Kalotaszegi csipkebogyólekvár házikenyérrel

Házikenyér-szeletkék, csipkebogyólekváros, szilvaízes vagy éppen zakuszkás tálkák fogadják a színes kalotaszegi sátrak előtt bámészkodó tömeget. Kóstolgathat ki-ki a kedve szerint, így én sem hagyom ki az alkalmat, hogy az idei 10. Csipkebogyó-fesztivál öt-hat termelői lekvárját meg ne ízleljem. Ha zsűritag lennék, sem tudnám eldönteni, melyik a jobb vagy a legjobb, annyira ízletes mindegyik.

A sátrak között népviseletbe öltözött kalotaszentkirályi lányok kínálják a házi süteményt, a lekváros palacsintát, a férfiak szilvóriumot töltögetnek apró poharakba, tálcákon. Hosszú még a nap: a délelőtt üstbe került csipkebogyót megfőzik, szitán áttörik – fennmarad a héj és a mag –, és az így nyert masszát egy tömöttebb szűrőn passzírozzák át, hogy eltávolítsák belőle a szúrós pöszmőt. Ez a szotyogó a hecsedliíz alapja: jó darabig még főzni kell, majd besűrűsödés előtt fél órával hozzáadják a cukrot és kész a lekvár. Most már értem, miért csak délután négykor kerül sor a zsűrizésre. Addig tartani kell az emberekben a lelket kóstolgatással, ízlelgetéssel, tánccal, mókázással. Van itt az égvilágon minden, amit egy falusi fesztivál kínálhat a környékbeli és a messze földről jött vendégek számára. A csipkebogyós üstök körül forgolódó, népviseletbe öltözött asszonyok látványa kiegészül a fafaragás, a varrottasok, a bútorfestés, a gyöngyfűzés, a bogozás világában jártas kézművesekével. Aki ennél is elevenebb élményekre vágyik, az a szomszédos falu, Kalota lovaglással foglalkozó házaspárjánál, Bethlendi Istvánnál és Beánál köthet ki egy-egy kiadós lovaglásra vagy éppen pónilovas szekerezésre a falu utcáin.

A csipkebogyófőző sátrak nemcsak kis rögtönzött konyhák ügyes kezű lányokkal és asszonyokkal, hanem vásáros sátrak is egyben, ahol a befőttes kannákban kínált csipkebogyólekvárból lehet vásárolni. De van itt nemes penésszel érlelt sajt, gyümölcspálinka és egyéb házi termék is. Amint látom, mindennek van keletje a zömében Magyarországról érkezett, visszajáró turisták körében, akik a kétnapos fesztiválra ellepték a falusi vendéglátással foglalkozó Kalotaszentkirály-Zentelke vendégfogadóit.

Zamatos lekvár és csinos ruha

Kérdem az egyik sátorbeli lekvárkészítés lázas munkáját felügyelő fiatalasszonytól, hogy ki a lekvárok versenysorrendjét megállapító ízlelőmester? Póka Ilona Ildikó szerint a zsűri és a közönség szavazatai alapján a sorrend eldöntésében a lekvár ízvilága csupán az egyik szempont. „A díjazáskor számba veszik a sátor kinézetét, az asszonyok népviseletét, ki hogyan dolgozik, milyen ízű és milyen állagú a lekvár, ki a legjobb kedvű csapat, ki hogyan bánik a sátrak körül bámészkodó érdeklődőkkel” – magyarázza. A Vendégfogadók Egyesülete által szervezett versenyre benevezhet csapatostól bárki a faluból. Pókáék csapata családtagokból áll: itt van a dédmama, a nagymama, a fiatalasszony, az unokák, sőt a dédunokák is. Mindenkinek feladata van, és ha az együttműködés zökkenőmentes, estére mind a verseny, mind a termékértékesítés szempontjából jó napot zárnak. Az asszonyok szerint ez inkább szórakozás, de mindenki örül annak is, ha vannak vásárlók.

