Másik könnycsepp India arcán

A 2004-es szökőárt követően jártam első ízben Srí Lankán, 2013 januárjának végén azonban egy egészen másik országban landolt velem a repülő. Nemcsak a romokat takarították el, nyolc év alatt alapvetően megváltozott az élet minősége. Gyakorlatilag eltűntek a nyomornegyedek, autópálya épült, a mellékutak minősége is sokkal jobb, nem beszélve a korábban mindent elborító szemét eltakarításáról. Úgy látszik, a nagy tragédia rendet teremtett a fejekben, a nemzetközi segélyeket ésszerűen használták fel, 2009-ben sikerült véget vetni a tamil tigrisekkel vívott évtizedes polgárháborúnak, azóta évi 8-9 százalékkal fejlődik a gazdaság.

 A nagy baj reggele

Amikor nyolc éve, a szökőár után két nappal megérkeztem Ceylon szigetére, Srí Lanka még nem tért magához a 35 ezer polgár halálával járó sokkból. Akkor különösen találó volt a ma is gyakran hallható mondat: az ország egy könnycsepp India arcán (a mondás eredetileg a sziget formájára utal). A nagy baj reggelén, 6.58-kor a szigetország szeizmológiai intézete 8,9 fokos rengést észlelt Szumátra térségében, de a megfigyelőállomás emberei nem találtak riasztható felelős vezetőt. A helyi sajtó szerint ezzel emberek ezreinek élete pecsételődött meg, hiszen 9.35-kor megérkezett az ország keleti fekvésű szárazföldjéhez a hullám, és letarolta a partot. Kicsit később ugyanez történt az északi és a déli, majd a nyugati parton is, az országban pedig kitört a káosz. Mintha körben levágtak volna két centit a térképről, magyarázta akkor a tragédiát egy halászember.

A szökőár után a kormány megtiltotta, hogy a tengerparthoz ötszáz méternél közelebb lakóházak épüljenek. Akinek ott volt lakása, el kellett költöznie. Galle városa felé autózva ma is számtalan üres házat látni. Az elmúlt több mint nyolc esztendőben valamelyest enyhült a szigor, a boltok újra kinyithattak, a romosodó épületeket néhol csillogó-villogó kirakatok váltják fel. Gombamód épülnek a luxusszállodák a partra: amióta béke van, a turizmus újra az ország egyik legjövedelmezőbb bevételi forrásává vált.

 Családias hatalom

A „Fényességes sziget” (ezt jelenti magyarul Srí Lanka) országát évtizedeken át polgárháború dúlta: a tamil kisebbség egy része önálló területet akart kiharcolni magának. A kormányerőket a tamil tigrisektől elválasztó senki földjén a szökőár áttelepítette az aknákat, így senki sem tudta, hogy abban a térségben hol hajózható a tenger, milyen mélységig nem biztonságos a part. A szökőár utáni évben megválasztott új elnök, Mahinda Rajapaksa totális harcot hirdetett a lázadók ellen, és 2009-re gyakorlatilag fegyverrel felszámolta a Tamil Felszabadítási Szervezetet. A 2006-ban indított offenzíva sok százezer civil kényszerű elköltözésével járt, így alakult ki a világ legnagyobb belső menekülttábora. A Meni Farm 700 hektárján csúcsidőben negyedmillióan éltek, a mintegy harminc éves polgárháború 2009-es lezárása után fokozatosan ürítették ki, egészen a tavaly szeptemberi bezárásáig. A tamilok folyamatosan kritizálják a kormányt az emberi jogok megsértése miatt, de az elnök fontos gesztusokra is hajlott: a békekötés évében az ENSZ közgyűlésén tamil nyelven mondott beszédet a kölcsönös megbékélés szükségességéről.

Áldásos béke

A Galle városáig tartó 106 kilométeres fizetős útszakasz 400 rúpiába, valamivel több mint három dollárba kerül, de négy óráról másfélre szorítja le a menetidőt. A motorbicikliseknek és a tuktuk nevű motoros riksáknak ugyanis tilos felhajtani a kínaiak által épített sztrádára, így nincs zsúfoltság. Fura mód ez okozott gondot a sebességhez nem szokott helyi vezetőknek: egyrészt az első hónapokban sokan elaludtak a túl monoton útszakaszon – a régi úton percenként kell padlófékezni vagy irányt váltani a meglehetősen kaotikus közlekedés miatt –, másrészt a túl magas sebesség következtében a rossz minőségű, kopott abroncsokkal nem tudtak hatékonyan lefékezni. A túl sok baleset miatt aztán 100 kilométerben korlátozták az óránkénti sebességet, így most rend van.

Árrobbanás is volt a szökőár óta: akkor 30 rúpiába került egy liter üzemanyag, most 150, vagyis nem egészen 4,5 lej. Egy kezdő pedagógus 100 dollárt vihet haza havonként, a rendőrt viszont négyszer olyan jól megfizetik. Ennek ellénére az emberek nem panaszkodnak – nekik a béke a legfontosabb.

Kezdtek visszatérni a turisták is. Az igazi nagy robbanást idén várják, miután a világ talán legismertebb utazási kiadványa, a Lonely Planet 2013 leginkább javasolt úticéljának Srí Lankát választotta. Jogosan, mert zseniális szállodák épültek a partra a déli térségben – az egyik legjobb épp a gazdaságfejlesztési miniszter titkárának birtokában van –, az országban rengeteg a látnivaló a világhírű teaültetvényektől a trópusi őserdőkön át az elefántrezervátumokig. Az ország valóban gyönyörű – a legenda szerint Ádám itt lépett először a földre, miután kiűzetett a paradicsomból. Azért itt, mert ez a földdarab van a legközelebb hozzá. 

