Vámosfióktól a házkutatásig

Elképesztő a fennállása tízéves évfordulójára készülő Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) mérlege: 140 ezer bűnvádi dosszié, 24 ezer gyanúsított, 12500 letartóztatott, és 10500 véglegesen elítélt személy. A 2002-ben megalakított Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) felhozatala számbelileg ugyan szerényebb, de a véglegesen elítéltek tábora az ország gazdasági, politikai, közéleti elitjét érintette. A DNA által nyomozott, bírósági döntés nyomán mintegy 2000 eddig elítélt román állampolgárnak legalább a fele fontos politikai-közéleti beosztásból került a börtönbe. Miniszterek, államtitkárok, minisztériumi igazgatók, szenátorok és parlamenti képviselők, bírák, ügyészek, megyei tanácselnökök vagy alelnökök, polgármesterek, országos igazgatóságok vezetői, rendőrtisztek, ügyvédek és más közintézmények alkalmazottai kerültek célkeresztbe, akikre elsősorban korrupciós bűncselekmények miatt csapott le a törvény szigora.

Híres százak, névtelen ezrek

A rendőrök és ügyészek hálójába kerülő politikusok rendszerint politikai rendőrséget kiáltanak: azzal vádolják az ország két legjelentősebb bűnüldöző intézményét, hogy politikai megrendelésre cselekszik. A néhány magas rangú közéleti személyiség sajtónyilvánosság előtt zajló bűnügyi pere azonban csepp a tengerben, ha figyelembe vesszük, hogy a két ügyészség évente ezernél is több bűnügyi dossziét továbbít a bíróságokhoz. Kevésbé ismert hivatali alkalmazottak, cégvezetők, „fehér inges” bűnözők, vagy „egyszerű” köztörvényesek mindeközben ezrével kerülnek vizsgálati fogságba, többnyire csendben. Róluk csak a családtagok és a védőügyvédek tudnak.

A rendőrségi, ügyészségi és titkosszolgálati nagyüzem belső dolgaiba bepillantani nehéz. Az ügyészségek honlapjára felkerülő szűkszavú sajtóközleményeken túl időnként ügyészek, rendőrök vagy a titkosszolgálatok által kiszivárogtatott adatok keltik annak látszatát, hogy bizonyos ügyek mögött politikai játszma lehet.

Az általunk megkérdezett, név nélkül nyilatkozó szakértők szerint az igazságszolgáltatás nagyüzeme az elmúlt tíz esztendőben annyira megszilárdult és önállósodott Romániában, hogy ma már elképzelhetetlen lenne azt a típusú maffiaállamot fenntartani, amelynek kialakulásához a rendszerváltás utáni években tudatosan vagy éppen magatehetetlenül asszisztált az Iliescu-rezsim.

A maffiaállam sejtjei

A rendőri és az ügyészségi nyomozás, illetve a titkosszolgálati hírszerzés berkeiben is járatos beszélgetőtársam szerint a román kormányok számára nem volt más lehetőség, mint belenyugodni az egyre inkább önjáró igazságszolgáltatás kialakításába. Hogy ráláthassunk a kilencvenes évekbeli közintézménybeli korrupció mértékére, a vámhivatalok példáját hozza fel. Nem egy olyan vámhivatal működött az országban, ahol a vámolásért kért és kapott csúszópénzt a szolgálatos vámtisztek külön fiókba gyűjtötték. A vámolással foglalkozó alkalmazottak minden borravalót odatettek, a műszak végeztével pedig a rendszerint több ezer márkára vagy dollárra rúgó napi bevételt megszámolták, és belső egyezség szerint osztották el. A pénz egy része kötelezően tovább ment – a megyei parancsnokon keresztül Bukarestbe is –, a helyben maradó részt pedig testvériesen megosztották a műszak beosztottjai között.

Hasonló maffiaszerű képződmények más közintézményekben is kiépültek. Aki nem volt hajlandó részt venni ebben, elmozdították az állásából, más beosztást kapott, ahol nem lehetett rálátása a történtekre. Ez a fajta maffiaállam gyakorlatilag a kétezres évek elejéig működött, amikor –  elsősorban külföldi nyomásra – lépett a Năstase-kabinet. Informátorunk szerint ebben nagy szerepe volt annak, hogy a nyugat-európai befektetők panaszai egyre több nyugati kancelláriába jutottak el, a Románia előtt meglebegtetett uniós tagság pedig gyökeres váltásra késztette a bukaresti hatalmat.

