Családbarát politika nélkül nincs gyermek

Az ortodox hátterű Koalíció a családért nevű civil szervezet egy évvel ezelőtt hirdette meg a család védelméről szóló aláírásgyűjtő kampányát, amelyhez a román és magyar egyházak egyaránt csatlakoztak. Az összefogásnak látványos eredménye született: az ernyőszervezet tavaly májusban mintegy hárommillió aláírást tartalmazó, teherautónyi ívet szállított a parlamentbe, hogy nyomatékosítsák alkotmánymódosító szándékukat. A polgári kezdeményezés szerint az alkotmányban tételesen kell szerepelnie annak az előírásnak, hogy a család intézménye egy férfi és egy nő házasságán alapszik.

Mihai Gheorghiu, az ernyőszervezet képviselője megerősítette: a kezdeményezést valamennyi romániai felekezet és minden nemzetiség támogatja. A civil szervezet vezetői országjáró körútjukon – a sajtóval folytatott beszélgetéseken – cáfolták a szexuális kisebbségek szervezetei által rájuk aggatott jelzőt, miszerint intoleránsak lennének. Elmondták: ernyőszerveztük számára a család védelme a legfontosabb feladatot. A család alkotmányos jogainak biztosításán túl a szervezet számos családvédő jogszabály kidolgozását is szorgalmazza. Érveik szerint csak az erkölcsileg, társadalmilag és anyagilag támogatott család képes arra, hogy kimozdíthassa a mély szakadékba került demográfiai mutatókat Romániában.

A rekordnak számító nagyszámú aláírással támogatott alkotmánymódosítás érdemi tárgyalására a választási kampány miatt tavaly nem kerülhetett sor, így a kezdeményezés átcsúszott idénre. A legtöbb román párt már a kampányban jelezte, hogy támogatják az alkotmánymódosítást, illetve az ehhez kapcsolódó népszavazást. A képviselőház jogi bizottsága végül idén márciusban döntött arról, hogy útjára indítja az alkotmánymódosító kezdeményezést, amely március 27-én, hétfőn került a plénum elé. A képviselőház másnapra tervezte az alkotmánymódosító javaslatról szóló szavazást, – amiről később a szenátusnak is szavaznia kell –, az erről szóló képviselőházi döntést azonban elnapolták.

Kiegészítő törvények kellenek

A román kormánypártok soraiban és az RMDSZ-ben is egyetértés van a hárommillió aláírással támogatott polgári kezdeményezésről. RMDSZ-berkekben korábban voltak ellenvélemények, de az RMDSZ honatyái is támogatják az alkotmánymódosítást. Az új cikkely kimondja, hogy a család egy férfi és egy nő szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon alapul. Ellenvéleményt a Nemzeti Liberális Párt képviselője fogalmazott meg, módosító javaslatait azonban hétfőn már leszavazta a képviselőház plénuma.

László Attila kolozsvári szenátor, orvos, a szenátus demográfiai albizottságának a vezetője nem látja akadályát annak, hogy a Koalíció a családért alkotmánymódosító törekvése mindkét házban megszerezze a kétharmados többséget, amelyet a 30 százalékos érvényességű részvételi küszöbbel megrendezendő referendumon nagy valószínűséggel el is fogadnak a szavazók. „Én inkább abban látom a gondot, hogy a törvényhozásnak mihamarabb választ kell adnia a különböző, társadalmon belüli változások jogi helyzetére. Itt nem a szexuális kisebbségekről van szó, hanem olyan kérdésekről, mint az egyszülős családok vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat jogi rendezéséről”. László szerint ez már most sok bosszúságot okozott az embereknek, a törvényhozók pedig nem tehetnek úgy, mintha ezek a társadalmi csoportok nem léteznének.

