Fürdővízzel kiöntött lótusz

Pusztul a lótusz címmel közölt 1906-ban hírértékű verset Ady Endre. „A Nymphea thermalisból/ – Amint tudósítónk jelenti – / Néhány év múlva csokrot nem köt / Nagyvárad táján senki, senki!” – kezdi a költemény. Akkor az „ökrök, lovak, disznók legeltek / Sajátságos nagy kelyhein”, de a költő-újságíró a lótuszvirágból való likőrgyártást is felelőssé tette a pusztulásért. Úgy tűnik, közel száz évvel később beteljesültek Ady váteszi szavai, a különbség mindössze annyi, hogy a pusztulásért a millennium utáni mérték nélküli termálvízhasználat tehető felelőssé.

Idén ugyanis nem nyíltak ki az öreg kontinensen egyedülállónak számító hévízi tündérrózsák. A sajtóban megjelenő cikkekben a vétkest keresik a szerzők: a Pece Természetvédelmi Terület kezelője, a nagyváradi székhelyű Körösvidéki Múzeum a hibás, vagy a múzeum jelzéseire hellyel-közzel reagáló Bihar megyei prefektúra, netán a szintén többször értesített Országos Ásványkincs Hatóság, vagy a környezetvédelmi őrség, esetleg a környezetvédelmi minisztérium? Egy dolog biztos: a túl sok kitermelt termálvíz miatt apadt ki a Pece patak forrástava, amely így nem szolgál megfelelő élőhelyül a termálvizet igénylő tündérrózsáknak.

A lehetséges felelősök mindenesetre egymásra mutogatnak. A múzeum évek óta jelzi a problémát az eljárást is foganatosítani képes szervekkel, azok valamelyest léptek is – létrehoztak például célirányos bizottságot, amely az illegális termálkútfúrásokat volt hivatott felfedni –, a probléma mégis megmaradt és már a termáltóhoz közeli fúrásból átvezetett víz sem volt képes pótolni a természetes termálforrások kiapadása miatt eltűnő életteret. A sok bába közt kipusztult a lótusz.

Pedig a hévízi tündérrózsa nemcsak Püspökfürdő számára turistacsalogató – természetesen a termálvizes gyógykezelések mellett –, hanem Nagyvárad számára is fontos szimbólum. Nufãrul névre hallgat például a ma Május 1 elnevezésű, egykori Püspökfürdő felé vezető városnegyed, a városba tervezett hatalmas vízipark egyik épülete is tündérrózsa alakú lesz, de a város első bevásárlóközpontja is a Lotus Center nevet viseli. Mindezek a jelképek azonban immár letűnt szépségre utalnak.

A rózsa neve

A Pece tavi Natura 2000-es terület sajátos élőhely, mely a termálvízforrásoknak köszönhetően viszonylag magas hőfokkal rendelkezik. Ennek révén egyfajta szubtrópusi oázis, ahol – megfelelő körülmények között – olyan sajátos élőlények fordultak elő, mint amilyen a hévízi tündérrózsa (Nymphaea lotus var. thermalis), amelynek legközelebbi természetes élőhelye a Nílus deltájában van (az ottani tündérrózsa termálvízi változata a püspökfürdői). A trópusi faj Európában egyedül Püspökfürdőn fordul elő.
A mai álláspont szerint a tündérrózsa természetes úton jutott Püspökfürdőre, mert a pollenkutatások értelmében már akkor a területen élt, amikor az emberi kultúrák még nem voltak képesek szándékos telepítésre. A tündérrózsáról először Kitaibel Pál tudósított 1798-ban, tudományos leírása a múlt század elejéről Tuzson János nevéhez fűződik: ő nevezte el Nymphaea lotus var. thermalisnak. A magyarországi Hévízre való telepítésével már az 1800-as évek végén próbálkoztak, de ott nem sikerült meghonosítani. Hévízen csak a vörös színű indiai tündérrózsa (Nymphaea rubra var. longiflora) virágzik 1898-as telepítése óta.
A hévízi tündérrózsa fejlődése 20-35 °C-os hőmérsékletű, 45-50 centiméteres vízmélységben a legoptimálisabb. A víz tükrén jelenik meg áprilistól október végéig. A növény akár fél méter átmérőjű, szélén fogazott levelet is fejleszthet, amelyek együttvéve 8-10 m² vízfelületet is elfoglalhatnak. A nyári időszakban folyamatosan virágzik. A virágok színe sárgásfehér, átmérőjük megközelítheti a 20 centimétert is. A víztükör fölé emelkedő bimbó este nyílik ki először, majd napközben újra becsukódik (kivéve, ha esős idő van, amikor egész nap nyitva marad). E ritmust követve a negyedik napon végleg alámerül, hogy termést fejlesszen. A termés mintegy 300 rekeszében rekeszenként 1000–1300 apró mag is képződhet. A magvakat a vízáram elsodorja és kedvező körülmények között azok idővel kicsirázhatnak.

