Összeférhetetlenség kontra nemzeti érdek

A román legfelső bíróság jogerősen felmentette Klaus Johannis államfőt egy korábbi összeférhetetlenségi ügyben, amelyet a tisztségviselők vagyonosodását ellenőrző korrupcióellenes hivatal, a Nemzeti Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) indított ellene. Egy 2013-as jelentés szerint Johannis Nagyszeben polgármestereként megsértette az összeférhetetlenségi szabályokat, mivel két, önkormányzati tulajdonban lévő vállalat igazgatótanácsának is tagja volt. Az elöljáró tagadta, hogy részt vett volna a helyi piacokat működtető vállalat vezetésében, a víz- és csatornaszolgáltató  pedig szerinte olyan regionális – több települést kiszolgáló – közmű, amelyre nem vonatkozik az összeférhetetlenségi tiltás.

Az ügy úgy került a legfelső bíróságra, hogy Johannis panaszt emelt az ANI jelentése ellen a gyulafehérvári táblabíróságon, amely első fokon a jelenlegi államelnök javára döntött, az ügynökség pedig fellebbezett. A január 21-i jogerős ítélet alkotmányértelmezési vitától mentette meg Romániát, ha ugyanis az ügy összeférhetetlenségnek bizonyul, Johannist három évre eltiltják a köztisztségek viselésétől, és az is kérdéses lett volna, az elnöknek kijáró mentelmi jogra és sérthetetlenségre hivatkozva folytathatja-e államfői mandátumát.

ANI: mióta és miért?

Az ügynökséget 2007-ben hozták létre, 2008-tól első elnöke Alexandru Cătălin Macovei volt, főtitkára Horia Georgescu, aki 2012 óta látja el az elnöki feladatokat. A szervezet célja, hogy ellenőrizze a tisztségviselők vagyonnyilatkozatát, a lehetséges érdekellentéteket és összeférhetetlenségi állapotokat: portáljukon jelenleg 4 697 987 vagyonnyilatkozat tanulmányozható.

A vagyonnyilatkozatok hatékony ellenőrzését hivatott mechanizmus létrehozását még az uniós csatlakozásunk idején ajánlotta melegen az Európai Unió, egy 2005-ös felmérést követően hasonló álláspontra helyezkedett a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) is. Ezen ajánlások következtében született meg 2005-ben a 231-es kormányhatározat a nemzeti korrupcióellenes stratégiáról, amelyben kilátásba helyezték, hogy „a korrupciót adminisztratív eszközökkel” is akadályozni kell. A Tăriceanu-kormány – igazságügyi minisztere Monica Macovei volt – 2006 júliusában elfogadta a törvénytervezetet, 2007. május 9-én pedig a 144-es törvényt a Nemzeti Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozására. A törvény ellen többször merült fel alkotmányossági kifogás – magyarán: megpróbálták ellehetetleníteni –, a 2008–2010-es időszakban az alkotmánybíróság 9 óvást tárgyalt, néhány jogszabályi szakaszt illetően el is fogadta ezeket, és annak megfelelően módosították is.

Az Európai Bizottság 2014 januárjában készített egy jelentést az Európai Parlament számára arról, hogy miként haladt előre Románia az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében. A jelentés külön fejezetet szentel a feddhetetlenségi keretszabályozásnak, amelyről azt írják, hogy „az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus egyik alapvető eleme.”

Így fogalmaznak: „Az ügynökséget és vezetését támadások érték, és úgy tűnik, hogy ezek gyakran egybeestek az ügynökség magas rangú politikai személyiségekkel szemben indított eljárásaival. A Nemzeti Feddhetetlenségi Tanács bizonyította, hogy olyan felügyeleti testület, amely képes indokolni az ügynökség mandátumát, és szükség esetén nyilvánosan is fellépni. (…) Az ügynökség határozatait gyakran támadják meg bíróságokon, de az adatok azt mutatják, hogy az összeférhetetlenségi esetekkel kapcsolatos megtámadott határozatainak több mint 80 százaléka esetében a bíróságok megerősítették az ügynökség megállapításait.”

 A parlament visszaüt: a Fekete Kedd

2013 decemberét követően, amikor honatyáink a büntető törvénykönyv módosításával próbálták biztosítani büntetlenségüket, 2014. június 24-én megszavazták a 2006/51-es törvénynek egy olyan módosítását, amelynek értelmében a megyei tanácselnökök és polgármesterek a községi, városi, municípiumi és megyei közüzemi szolgáltatások és helyi közhasznú társaságok igazgatótanácsainak jog szerint tagjaivá válhatnak. A tét nem volt kicsi: az ANI elnöke szerint leálltak volna a vizsgálatok az összeférhetetlenséggel gyanúsított helyi választottak ellen, ha a tervezet átmegy, több mint 1200 helyi választott mentesülhetett volna az összeférhetetlenség vádjától.

Az ügynökség és a helyi választottak közötti vita 2008-ban kezdődött, amikor az ANI közzétette munkájának első eredményeit. De a helyiek nyomása csak azután erősödött, miután 2012–2013 folyamán jelentősen kibővült az összeférhetetlenek listája, köztük olyan közismert nevekkel, mint Klaus Johannis, Nagyszeben polgármestere, Aristotel Căncescu, a Brassó Megyei Tanács elnöke – azóta már előzetesben van –, Radu Mazăre, Konstanca polgármestere.

2013 júliusában Liviu Dragnea kormányfőhelyettes megígérte az USL területi vezetőinek, hogy a kormány még azon év őszén módosítja az ANI működését szabályozó törvényt. 2013 októberében az USL-s polgármesterek nyomására három, a helyi közigazgatási törvényre irányuló kezdeményezés is született: a kormányban, a szenátusban és a képviselőházban – hogy biztosra menjenek. Az Európai Bizottság közigazgatási hatáskörökkel foglalkozó bizottságának igazgatója, Vittora Alliata de Villafranca azonban 2014 márciusában két levelet is küldött Bukarestbe. Az egyik arról szólt, hogy a helyi választottak részvétele az igazgatótanácsokban nagyon fontos, a másik meg arról, hogy az összeférhetetlenséget szabályozó törvénykezést márpedig alkalmazni kell. Ilyen előzmények után Liviu Dragnea áprilisban bejelenthette: „komolyan fogunk beszélni az ANI-val.” Júniusban a döntő voksok fóruma, a képviselőház meg is szavazta a törvénymódosítást, amit azonban júliusban Traian Băsescu elnök visszaküldött a parlamentbe.