Egyre több az élettársi kapcsolat

A házasulandó kedv az utóbbi fél évszázadban, de főleg a rendszerváltás óta változott nagyot. 27 év alatt a házasulandók átlagos életkora nők esetében 22 évről 27,5 évre nőtt, míg férfiaknál 24,7-ről 30,1 évre. 1960-ban a férfi és nő közötti párkapcsolatok 96,9 százaléka volt házasság, 1990-ben ez az arány 94,9 százalékot tett ki, 2007-re 88,7 százalékra csökkent, napjainkban pedig mintegy 70 százalék körül mozog, tehát folyamatosan nő az élettársi kapcsolatban élők száma. Az élettársi kapcsolatot választók a 30 év alattiak körében a legmagasabb, ez mintegy 40 százalékot tesz ki, miközben Romániában ez az együttélési forma semmilyen szinten nincs szabályozva. „Ha figyelembe vesszük a nyugat-európai trendeket, rájövünk, hogy a romániai lakosság is ezen az úton halad” – fogalmaz László Attila.

A családvédő egyesületek és az egyházak által nem támogatott együttélési forma – a „vadházasság” intézménye – a statisztikák tükrében sem igazán ideális hely a gyerekvállalásra. Az élettársi kapcsolatban élők között sokkal nagyobb arányban vannak gyermektelen párok, mint a házasságban élők esetében. A statisztikai adatok szerint ugyanakkor a vallásos személyek mintegy tíz százalékkal több gyereket vállalnak, míg ebből a körből jóval kevesebb élettársi kapcsolat születik, mint a nem vallásos emberek között.

Demográfiai mélypont

A romániai demográfiai helyzet katasztrofális, Európa viszonylatában is az egyik legrosszabb. „Hihetetlen mértékű népességfogyásnak vagyunk a tanúi, ami nem természetes okokra vezethető vissza. Az összromán társadalmat érintő hatalmas migráció az elmúlt egy évtizedben beláthatatlan következményekkel járt” – foglalja össze László Attila a demográfiai szakadék fő okát. Romániában egy 18–49 év közötti nőre átlagosan 1,3 gyerek jut. Egy egészséges társadalomban ennek az aránynak megközelítőleg 1,9–2-nek kellene lennie. Erről a szintről indultunk 1990-ben... Demográfusok szerint háborúk után a gyerekszaporulat rendszerint lecsökken 1,5-re, majd egy konszolidációs időszak után beindul az emelkedés. Ma olyan alacsony a születési arány, hogy a közeljövőben nemhogy növekedésre, de konszolidációra sincs remény.

A lesújtó országos átlagból néhány fejlettebb régió központja – Bukarest, Kolozsvár, Temesvár, Konstanca – lóg ki, ahol jóval nagyobb a gyermekszaporulat. Az erdélyi települések viszonylatában Kolozsváron kötik a legtöbb házasságot és a lakosság számarányához viszonyítva itt születik a legtöbb gyermek. Tavaly például 15 százalékkal több házasságot kötöttek, mint egy évvel korábban, de az is országos rekord, hogy a tíz évvel korábbi, 2400 újszülötthöz képest tavaly 6890 gyerek, azaz szinte háromszor több csecsemő látta meg a napvilágot. Egy évtizeddel ezelőtt volt Kolozsváron a demográfiai mélypont, és az óta évről évre javulnak az eredmények. A magyarság szempontjából, igaz, nem ennyire bíztató a helyzet, de esetünkben is növekedés tapasztalható. Míg a Ceauşescu-rendszer utolsó éveiben Kolozsváron mintegy 1200–1400 magyar gyerek született évente, 2006-ban mindössze 367 magyar újszülöttet anyakönyveztek, és ez a szám 2016-ban felkúszott kb. 500-ra. A politikus úgy látja, a nagyobb egyetemi városok a kisebb települések kárára konszolidálódnak: a fiatalok ide jönnek tanulni, és rendszerint itt is telepednek le.

Törvényi ösztönző

László Attila szerint a gyerekvállalási kedvet lehet ugyan törvényi eszközökkel ösztönözni, de ez nem egy gyors folyamat. Európában már van jó néhány példa erre. A politikus a családi adózást, az anya munkaerő-piaci beilleszkedését, illetve az egyéb adókedvezményeket hangsúlyozza, amelyek pozitív hozadékával Magyarországon már találkozhatunk.

„Lépnünk, cselekednünk kell. Ezzel teremthető meg annak a feltétele, hogy 20–30 vagy éppen ötven év múlva látványos demográfiailag eredmények születhessenek” – fogalmaz a politikus.

