Ki érdemel Nobel-díjat az idén?

Kémia: a DNS-javítás vizsgálataiért

A kémiai Nobel-díjat Tomas Lindahl svéd, Paul Modrich amerikai és Aziz Sancar török–amerikai tudós kapja. Az akadémia indoklása szerint a három kutatónak sikerült molekuláris szinten feltérképeznie, hogy a sejtek hogyan javítják ki a DNS-károsodásokat és őrzik meg a bennük tárolt genetikai információt. Meghatározó kutatásaik kulcsfontosságú ismereteket szolgáltattak a sejtek működéséről és hozzájárultak többek között új rákkezelési módszerek kidolgozásához is.

A svéd állampolgárságú Tomas Lindahl 1938-ban született Stockholmban. A Karolinska Intézetben szerezte PhD tudományos fokozatát 1967-ben. A Göteborgi Egyetem orvosi és fiziológiai vegytannal foglalkozó professzora volt 1978 és 1982 között. A brit Francis Crick Intézet nyugalmazott csoportvezetője. Az amerikai állampolgárságú Paul Modrich 1946-ban született. A kaliforniai Stanford Egyetemen szerezte PhD tudományos fokozatát 1973-ban. Jelenleg a marylandi Howard Hughes Medical Institute kutatója és az észak-karolinai Duke Egyetem orvostudományi karának biokémia professzora. Az amerikai és török állampolgárságú Aziz Sancar a törökországi Savurban született 1946-ban. A Texasi Egyetemen szerezte PhD tudományos fokozatát 1977-ben. Jelenleg az észak-karolinai egyetem orvostudományi karának biokémia és biofizika professzora.

Fizika: a neutrínóoszcilláció felfedezéséért

A fizika területén Kadzsita Takaaki japán és Arthur B. McDonald kanadai tudós a kitüntetett. Kadzsita Takaaki és Arthur B. McDonald kulcsszerepet játszott a neutrínóoszcilláció felfedezésében, és ezáltal annak bizonyításában, hogy a neutrínóknak van tömegük – fogalmazott indoklásában az illetékes bizottság. A bizottság megítélése szerint a felfedezés megváltoztatta az anyag működéséről szóló ismereteket és alapvető fontosságúnak bizonyult a világegyetem felépítésének jobb megértésében.

Az 1959-ben született Kadzsita Takaaki a Szaitamai Egyetemen 1981-ban diplomázott, doktori disszertációját 1986-ban védte meg a Tokiói Egyetemen. A részecskefizikus 1988 óta dolgozik az egyetem kozmikussugár-kutató intézetében (ICRR), amelynek Kamiokande, majd Super-Kamiokande neutrínóobszervatóriumában végzett kutatások során fedezték fel a neutrínóoszcillációt. 1999 óta a Tokiói Egyetem professzora és az ICRR igazgatója.

A 62 éves kanadai Arthur B. McDonald a pasadenai Kaliforniai Műszaki Egyetemen szerezte PhD-fokozatát 1969-ben. A Princeton Egyetem professzora volt 1982 és 1989 között. A kanadai Sudbury Neutrínóobszervatóriumban folytatott tudományos kutatásai erősítették meg a kvantummechanikai jelenséget. A felfedezésért 2007-ben Benjamin Franklin-medált kapott. Jelenleg a kingstoni Queen’s Egyetem professzora.

Béke-Nobel-díj: a tunéziai békéért

A tunéziai Nemzeti Párbeszéd Kvartett kapja idén a béke-Nobel-díjat. Az indoklás szerint a négy országos szervezetből álló egyesülés sokat tett azért, hogy Tunézia ne süllyedjen polgárháborúba, és létrejöjjön a plurális demokrácia intézményrendszere. A Nobel-bizottság azt reméli, hogy ez a párbeszéd követendő példa lesz más országok számára is. A döntés mindenkit meglepett, miután a legtöbben arra számítottak, hogy az elismerést Angela Merkel kapja a menekültválság kezeléséért. A bizottság indoklása szerint a négy szervezetet magában foglaló, Nemzeti Párbeszéd Kvartett nevű egyesülés a tunéziai jázminos forradalom idején kifejtett tevékenységéért, a plurális demokrácia elősegítéséért kapta az elismerést. A kvartett tagjai a tunéziai civil társadalom négy legjelentősebb szervezete: a Tunéziai Általános Munkásszakszervezet, a Tunéziai Ipari, Kereskedelmi és Kézműves Konföderáció, a Tunéziai Emberi Jogi Liga és a Tunéziai Ügyvédi Kamara.

Közgazdasági emlékdíj: a fogyasztáskutatásért

Az idei közgazdasági Nobel-emlékdíjat Angus Deaton, a Princeton egyetem közgazdász professzora nyerte el a fogyasztás, a szegénység és a jólét területein folytatott kutatásaiért. A 70 éves skót közgazdászt az Almost ideal demand system (AIDS) nevű, a globális szegénység felmérésére használt modell megalkotásáért díjazták. A modellt még 1980-ban alkotta meg, a lényege, hogy a szegénység valós mértékét a fogyasztás és a kínálat alapján lehet felmérni, azaz a háztartások fogyasztása alapján feltérképezhető a globális szegénység. Bár a közgazdasági emlékdíjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Nobel-bizottsága ítéli oda a győztesnek, a közgazdasági elismerés nem tartozik szorosan a Nobel-díjak közé. A díjat ugyanis nem az eredeti névadó, Alfred Nobel alapította, hanem a svéd jegybank 1968-ban.

