Végveszélyben a közel-keleti keresztények

Krivánszky Miklós, Brüsszel

Dióhéjban a keleti keresztény egyházakról
Eredetük az első századra tehető, nesztoriánusoknak is hívják, Szent Tamás követőinek tekintik őket. Liturgikus nyelvük az arameus valamelyik változata, amelyet a hétköznapi érintkezésben anyanyelvként is használnak. Szent Tamás Indiáig jutott el, mártírhalált Madraszban szenvedett, ott van eltemetve, sírja zarándokhely. Több egyház öleli fel a közel-keleti keresztényeket. A Szír Ortodox egyháznak Irakban, Szíriában és Törökországban élnek hívei. Az asszír egyház tagjai az elmúlt évtizedekben menekültek el a Közel-Keletről, főleg az USA-ban és kisebb részben Nyugat-Európában telepedtek meg. A Maronita Katolikus Egyház a legnagyobb keresztény felekezetnek számít, Libanonban, Szíriában, Jordániában és Izraelben mintegy 3 millió híve van. A Melkita Görög Katolikus Egyház 750 ezer tagot számlál Libanonban, Szíriában, Jordániában, Izraelben és Egyiptomban. A Szír Katolikus Egyháznak mintegy 170 ezer tagja van. A Káldeus Katolikus Egyháznak a félmilliónyi tagja többségében elszórtan él a Közel-Keleten, eredetileg Irakban laktak. Az Örmény Ortodox Egyház tagjai elmenekültek Szíriából – Aleppóban a népes örmény negyed felszámolódott, kevesen maradtak Damaszkuszban –, a hívei Libanonban, Jordániában és a diaszpórában élnek. A mintegy félmilliónyi örmény katolikus Jordániában, Irakban, Iránban, Izraelben, Egyiptomban és Törökországban szóródott szét. A Kopt Ortodox Egyház Egyiptomban működik, úgyszintén a 164 ezer hívőt magába foglaló Kopt Katolikus Egyház. Jóval kisebb számban a különböző protestáns egyházaknak is vannak tagjai a Közel-Keleten.

Hölvényi György, az Európai Néppárt magyar és Jan Olbrycht lengyel képviselőjének köszönhetően április 27-én került sor az EP-ben A közel-keleti konfliktusok következményei a keresztényekre és jövőjükre nézve című konferenciára. A rendezvény díszvendége és tanúságtevője Besara Butrosz Rahi, Antiókia maronita pátriárkája és kardinálisa volt. A konferenciát Antonio Tajan, az EP első alelnöke nyitotta meg, aki bevezetőjében kitért arra, hogy a keresztényüldözés nemcsak közel-keleti jelenség, hanem Irán, Pakisztán, India, Észak-Korea, Kína és az afrikai országok közösségei is szenvednek tőle. „A szíriai és az iraki helyzet kapcsán genocídiumról kell beszélnünk” – fogalmazott a politikus. Követendő példaként a libanoni államberendezkedést nevezte meg, ahol az állam és az egyház szétválik, az alkotmány értelmében a hatalom részarányosan oszlik meg a felekezetek között. Beszédében hangsúlyozta: a keresztények az Iszlám Állam előretörése következtében a teljes megsemmisülés vagy az Európába költözés stádiuma között állnak.

Hölvényi György szerint az EU érdeke a béke megteremtése. Amennyiben ez sikerül, a háború okozta szegénységet kell felszámolni. Sokan nem akarnak szülőföldjükről elvándorolni, de aki elment, azok közül is sokan visszatérnének. A magyar képviselő szerint Törökország hozzáállásában is változásokra van szükség, mert az Iszlám Állam pénzügyletei török hátszelet élveznek. Az országban 2,7 millió menekültet regisztráltak, ebből 2 millió a szíriai, de csak háromszázezren élnek táborokban, a maradék 85 százalék szétszórtan él az ország egész területén a saját költségén, aránylag kielégítő körülmények között. Libanonban is hasonlóan alakult a menekültek helyzete, azzal a különbséggel, hogy ott 1948 óta mintegy kétmillió palesztin is él. Ma már Libanon lakosságának a fele menekült.

