Fűben–fában orvosság?

A különböző mezőgazdasági kultúrák jövedelmezőségének stagnálása vagy csökkenése miatt az utóbbi évtizedben egyre több gazda és nagyobb területen termelő agrárvállalkozó fordult a gyógynövénytermesztés fele. A gyógynövények iránt megnőtt hazai érdeklődés egyrészt a nyugat-európai felvevőpiac bővülésével, a látványosan növekvő exportlehetőséggel, illetve a magyarországi tapasztalatcserékkel hozható összefüggésbe. Magyarország már a két világháború között jelentős gyógynövény-termesztési tapasztalatokra tett szert, ami a hetvenes évekre európai nagyhatalommá léptette elő: ott állították elő az európai termesztett gyógynövényszükséglet mintegy 60 százalékát. Ez az arány a rendszerváltás után csökkent ugyan, de ma is rekord nagyságú területen termelnek gyógynövényeket. Igaz, napjainkra az egykori arányok átalakultak, a gazdák érdeklődése továbbra is az élelmiszeripar számára (is) fontos alapanyagnak számító mustár- és mákültetvények iránt a legnagyobb, de nagy területek jutnak a többi gyógynövények termesztésére is. Ezzel szemben a rendszerváltás után szinte nulláról induló romániai gyógynövénytermesztés az igen kedvező nyugat-európai exportlehetőségeknek köszönhetően 2006-ra 20 ezer hektáros csúcsot döntött, amelyet a válság egynegyedére, mintegy 5–6 ezer hektárra csökkentett. A 2010-es esztendő 16 ezer hektáros összterületéhez képest a következő években 10 ezer hektár körüli területnagyság jutott a gyógynövények számára.

Divathullámok

„Ma a gyógynövénytermesztést és -forgalmazást jelentősen befolyásolják a divathullámok” – jelentette ki lapunknak Maczalik Ernő biológus, a legismertebb erdélyi magyar gyógynövényszakértő. A bulvárlapok és az internetes média időnként feldob egy-egy „csodanövényt”, amire tömegek harapnak rá. Az élelmesebb termelők és feldolgozók ezeket a divathullámokat lovagolják meg. A Csíkkarcfalván élő szakember szerint az úgynevezett „csodatevő”, hirtelen divatossá váló gyógynövények néhány év alatt ugyan lecsengenek, de ez idő alatt igen jó jövedelemforrást jelentenek az üzletágban érdekelt termelőknek, feldolgozóknak és kereskedőknek egyaránt.

A divathullámok mögött kereskedelmi érdekek állnak: az irányított híradások egy-egy gyógynövény évszázadok-évezredek óta ismert gyógyító hatását hirtelen megsokszorozzák. Maczalik Ernő a fő problémát abban látja, hogy gyógynövénytémában rengeteg hír kering az interneten. A megbízható információkkal párhuzamosan félretájékoztató, félrevezető cikkek, írások tömkelege is megjelenik, így minimális gyógynövényismeret hiányában bárki könnyen csapdába kerül, a nyájszellem miatt elkezdi vásárolni a „csodatevő” teákat és élelmiszer-kiegészítőket. „A gyógynövény iránt érdeklődőknek ajánlom, vegyenek kézbe megbízható, a nagyközönség számára is elérhető tudományos-ismeretterjesztő szakkönyvet, amelyből nemcsak a gyógynövény pontos leírását, hanem annak kipróbált gyógyító erejét is megtanulhatja” – javasolja a szakember, aki évente rengeteg előadást tart a témában Székelyföldön.

A gyógynövényekkel kapcsolatos mítoszokhoz hozzájárult a Maria Treben könyvek újbóli piacra dobása, amely csak Magyarországon 16 kiadást ért meg. Maczalik szerint Maria Treben empirikusan sajátított el nagyon sok, gyógynövénnyel kapcsolatos ismeretet, azonban ott bukott el, amikor elhitették vele, hogy tudós. Olyan orvosi szakterületekre is bekontárkodott, amelyhez sem felkészültsége, sem szaktudása nem volt, így nem véletlen, hogy írásaiban számos gyógynövénynek misztikus erőket tulajdonít. „Gyógynövényeket jól ismerő szakemberként vallom, hogy az orvostudomány megvalósításait nem szabad azzal a jelszóval sutba dobni, hogy a gyógynövények mindenre gyógyírt jelentenek. Ez egyszerűen nem igaz! A szintetikus gyógyszereknek jól meghatározott helyük van a terápiákban. Mind a gyógyszeres, mind a gyógyfüves kúráknak megvan a maguk helye és szerepe” – foglalja össze a gyógyítás lehetőségeit Maczalik Ernő.