 Termálvíz, gyógyvíz

A nagyváradi Körösvidéki Múzeumban gyakori vendég mostanában az újságíró. Az intézmény igazgatója, Aurel Chiriac Venczel Márton biológushoz, a múzeum tudományos főkutatójához irányít. Közben Radu Huza geológussal is találkozom. Mindhárom szakember hangsúlyozza: a termálvíz gyógyvíz, ezért annak megfelelően kellene használni. Vagyis ha a szórakoztató víziközpontok, különféle medencék vagy fűtési rendszerek nem a hévizet használnák, jutna elég a tavirózsás Pece tónak is. A nagy kérdés persze csak az, hogy ha az illegális termálkútfúrásokat sem sikerült feltárni, miképpen szabályoznák, hogy törvényes keretek közt ki és mennyi termálvizet használhasson. A piaci körülmények eddig sem a természetnek kedveztek, s félő, hogy a tavirózsa eltűnése sem elég a szemléletváltáshoz.

„A tündérrózsát, mint fajt 1931-ben, egy évvel később pedig a területet nyilvánította védetté a román állam. Az uniós tagság révén 2007-ben a Natura 2000-es hálózat része lett, a naturás területek kezelőkkel rendelkeznek, a Pece patak forrásvidékét a Körösvidéki Múzeum felügyeli” – vázolja a jogi helyzetet Venczel Márton hangsúlyozva: a felügyelet azt jelenti, hogy a természetes élőhelyet minél természetközelibb állapotban kell megőrizni. Erről azonban termálvíz híján nem beszélhetünk. „Tamponövezetnek kellene körülvennie az egyes fajok mozgásterét biztosító zöld folyosókkal, ehhez képest be van építve a környék, villák, sportpályák, hotelek, szanatórium veszi körbe a természetes élőhelyet és a termálvíz – mely természetes víznyomással viszonylag nagy mennyiségben bugyogott a felszínre a forrásokból – elapadt. Miért? Túl sok termálvizet használnak a fúrt kutakból. A hidrogeológusok elmondása szerint többet termelnek ki, mint amennyit a vízkészlet megengedne, ezért az nem jut fel a felszínre természetes forrás formájában” – vázolja a biológus, tehát termálvíz továbbra is van, csak a túlzott kitermelés miatt nem elégséges ahhoz, hogy a Pece patak főforrását táplálja. Azét a Pecéét, melynek Sebes-Körösbe torkolló vizét az elmúlt századok során is „befogták”. Használták például malmok működtetésére, de állítólag a vársáncba is bevezették, mert így az nem fagyott be és jobban védhető volt a váradi vár.

„Nem az a probléma, hogy túl kevés csapadék volt az elmúlt években. Ez is igaz, de a tavat a források táplálták. A tóban termálvíz volt, ami a hévízi tündérrózsa és más őshonos fajok életfeltétele” – folytatja Venczel Márton kiemelve, hogy a fosszilis vízkészlet Nagyvárad alatt egy úgynevezett geotermikus anomáliát képez, vagyis viszonylag kis földalatti mélységben erőteljesen felmelegszik a víz. „.Ha itt háromezer méter mélyre lefúrunk, akkor száz fokos vizet találunk. A hidrogeológusok véleménye szerint a Nagyvárad alatti, illetve a Félix és Püspökfürdő alatti vízkészletek összefüggnek, ezt interferencia tesztekkel igazolták. Ezért a teljes vízfogyasztást kell figyelembe venni, ennek az összegéből adódik, hogy a készletek megcsappantak. Vagyis nemcsak a szomszédos területek számítanak, hanem egy összefüggő óriási vízkészletről beszélünk, amelynek van egy természetes víznyomása. A felgyülemlett hő miatt felfele áramlik a termálvíz, ez a természete. A hidrogeológusok szerint interferencia tesztek alapján 3oo l/s a napi kitermelhető mennyiség. Ha efelett van, akkor a természetes források csökkennek. Ilyen már volt a hatvanas-hetvenes években, a források egy része már elapadt. Amelyek a Pece forrásának a közelében voltak, már kiszáradtak” – emlékeztet a nagyváradi szakember.