Kalotaszentkirályon nemzedékek óta főzik a csipkebogyóízet, és az immár tíz éve elkezdődött rendezvénnyel ezt a hagyományt szeretnék tovább éltetni. A tüskés, szúrós bokrokról nehéz begyűjteni a bogyókat, így az egykori piacolás mára háttérbe szorult. De a híre ma is él a szentkirályi lekvárnak, így sokan megrendelik telefonon vagy levélben a szükséges mennyiséget, és házhoz jönnek érte. Ildikó asszony szerint ebből megélni nem lehet, de van, akinek jelentős jövedelemkiegészítés. A faluban megforduló magyarországi vendégek is rendszeresen vásárolnak.

Egy sikeres polgármester

Póka András György polgármester (portrénkon) köszöntőjével veszi kezdetét a néptánccsoportok színes kavalkádjának szombat déli felvonulása. Az előző este dr. Kőrösi Mária budapesti egyetemi előadótanár gróf Széchenyi Istvánról, dr. Farkas György a Kárpátok szépségeiről és Marosán Csaba színművész a Kalotaszegről valló költőkről, írókról tartott előadása jelentette a fesztivál nyitányát. A vasárnap délután véget érő rendezvény része a szombat esti csipkebál is, ahol sor kerül a nyilvános eredményhirdetésre.

Ha a feladatok le is vannak osztva és mindenki tudja a teendőjét, a polgármester szeme mindenütt ott van. A negyedik mandátumát „fogyasztó” Póka András György minden bizonnyal jövőre is újrázhat, hiszen ő az az ember, akiről tanítani kellene közigazgatást oktató kurzusokon, hogyan lehet sikeres egy erdélyi magyar község vezetője. A tizenöt év alatt pályázatokból 15 millió eurót közművesítésre, úthálózat-fejlesztésre, iskola- és sportcsarnok-építésre befektető RMDSZ-es elöljáró a mintegy negyven települést magába foglaló Kalotaszeg legszebb községközpontjává alakította Kalotaszentkirály-Zentelkét. A nagyméretű fejlesztés azonban meglátszik a hozzátartozó Jákótelkén, Kalotadamoson, Magyarókerekén és Malomszegen is.

Tánctáborral kezdődött

Az útbaigazító turistajelzésekkel, utcanévtáblákkal, virágos oszlopokkal, gondozott házakkal, portákkal és nem utolsó sorban a tisztán tartott közterekkel ma már nem nehéz turistákat idecsábítani. A messze földön híres kalotaszentkirályi falusi turizmus azonban nem ezzel kezdődött. A rendszerváltás után lelkes kolozsvári táncoktatókkal elindított munkából hamarosan tánctábor lett, és a falu arra ébredt, hogy el kell szállásolnia 50–100 vendéget. Leghamarabb a Bánffyhunyadon munkanélkülivé vált tanárember, Vincze Kecskés István látott ebben lehetőséget. Utazási irodát jegyzett be, a falubeliek pedig 46 minősített falusi kispanziót hoztak tető alá az évek során. A falusi turizmus ma már nem csak nyári foglalatosság: a szezon bővítését hozta a fesztivál is, de szép számban jönnek turisták karácsony és újév táján is.

A szórványközpontként elképzelt helyi iskola 14 faluból gyűjti össze a gyerekeket. Ha a gyereklétszám még mindig nem elegendő a hosszú távú, biztonságos működéshez, jó hír, hogy a faluból nincs különösebb elvándorlás. A helyi férfiak többsége építőipari kisvállalkozóként dolgozik a környező magyar és román falvakban, jól keresnek, és az otthon vendéglátással foglalkozó asszonyok szintén megtalálják számításaikat.

„Ha a fiatalok körében nagyobb volna a házasulási kedv, a gyereklétszámmal sem volna gond, hiszen legalább harminc gyereket vállaló család kerülhetne ki azokból a huszonéves és harmincas fiatalokból, akik helyben maradtak” – magyarázza a polgármester. Mint a legtöbb falué, Kalotaszentkirálynak is az a nagy gondja, hogy az egyetemet végzett értelmiségét nem tudja megtartani. Bánffyhunyad ipara padlóra került, a környéken pedig nincs mérnöki, könyvelői vagy informatikus állás.

Az utcai kavalkádban viszont összefutok jó nevű kolozsvári vállalkozókkal is, akik rendszeresen hazajárnak, házat tartanak fenn a faluban. Egyik ismerősöm szerint, ha választani lehetne, sokkal szívesebben lakna a városi kényelmet nyújtó Kalotaszentkirályon, mint Kolozsváron.