) elnöke is üdvözölte a jelenlevőket.

Felújítanák a reneszánsz épületet

Jövőbeni tervekből nem kevés van, hiszen sokan álltak talpra az elmúlt években a drogterápiás otthonnak köszönhetően. Horváth Levente szerint az elmúlt tíz évben több mint 260 lakója volt az otthonnak, ezeknek mintegy fele vallott arról, hogy hatékonynak bizonyult a foglalkozás. Legtöbben így emlegetik: ez a „második otthonunk”.

A hosszú távú bentlakásos terápiás program mellett a magyarózdi intézmény otthont adott a kéthetes intenzív rövidterápiának is, eddig 63 alkalommal szerveztek ilyent. Ózd volt eleinte az utógondozás, majd az önkéntes munkatársak képzésének a színhelye is, újabban itt szervezik meg a prevenciós gyerek- és tinitáborokat is, ahol az egész család felépülése a cél. „Terveink között szerepel a lobbizás: más civilszervezetekkel összefogva azt szeretnénk elérni, hogy az állam hathatósan támogassa tevékenységünket, munkánk kedvezményesebb adósávba kerüljön” – fogalmaz Horváth Levente. Jelenleg az állami költségvetés havi 250 lejjel támogatja a bentlakókat, akiknek a havi ellátása mintegy 2000 lejbe kerül. R. Szabó István ügyvezető igazgató szerint a különbözetet zömében magánszemélyektől származó bel- és külföldi adományokból pótolják. A marosvásárhelyi tejgyár például a szavatossági idejének végéhez közeledő termékeit ingyen bocsátja az alapítvány rendelkezésére, de az ilyen jellegű adományok nem állandó jellegűek.

Az RMM nagy álma a kastély teljes felújítása és hasznosítása. „Konferencia- és képzőközpontot szeretnénk itt létrehozni, de legfőbb vágyunk, hogy kamaszok, fiatal függők rehabilitációs programját indítsuk el benne” – magyarázza Horvát Levente. Idén először nyílik lehetőségük uniós pályázatra. A reformáció 500 éves évfordulóján, 2017-ben szeretnék megnyitni a legalább részben felújított reneszánsz épületet.

Gyógyulás az otthonban
A drogterápiás otthon szolgáltatásai sokfélék, a prevenciótól (felvilágosító előadások iskolákban, gyerektáborok, felnőttek informálása) a terápiás tevékenységeken át (tanácsadás-lelkigondozás, hosszú és rövid távú terápia) az utógondozásig (támogató csoportok, családlátogatás, rendszeres találkozók, táborok). Erdély-szerte számos helységben működnek támogató csoportok. Az RMM Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Székelyudvarhelyen tanácsadó irodákat tart fenn. A hosszú távú terápia a kanadai eredetű Portage módszer alapján működik. Célja a pozitív személyiségépítés.

Utcáról az otthonba

Nagy adag félelem kellett ahhoz, hogy ide betegyem a lábam – osztja meg gondolatait Attila. „Az utcáról kerültem az otthonba, szégyelltem és gyűlöltem magam, de a rendszert és a szüleimet okoltam az egyedüllétem és az alkoholizmusom miatt. Amikor ide megérkeztem, úgy éreztem, mintha tíz éve itt élnék. Úgy fogadtak és úgy beszéltek velem, ahogy azelőtt évekig senki. Öt éve vagyok tiszta: családot alapítottam, 11 hónapos kislányom van, és emelt fővel tudok járni azokon az utcákon, ahol korábban minden más rosszat tettem. Számomra minden nap egy ajándék Istentől” – fogalmaz.

A túlzott alkoholfogyasztás miatt került az otthonba Ferenc is, aki elveszítette családját, gyerekeit, és félig-meddig egészségét is. „Itt találkoztam Isten kegyelmével, szeretetével. Olyan közösséget ismertem meg, ahol megértenek. A falak közül egy bibliai igével mentem vissza az életbe: jó az Úr, menedék a szorongattatás idején. Ez lett életem vezérfonala” – meséli Ferenc.

Kábítószer- és internetfüggők

A 22 férőhelyes otthonban jelenleg csupán tíz bentlakó van. A szervezők szerint nagy szükség van a misszió népszerűsítésére, hogy az emberekben tudatosítsák: van kiút, meg lehet szabadulni a káros függőségektől. Adorján Éva programigazgató szerint volt, aki 20 hónapot töltött a falak között, és meggyógyult, míg másoknak kevesebb időre van szükségük. Van, aki annyira összeszedte magát, hogy később munkatársnak alkalmazták.

Az évfordulós rendezvény keretében tartott sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy egyre több fiatal kér segítséget kábítószer-problémák miatt, de nő az internetfüggők (pornófüggők) száma is. Megfordultak az otthonban már lelkipásztorok, sőt szerzetesek is. Topolánszky Ákos megdöbbentő adatra hívja fel a figyelmet: 1990 márciusától egyetlen erdélyi magyar sem vesztette életét etnikai konfliktusban, de alkoholizmus miatt több ezer ember halt meg.

Legjobb pia a terápia! – játszanak néha a szavakkal az otthon lakói. A szójáték akár biztatás is lehet mindazok számára, akik hiába keresik a kiutat, mert a „holnaptól más lesz”, „többet nem iszom” típusú fogadkozásuk erőtlennek bizonyulnak.

A Radák–Pekry-kastély

Az ingatlant az 1600-as évek elején feltehetően Radák István építette, később valószínűleg a híres kuruc vezér, Pekry Lőrinc is használta. A kastélyban lakott az első magyar költőnő, Petrőczy Kata Szidónia a 17. században. Az ingatlan utolsó tulajdonosa Teleki Ilona grófnő volt, aki édesapjától kapta ajándékba 1918-ban. A második világháborút követő államosítás után a kastély állaga leromlott, a 60-as évektől lakatlanná vált. A jelenlegi örökös, Teleki Ilona lánya, a franciaországi Maria Konradsheim bárónő megígérte, hogy amennyiben a román állam visszaszolgáltatja a birtokot, az ingatlant átadja a Bonus Pastor Alapítványnak.