Orvosi: a fertőző betegségek gyógyításáért

Az orvosi-élettani Nobelt a fertőző betegségek kutatása területén elért eredményeiért William C. Campbell ír, Omura Szatosi japán, illetve Juju Tu kínai tudós kapja. Az illetékes bizottság indoklása szerint William C. Campbell és Omura Szatosi a fonálféreg-fertőzések, Juju Tu pedig a malária elleni újfajta kezelés kidolgozásáért érdemelte ki az elismerést. A Campbell és Omura által felfedezett hatóanyag segítségével radikálisan sikerült visszaszorítani olyan betegség előfordulását, mint a folyami vakság és a nyirokfilariázis, de az Avermectin az élősködők által okozott egyéb betegségek ellen is hatékonynak bizonyult. A két tudós által vizsgált paraziták a népesség harmadának szervezetében megtalálhatók, és különösen gyakoriak Fekete-Afrikában, Dél-Ázsiában, valamint Közép- és Dél-Amerikában. A kínai Juju Tu a hagyományos gyógynövénykezeléshez fordult, hogy új terápiákat keressen a malária gyógyítására. Tu volt az első tudós, aki kimutatta, hogy egy növényi összetevő, amely később Artemisinin nevet kapta, igen hatékony a maláriaparazita ellen mind a megfertőzött állatokban, mind az emberekben. Az Avermectin és az Artemisinin forradalmasította az élősködők okozta betegségekben szenvedők gyógykezelését. Campbell, Omura és Tu átalakította ezen betegségek gyógyítását. Felfedezéseik globális hatása és jótéteménye az egész emberiség számára felbecsülhetetlen.
Az írországi Rameltonban 1930-ban született William C. Campbell a dublini Trinity College-ban diplomázott 1952-ben. Az amerikai Wisconsin Egyetemen folytatta PhD-tanulmányait. 1957–1990 között a Gyógyászati Kutatások Merck Intézetének kutatója, 1984–1990 között szenior kutatója és fejlesztési, vizsgálati igazgatója volt. Jelenleg a New Jersey-i Drew Egyetem emeritus kutatója.
Omura Szatosi 1935-ben született Jamanasi prefektúrában, Japánban. 1968-ban szerezte diplomáját a Tokiói Egyetemen gyógyszertudományokból és 1970-ben kémiából szerzett PhD címet. 1965 és 1971 között a japán Kitaszato Intézet kutatója, 1975 és 2007 között professzora volt. 2007-től az egyetem emeritus professzora. Juju Tu 1930-ban született Kínában. A Pekingi Orvosi Egyetemen szerzett gyógyszerész diplomát 1955-ben. Különböző tudományos fokozatokban 1965-től a hagyományos kínai orvoslással foglalkozó akadémia munkatársa.

Irodalom: Szvetlana Alekszijevics és a szovjet hétköznapok

A legnépszerűbb Nobel-díj érthető módon az irodalmi: évről évre világszerte olvasók milliói találgatják akár fogadásokat is kötve, hogy ki kapja az azévit. És persze mindenki saját nemzete képviselőjének szurkol.Idén orosz nyelvterületen örülhettek: a fehérorosz ellenzéki író, Szvetlana Alekszijevicsé lesz a díj. A testület indoklása szerint a díjat a 67 éves szerzőnek „polifonikus írásaiért ítélték oda, amelyek a szenvedésnek és a bátorságnak állítanak emléket korunkban”. Szvetlana Alkeszijevics Ukrajnában született 1948. május 31-én ukrán anyától és fehérorosz apától. A Szovjetuniót „alulnézetből”, a hétköznapi ember szemszögéből bemutató regényeivel vált ismertté. Az 1979–1989-es afganisztáni háborút feldolgozó – magyarul Fiúk cinkkoporsóban címmel megjelent – kötetéhez például több mint ötszáz mélyinterjút készített háborús veteránokkal és az elesett katonák hozzátartozóival. Interjúk alapján készült magyarul szintén megjelent kötete, A háború nem asszonyi dolog is, amelyet azokról a nőkről írt, akik a Vörös Hadseregben harcoltak. Alekszijevics újságíróként és tanítóként dolgozott Minszkben. A háború nem asszonyi dolog volt az első könyve. A regény 1983-ban készült el, de csak 1985-ben, a Gorbacsov-féle peresztrojka kezdetén jelenhetett meg. A kötet miatt, amely kétmillió példányban kelt el, időközben perbe fogták az 1941–1945-ös háború emlékének megsértése vádjával és elbocsátották állásából. A rendszerváltás után a fehéroroszországi diktatúra kialakulásával ismét ellenzékivé vált, tíz évig nem is lakhatott hazájában, könyveit betiltották. 2011-ben visszaköltözhetett Minszkbe, de munkái továbbra is indexen maradtak, és csak Oroszországból behozott csempészáruként voltak hozzáférhetők. Szvetlana Alekszijevicsről úgy tartják, hogy nagyszerűen és alázattal írja le az oroszok, fehéroroszok és ukránok életkörülményeit és szenvedéseit. Ez jellemzi a szovjet birodalom bukása után készült munkáit is, amelyek a szabadság és a jólét iránti beteljesületlen vágyakozás tragikus krónikái. Magyarul novemberben jelenik meg új könyve Elhordott múltjaink címmel az Európa Könyvkiadó gondozásában. A kommunizmus világának régészeként emlegetett szerző szerint a rendszerváltás óta eltelt évek mérlege: néhány győztes és rengeteg vesztes. Az író egy alkalommal úgy fogalmazott: „Azt hittük, hogy a Szovjetunió bukása örökre eltemeti a kommunizmust, de kiderült, hogy ez a betegség krónikus”.