Szigorodó törvények

A székelyföldi szakember és a Romániai Gyógynövénytermesztők és Feldolgozók Egyesületének éves sajtótájékoztatói megerősítik a trendet, miszerint Romániába is egyre több távol-keleti vagy dél-amerikai, „csodaszernek” tartott gyógynövényt vagy gyógynövénykeveréket importálnak. Ezek bevizsgálása után derül ki, hogy az egzotikus füveknek tulajdonított gyógyító hatás rendszerint legenda.

A laboratóriumi bevizsgálást végző biológusok, vegyészek és orvosok figyelmeztetésére változtatta meg tavaly a román kormány a gyógynövénytermesztésről, -feldolgozásról és -forgalmazásról szóló 2003/491-es törvényt, sokkal szigorúbb feltételekhez kötve a piacra kerülő gyógyteák és gyógynövényekből készülő különböző kivonatok, párlatok, kenőcsök és élelmiszer-kiegészítők forgalmazását. Az új szabályozás igyekszik visszafogni a „gyógyító álmokat” áruló cégek, kereskedők ellenőrizetlen vagy kevésbé ellenőrzött felhozatalát.

Ezen a területen nincs egységes európai szabályozás, így a tagállamok döntik el, hol miként ellenőrzik gyógynövénypiacukat. Maczalik szerint a gyógynövény-forgalmazás terén átestünk a ló túlsó oldalára, de ez magát a gyógynövényágazatot nem veszélyezteti, hiszen nagyon sok hasznos, gyógyító erejű készítmény készül szerte a világon. A szakemberek hangsúlyosabb bevonása a gyártási és az ellenőrzési folyamatokba a tisztánlátást és a nagyközönség szakszerű felvilágosítását segíti elő.

Listavezető anyaország
Virágkorát éli a gyógynövénytermesztés és forgalmazás: a világ teljes gyógynövény-forgalmát évi 15 milliárd dollárra becsülik. A legnagyobb fogyasztók Németország, az Egyesült Államok és Kína. A legnagyobb értékben forgalmazott gyógynövények listája: páfrányfenyő (ginkgó), orbáncfű, szágópálma, macskagyökér, ginszeng, fokhagyma, kasvirág, vadgesztenye, poloskavész és barátcserje. Az unióban jelenleg 70 ezer hektáron termesztenek gyógynövényeket, ennek a területnek mintegy fele Magyarországon található, majd Franciaország, Spanyolország, Németország, Ausztria, Finnország, Lengyelország, Románia és Bulgária következik. Az EU-ban forgalmazott gyógynövények többsége továbbra is gyűjtésből származik: a gyógynövénypiacon 1200–1300 gyógynövénydrog jelenik meg, aminek csak kis részét tudják uniós mezőgazdasági termelésből fedezni.

Jövedelmező jövő

Agrárszakemberek számításai szerint egységnyi területen – szántóföldi növénytermesztésben – ma gyógynövénytermesztéssel lehet a legnagyobb haszonra szert tenni. A gyógynövénytermesztés mezőgazdaságon belüli részesedése azonban továbbra is igen csekély. Kiváló minőségű gyógynövények előállításához a termesztési technológia biogazdálkodási módszereket igényel, ezt pedig sok termelő nem vállalja. Maczalik Ernő szerint hosszabb távon a termesztett gyógynövényeké a jövő, hiszen viszonylag kevés az igényekhez képest a vadonból begyűjthető mennyiség. Egyre több területre nem engedik be a gyűjtőket, a megyei környezetvédelmi hatóságok pedig külön területi engedélyhez kötik a begyűjthető gyógynövényeket, amelyek között ma már számos védett faj is található.

Erdélyben mintegy 40 féle gyógynövény termeszthető jó eredménnyel. Minden tájegység számára megtalálhatók a legmegfelelőbb fajok, attól függően, melyik mennyire vízigényes, illetve milyen talajt kedvel. Maczalik 30 áron termel zsályát, bors- és fodormentát, izsókot, szurokfüvet, körömvirágot, bazsalikomot és csombort. „Idén a székely pityóka kilójáért 25 banit kínáltak a nagybani felvásárlók, ehhez képest a gyógynövénytermesztésből származó profit összehasonlíthatatlanul magasabb” – állítja a biológus.

Románia-szerte megjelentek a kisebb-nagyobb feldolgozó üzemek, ugyanakkor a gyógynövények jelentős felvásárlója a gyógyszeripar és a kozmetikai ipar is. A szegényes hazai kínálat miatt azonban sok alapanyagot külföldről importálnak. Hasonló gondokkal küszködnek nyugat-európai gyárak is, amelyek elméletileg vásárolhatnak az európainál olcsóbb, de gyengébb minőségű, gyakorta szennyező technológiával előállított kínai vagy egyiptomi nyersanyagot is. Ezt azonban sok feldolgozó nem vállalja, így a kelet-európai termés piaca továbbra is biztos.