A mérsékelt muzulmán közösségek is felszámolódnak

Az antiókiai pátriárka, Besara Butrosz Rahi arról beszélt, hogy saját kultúrával, hagyományokkal és rítussal rendelkező egyházakról van szó, amelyek az apostolok hagyományaiból táplálkoznak. A keresztény vallás gyökereinek az őrzői, akik Antiókiában nevezték magukat először kereszténynek. Napjainkra az 1400 éve együtt élő keresztények és muzulmánok kerültek végveszélybe és azok az intézmények, amelyek a keresztényeknek köszönhetően vannak jelen a térségben. A népirtás nemcsak fizikai, hanem kulturális, politikai, szociális és gazdasági következményeket is maga után von a térségben. Beszédében kitért a libanoni szír menekültek helyzetére. Mint mondotta, felekezeti hovatartozás nélkül megállapíthatjuk, hogy 350 ezer gyermek oktatását kell sürgősen megoldani és kiemelni őket a szegénységből, különben könnyű prédájává válhatnak a szélsőséges tanoknak. A pátriárka a háború megszüntetését sürgette: „Ha a háború folytatódik, nemcsak a keresztények semmisülnek meg, hanem a megszokott mérsékelt és sokszínű muzulmán közösségek is halálra vannak ítélve” – fogalmazott. Az egyházi vezető szerint a muzulmán országok csak úgy léphetnek be a modern világába, ha elfogadják és tiszteletben tartják az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A nyugat-európai politikusoknak következetesen kell igényelniük a kölcsönösséget. A Közel-Kelet nem lehet Európa elfeledett szomszédja – zárta szavait a pátriárka.

Elmaradhatatlan a felelősségre vonás

Cristian Dan Preda, az Európai Néppárt külügyi koordinátora beszámolójában szintén genocídiumról beszélt. A felelősségek megállapítását és a felelősségre vonást említette, mint az európai értékrend egyik alapját. „El kell vetni a büntetlenség koncepcióját, mert vannak, akik névtelenségbe burkolnák a keresztényeket, és a többi kisebbség egy csoportjaként tekintenek rájuk. Azt akarják, hogy megfeledkezzünk róluk” – mondta a román politikus.

Michèle Alliot-Marie, az EP keleti keresztényekkel foglalkozó munkacsoportjának elnöke és volt francia külügyminiszter szerint Európa sokáig nem volt tudatában annak, hogy a hidegháború végével elsokasodnak a helyi konfliktusok. Az egyvallású államok veszélyt jelentenek a többszínűségre, tehát a demokráciákra. A mostani válság várhatóan még több menekültet késztet arra, hogy Európában keressen menedéket. A francia politikus elmondta: még 2014-ben kérte Martin Schulzot, az EP elnökét, hogy az Európai Parlament vitassa meg a keresztények helyzetét, de ezzel másfél évig kellett várni, miközben a helyzet súlyosbodott. „Sokkal több figyelmet kell szentelni a helyszíni megoldásoknak. Szíriában több olyan térség van, ahol nincs háború, ahol biztonságba lehetne helyezni a rászorulókat. A baj az, hogy rengeteg pénz folyik el értelmetlenül”. Ehhez a véleményhez csatlakozott Ramona Nicole Mănescu román képviselő is, aki szerint támogatás nélkül a közel-keleti keresztények megsemmisülnek.