„Fülesekre” alapozott igazságszolgáltatás

A legkényesebb téma a különböző informátorok, besúgók, titkosszolgálati ügynökök szerepe a mintegy tíz éve kialakult új igazságszolgáltatási rendszerben. Mind a DIICOT, mind pedig a DNA létrehozásáról szóló törvények szőrmentén írják körül a bűnüldözés során foganatosítható adatgyűjtés körülményeit. A valóságban ez sokkal összetettebb, igen széleskörű hálót jelent, amely ma már érinti a közintézmények zömét. Azaz a rendőrségnek, az ügyészségeknek és természetesen a titkosszolgálatoknak az élet valamennyi területén kiépült az informátori hálózatuk. Jogász szakértőnk szerint a rendszer némiképp a régi Szekuritátéra hasonlít, annyi különbséggel, hogy a bűnüldöző szerveket nem az emberek politikai meggyőződése érdekli, elsősorban a lehetséges bűncselekmények felderítésére összpontosítanak. Példaként a kábítószer-csempészettel és fogyasztással kapcsolatos felderítést említi, amelyben Románia igen előkelő helyen áll a környező országok viszonylatában. Az ifjúsági klubokban annyira olajozottan működik az erre szakosodott informátori hálózat, hogy a kábítószer-forgalmazással próbálkozó dílerek szinte kivétel nélkül lebuknak, emiatt ma már nem vonzó a romániai piac. Ehhez társul a korszerű, izraeli és amerikai technológiával működő internet- és telefonmegfigyelési rendszer: ennek szűrői szintén hozzájárulnak számos bűncselekmény felderítéséhez.

A szakértő szerint az informátori hálózatok kiépítése igen változatos. Az erre szakosodott intézmények megfelelő pénzkerettel rendelkeznek a honoráriumok kifizetésére, és mindig akad beszervezhető ember. Sokszor egy-egy „fülesből” indul a vizsgálat, és ez a „füles” gyakorlatilag mindenhol ott van, ahol fennáll a súlyos bűncselekmények elkövetésének kockázata. Romániában köztudottan nagy a feketegazdaság, ezért az elmúlt években a bűnüldözésnek ez a szakterülete fejlődött leginkább. Az ügyészségek és titkosszolgálatok egyaránt megkeresnek jól felkészült és tapasztalt gazdasági szakembereket az együttműködésre. Közülük sokat szakértőként alkalmaznak.

A gyanús esetek kiszűrése a pénzügyi igazgatóságok adatbankjaiban kezdődik el. A cégek által benyújtott bevallások és zárszámadások sarokszámaiból egy tapasztalt szakértő érzékeli, ha egy cég körül valami nincs rendben. Ez az a szakasz, amikor az iratcsomó a titkosszolgálatok gazdasági szakembereihez kerül megfigyelésre. Következhet egyéb adatszerzési, megfigyelési mód: telefonlehallgatás, más elektronikus, vagy éppen személyes terepszemle. „Amikor azt olvassuk a DIICOT vagy a DNA közleményében, hogy házkutatást tartottak egy cég székhelyén vagy a cégvezetők lakásán, az nem az ügy kezdete, hanem a végkifejlete” – magyarázza a szakértő. A belügyi és igazságszolgáltatási szervek ugyanis nem véletlenszerűen mennek ki valaki lakására, hanem bizonyítékokat lefoglalni az ügyészségi vizsgálathoz, amelynek számos elemét már azt megelőzően felépítették.

Magyar szakemberek nélkül

A nyilvánosan is hozzáférhető adatok lehangoló képet festenek az ügyészségek emberállományának nemzetiségi összetételéről. A DIICOT területi hivatalainak mintegy kétszáz ügyésze között egyetlen magyar név sem található. Hogy miért nem lehet magyar jogászként bekerülni a rendszerbe? A szakértő szerint az igen nehéz versenyvizsgák miatt a jogot végzett jelentkezőknek csak kis hányada felel meg az elvárásoknak, ugyanakkor kevés magyar jelentkezik a meghirdetett bírói és ügyészi állásokra. A titkosszolgálatok kötelékében ugyanakkor nagyobb a magyarok aránya, mint a belügyminisztérium vagy az igazságügy-minisztérium más területein dolgozók között.