A termálvíz-gazdálkodásért közvetlenül az Országos Ásványkincs Hatóság felel, ez a szerv adja ki az engedélyeket. A múzeum a rezervátum kezelőjeként jelezte is a problémát, mely mára akuttá vált. „Ez persze nem tegnapi történet, hanem az elmúlt évtizedek jelensége. Már a nyolcvanas években megfigyelték, hogy télen a tó befagy, ami egyértelműen arra utalt, hogy nem volt elegendő termálvíz” – emlékeztet a biológus. A termáltó egyébként 2012-ben is befagyott, melynek következtében a környezetvédelmi őrség akkor 50 000 lejre büntette a múzeumot mondván, hogy nem védte a rezervátumot. A büntetést megtámadták, azóta is jogi úton van. 2013 tavaszán így is megjelent a tavon a tündérrózsa, tavaly télen pedig a tó – az enyhe időjárás miatt legalábbis – nem fagyott be. Ha a fagy nem, a kiszáradás súlyos következményekkel járt.

Halott falevelek

Püspökfürdőn a tündérrózsás tó felől érdeklődve figyelmeztetnek: ne számítsak szép látványra. Az egykori kaszinó mögött megbúvó valamikori tó (ott jártunkkor a csövön vezetett víznek köszönhetően épp a tavacska és tócsa közti állapotban) valóban nem szívderítő látvány, egyedül a környező zöld fák és az azokon csiripelő madarak tompítják a nyomasztó hangulatot. A tóban az életet csak a békák jelentik, a vízszintjelző is piros, határérték alatti számot mutat. A jókora kiszikkadt területen lábnyomok és eldobott harisnya, a még vizes részen a kiálló cölöpcsonkok Gyilkostó-szerű állapotban: a püspökfürdői cölöpfákon egykor sétány vezetett, innen gyönyörködhettek a tavirózsákban a korzózók.

A termálvizes tó színén tündérrózsák helyett halott falevelek úsznak, aki a hévízi tündérrózsára kíváncsi, megnézheti a Pece patak forrása melletti háromnyelvű tájékoztató pannón. Ha élő hévízi tündérrózsára vagyunk kíváncsiak, ne az évmilliók óta otthonának számító Püspökfürdőn keressük. Menjünk például az Arad megyei Menyházára, ahol egy termálvizes tóban él betelepítve, vagy keressünk olyan botanikus kertet – például a münchenit –, ahol őrzik példányait. A hévízi tündérrózsa levélszélei fogazottak, virágai sárgás-fehéres színűek: így könnyű lesz felismerni. A Pece patak tavának másik két őshonos faját se a tóban keressük. A bordás homorcsa (Melanopsis parreyssi) nevű termálvízi csigafajt és a Racoviþã keléje elnevezésű halfajt (Scardinius erytrophthalmus racovitzai) már kimentették a fogyatkozó tóból. A Mohamed bin Zayed sejk alapítványa támogatta projektben laboratóriumi körülmények között tenyésztik a fajokat.

„Akkor végső esetben vissza lehet majd telepíteni az őshonos fajokat, köztük a tündérrózsát is?” – kérdezem reménykedve Venczel Márton biológust. „Végső esetben, ha a helyzet megoldódna, és csodálatos módon működnének a források, akkor a terület-rehabilitáció, visszatelepítés megvalósítható” – hangzik az egyáltalán nem optimista válasz, hisz a visszatelepítés már nem azonos az évmilliók folytonosságával.