Az ír példa

Mairead McGuinness, az EP alelnöke arra utalt, hogy hazájában, Írországban a keresztények nem éltek mindig békében, de az EP segített a kiegyezésben, tehát van alapja a kiút megtalálásának. A jelenlegi menekültválság egyik enyhítő megoldása lehetne a görögországi mezőgazdasági projektek bővítése és az ott tartózkodó menekültek bevonása ezekbe a projektekbe. Jan Olbrycht lengyel EP-képviselő, a felekezeti párbeszéd munkacsoport társelnöke szerint a kérdés már túlhaladja a közel-keleti keresztényeket. Libanon békéje hajszálon függ. Ebben a helyzetben akkor is kötelességünk a segítségnyújtás, ha nem ismerjük eléggé a keleti keresztényeket – fogalmazott.

A hozzászólások félórájában Charles Tannock volt brit EP-képviselő kitért Törökország felelősségére és kétkulacsos magatartására. A török vezetés számára nemcsak az 1915-ös örményirtás tabu, hanem az egykori félmilliós káldeus keresztények sorsa is. Szóvá tette, hogy még 1981-ben is több tízezer káldeus keresztény kényszerült elmenekülni az országból, és a török állam a mai napig nem teszi lehetővé visszatérésüket, visszamaradt vagyonaikat nem kárpótolja, az ellenük elkövetett atrocitásokat nem ismeri el. „Erdogan elnök és a mai politikai vezetés iszlamista irányultsága hosszútávon nagyobb veszéllyel járhat, mint az Iszlám Állam, amelynek lehetőségei időben végesek, pont a túlzott radikalizmusa miatt. A török társadalom módszeres iszlamizálása és a demokratikus alapok felszámolása a jelenlegi török politikai elit célkitűzéseinek a része. A kurd kérdés erőszakos kezelése csak ürügy, a célpont a török társadalom atatürki jellegének a felszámolása” – fogalmazott a brit politikus.

Európai közömbösség
Az arab tavaszt követő polgárháborúk és az Irakot megszálló amerikai intervenció nyomán a radikalizálódó muszlimok dühe a helyi keresztények ellen fordult, őket okolva a történtekért. A népesség átrendeződésével is járó szunnita-síita ellentét legnagyobb vesztesei a kétezer éves múltra visszatekintő közel-keleti keresztények lettek. Tanúi lehettünk az egyiptomi koptok, az iraki asszír-káldeusok és a különböző szíriai keresztény felekezetek elleni módszeres támadásoknak. Az európai szinten megtapasztalt menekültválság miatt a jelenséget nem követte kellő figyelem, sőt, akik a vészharangot kongatták, azokat a nyugati politikum elmarasztalta.
Az arab tavasz megjelenéséig a három diktatórikus, de laikus rezsim – az egyiptomi, szír és az iraki – aránylag békés egymás mellett élést biztosított a térség tarka felekezeti megoszláshoz szokott lakosságának. A történelem során visszatérően több vallási villongásra is sor került, ezek azonban nem a kereszténység felszámolását tűzték ki célul. A halálos veszélyt az Iszlám Állam megjelenése hozta el: az IÁ nemcsak a keresztényeket pusztítja, hanem az iszlám kalifátust elutasító muszlimokat is, a fő ellensége azonban a keresztény lakosság.
Az 1,5 milliós iraki keresztény közösségek pár év alatt 150 ezerre csökkentek, az üldöztetés elől Szíriába menekültek, most azonban szíriai hittestvéreikkel együtt kényszerülnek újbóli menekülésre. Jézus követőit a szíriai belháború érte a legsúlyosabban: az első lövések eldördülése óta településeiket és templomaikat lerombolták. A véres keresztényüldözésről szóló korai jelentések és beszámolók azonban alig találtak visszhangra Európában. A szomszédos Libanonba és Törökországba özönlő keresztény menekültáradat nem kapott külön figyelmet. A feltornyosuló vészjelentések következményeként az Európai Parlament némelyik csoportja felfigyelt ugyan a vészhelyzetre, viszont a kérdést továbbra is a Közel-Keleten játszódó folyamatok részeként kezelik, és nem úgy, mint a keresztények módszeres kiirtására beindult törekvést.