„A Ceauşescu-rendszerben a Szekuritáté bizonyos egységei számára Erdélyben kötelező volt a magyar nyelv tanulása: jó nevű iskolák magyar tanárait kötelezték teljes titoktartás mellett arra, hogy a román tiszteket magyarra tanítsák, és ezeket a tanfolyamokat szigorú vizsga zárta” – magyarázza szakértőnk. Szerinte Ceauşescu betegesen félt a magyaroktól, ezért biztosította ezzel a módszerrel a magyarok széles körű megfigyelését. Mára annyiban változott a helyzet, hogy ha más területen nem is, a titkosszolgálatok káderpolitikája jóval nyitottabb lett a magyar fiatalok irányába.

Bűnüldözés és politizálás
„Az igazságszolgáltatás lassan kezdi felfedezni a politikától egyre függetlenebb erejét. És ez kétségtelenül a »játékos« államelnök, Traian Băsescu érdeme, aki unortodox hatalomgyakorlási módszereivel megágyazott ennek. Talán eredeti szándéka ellenére, de visszafordíthatatlan folyamatot indított el” – jelentette ki megkeresésünkre Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. A mai ellenzéki politikus korábban nyolc éven át dolgozott a képviselőház védelmi, közrendi és nemzetbiztonsági szakbizottságában, így az igazságszolgáltatás folyamatait közelebbről tudja értékelni. Mint fogalmaz, a Băsescu-éra előtt az a politikai váltógazdaságban gyakori íratlan szabály működött, hogy választási kampányokban az ellenfél korrupciós ügyei kampánytémává váltak, a választási győzelem után azonban maradt a status quo, a korrupciós ügyeket a szőnyeg alá söpörték. Ennek vetett véget Adrian Năstase exminiszterelnök elítélése: attól kezdve minden másképp alakul. A titkosszolgálatok szerepéről a néppárti politikus úgy vélekedik, hogy működésüket Romániában a parlament csak formálisan ellenőrzi. „Jó okom van azt hinni, hogy a belügyi és külügyi hírszerzés felügyeletét ellátó szakbizottságok tagjait informális csatornákon a szakszolgálatok jelölik. Az igazi ellenőrzésre az államelnöknek van lehetősége, mint ahogyan ő nevezi ki az igazgatókat is. Kicsit róka fogta csuka az elnök és a titkosszolgálatok viszonya, ez szab határt működésüknek és az esetleges visszaéléseknek is” – fogalmazott Toró T. Tibor. Szerinte minden bizonnyal vannak álcázott ügynökök a kormányban, a parlamentben, az állami intézményekben, a sajtóban és az igazságszolgáltatásban egyaránt. Képviselőként annak idején ezt keményen ellenezte, amikor a törvényalkotás folyamatában vitáztak róla. Toró szerint a jelenlegi államelnök, mint minden másban, ebben is bejátszotta a félelnöki politikai berendezkedés nyújtotta teljes mozgásteret, sőt, talán tágította is annak kereteit. A néppárt elnöke úgy véli, a kormánypárti és ellenzéki politikusok ellen folytatott bűnvádi eljárásoknak egyetlen tanulsága lehet: tisztességesen kell politizálni. A korrupt politikusok jóval több támadási felületet nyújtanak, mint a tisztességesek. Ezért nagyobb a kockázat, hogy előbb-utóbb – például politikai ellenszélben – ilyen típusú leszámolás áldozatai legyenek. De attól még nem ártatlanok. Még akkor sem, ha magyarok, ha az RMDSZ jelölte őket. „Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha egy RMDSZ-es politikus ellen eljárás indul, akkor az politikai, netán etnikai megfontolásból történik. Ennek lehet valóságalapja, de nem feltétlenül. Egy magyar politikusnak Romániában többszörösen tisztességesebbnek kell lennie, mint a többséginek. Becsületesnek lenni mindig jobb üzlet, mint engedni a hatalom kísértésének” – fogalmazott Toró T. Tibor.