 Baptista sikerek

Az ország fővárosában, Colombóban áll az ország legnagyobb árvaháza, annak legnagyobb épülete magyar emberek adományából épült. A Vajira Sri Gyermekkotthont még a polgárháború kezdetén, 1983-ban hozták létre buddhista szerzetesek, hogy a harcok miatt árván maradó gyerekeket befogadják nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. A szökőár árvái közül is sokat odavittek, és az épületek rövidesen szűkösnek bizonyultak. A baptisták egy kétszintes, 1200 négyzetméteres épületet húztak fel, ahová száz gyerek már a szökőár első évfordulóján beköltözhetett. A házat jelenleg is a Vajira Sri működteti 300 gyerekkel. Sokan időközben felnőttek, jellemzően szakmát szereztek, és elhagyták az otthont. Az intézményt nemrég meglátogatta a hivatalos látogatáson Srí Lankán tartózkodó magyar házelnöki delegáció is, Kövér László iskolaszerekkel megkapkolt hátizsákokat adományozott a gyerekeknek. A fiatalok még emlékeztek a magyarokra, így hangos „sziasztok”-kal köszöntek el a vendégektől.

 Vuk az őserdőben

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Vöröskereszt által épített óvodának Halphatota településen egy helyi partner, a Galle-i katolikus püspökség biztosította a helyet. Az őserdő közepén lévő faluba átköltöztették a tengerparton élő károsultakat, de óvoda már nem létesült az új helyen. A magyar külügyminisztérium által finanszírozott intézmény a Montessori elven működik, csak ezt engedélyezik ugyanis a szigetországban. A falakat Dargay Attila animációs filmrendező figurái díszítik, 150 gyerek ismeri Fekete István történetét, és az óvoda nevében is megtaláljuk a Vuk szót.

A Vuk votól alig néhány kilométerre van egy másik, egész falunyi magyar intézmény. A Baptista Szeretetszolgálat által felépített és működtetett Help Falu Közösségi Szolgáltató Központ Kahawában, a tengerparttól egy kilométerre található, és szökőárban elárvult, illetve a tragédiában gyermeküket elvesztő szülők számára épült. Öt család és két nagyszülői pár élt itt, de a gyerekek közül időközben elvitték azokat, akiknek meglelték a rokonait, mert Srí Lankán az a hagyomány, hogy az árván maradt fiatalokat a tágabb család fogadja be. Az itt maradók közül viszont kettő is egyetemre jár – egyikük, a 21 esztendős Ranjith szabatos angolsággal mesélte el a házelnöknek, hogy jövőre diplomázik számvitel szakon.

Fontos volt, hogy a ma is a magyarok által finanszírozott intézmény ne legyen idegen test a településen, ezért a központ óvodai és iskolán kívüli oktatást nyújt a falubeli gyermekek és fiatal felnőttek számára. Tavaly 340 tanuló járt ide angolt, matematikát, természettudományokat tanulni, számítógépkezelői ismereteket szerezni, varrni vagy karatézni.

Hazaindulásom napján megállt az élet az oszágban – a legnagyobb nemzeti ünnep, az angoloktól való függetlenedés 65. évfordulóját ünnepelték. Nem szokatlan errefele a munkaszünet, talán Srí Lankán van a legtöbb ünnep a világon, hiszen valamennyi vallás nagy eseményére megemlékeznek. Sőt, minden teleholdkor is leáll egy napra a munka. Jó lenne tőlük megtanulni, hogy mindezek mellett miként tudják megvalósítani az évi 8-9 százalékos gazdasági növekedést.

Új Szingapúr

Az ország pacifikálásának sikere újabb elnöki mandátumot hozott Mahinda Rajapaksának, aki európai szemmel nézve igen családias hatalmat épített ki magának. Miközben a helyi rendszerben ez a tisztség még a francia elnöknél is erősebb jogosítványokkal jár – Mahinda egyben a hadsereg főparacsnoka, a védelmi, pénzügyi- és tervezési, kikötő- és légiközlekedési miniszter is –, a politikus hazahívta két testvérét Amerikából, akik közül az egyik a házelnöki pozíciót szerezte meg, a másik pedig a különösen erős gazdasági hatalommal járó gazdaságfejlesztési miniszter lett. A Rajapaksa család további államtitkárokat és kilenc parlamenti képviselőt is ad a hazának, így nem túlzás azt mondani, hogy a kétharmados többséggel rendelkező kormánykoalíciót, a Népi Egyesült Szabadság Szövetséget a család irányítja. Annyira sikeresen, hogy a napokban sikerült felfüggeszteni tisztségéből a szintén rokon legfőbb bírót, aki jogilag aggályosnak találta, hogy az államfő öccse, vagyis a gazdaságfejlesztési miniszter a provinciális tanácsokat megkerülve dönthet az évi 614 millió dolláros fejlesztési költségvetésről. A főbíró tehát ment – vele egyidőben férje, a National Savings Bank elnöke is elvesztette állását –, de máris jött helyette másik megbízható rokon. A 22milliós lakosú  szigeten egyébként a szingalézek vannak többségben (73,8 százalék), az uralkodó vallás a buddhizmus (69 százalék), de a legnagyobb városban, Colombóban a mohamedánok vannak többen. Az ország hét százaléka hindu, kicsit kevesebb a keresztény. Amióta béke van, szárnyal a gazdaság, a munkanélküliség alig négy százalékos, és a nyomornegyedek helyébe külföldi befektetők emelnek sokemeletes irodaházakat. Az egyik Rajapaksa ugyanis fejébe vette, hogy Colombó lesz az új Szingapúr. Ennek érdekében tavaly átadták az első autópályát is, amely a legnagyobb várost köti össze a sziget déli csücskével.