Sokba kerül a gyerek

„Míg a roma közösségekben a hat-hét gyerek a család természetes velejárója, addig a magyar házaspárok többsége már előre megfontoltan csak két gyermeket vállal” – magyarázza dr. Plesek Zoltán kolozsvári pszichológus és pszichoterapeuta. Ennek okát a szakember elsősorban abban látja, hogy a korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező társadalmi rétegekből származó fiatalok számára a család bővítése alapos anyagi felkészültséget igényel. A szakértő azt valószínűsíti, hogy a fiatal szülők a családban látott minta alapján hozzák meg döntéseiket, és az rendszerint arról szól, hogy a gyerek sokba kerül. „Bár ez nem általános szabály, jórészt mégis az egykeként felnevelt emberektől hallottam, hogy egy vagy legfenebb két gyermeket vállalnak. Az indok rendszerint az, hogy az új családtagnak mindent meg kell adni: addig nem terveznek babát, amíg erre nincs meg az anyagi lehetőség”. Plesek szerint a fiatal felnőttek folyamatosan attól tartanak, hogy valamiféle traumát szenved gyerekük, ha nem biztosítanak számára minden elképzelhető jót. A 21. század eleji viselkedésformáinkat tehát egyre erőteljesebben befolyásolja a társadalmi megítélés. Ez körülírja, hogy milyennek kell lennünk, ha be akarunk kerülni az elfogadottak soraiba, és ez nagyban kihat a gyermekvállalásra is.

„Fel kell tennünk magunkban a kérdést, gyerekünknek valóban szüksége van zongoraórára, kézműves foglalkozásra vagy magán nyelvtanárokra csak azért, mert ezt más családok példájából látjuk?” – fogalmaz a szakember, aki a családbővítés egyik legnagyobb akadályának a fogyasztói társadalom hatását látja. Sok felnőtt hiszi azt: ha nincs pénze vagyont költeni a kisgyerek felnevelésére, akkor nem érdemes, nem szabad gyereket vállalni. Nincsenek tisztában vele, hogy a gyereknevelés valójában nem ezt követeli meg tőlük. Sokakat az a mítosz befolyásolja, amely szerint a kétezres évek után született gyerekeket nehezebb nevelni, mint a korábbi nemzedékeket. Ennek sincs köze a valósághoz, csupán a szülőjelöltek bizonytalanabbak a kor túlbonyolított mentalitása miatt.

Kitolódott a felnőtté válás

A felekezeti hovatartozás is befolyásolja a gyerekvállalási kedvet. Vannak keresztény egyházak, amelyek tiltják a ter­hes­ségmegszakítást, de a protestáns lelkészek többsége is úgy véli, hogy Isten áldásaként a gyereket nem szabad megtagadni. Éppen a protestáns lelkészek járnak elől jó példával, hiszen sok lelkészcsaládban már nemcsak három, hanem ennél több, akár öt-hat gyerek is születik. A negatívan befolyásoló tényezők ellenére a pszichológus úgy látja, az erdélyi magyarság körében kezd elterjedni a háromgyerekes családmodell, ami optimizmusra adhat okot.

A gyerekvállalást azonban az anyagi lehetőségeken és a vallásos meggyőződéseken túl sok más tényező is befolyásolja. Az elmúlt évtizedekben például jelentősen kitolódott a felnőtté válás kora. A mai huszon- és harmincéves nemzedékek szülei 19–20 évesen érett, független felnőttnek számítottak, így akkor természetesnek tűnt a családalapítás és a gyerekvállalás. Napjainkban más a helyzet: a fiatalság nagy része tovább tanul, mint elődeik. Külföldi tanulmányutakra mennek, mesteri és doktorátusi címet szereznek, majd a karrierépítés után kezdenek el foglalkozni a gyermekvállalás gondolatával.

Háttérbe szoruló szülői ösztönök

A sok családvédő szervezetet és sztárpszichológust látva elterjedt az a tévhit, hogy a gyereknevelést tanítani kell, emiatt az ösztönszerűség háttérbe szorul. Ez is negatívan befolyásolja a fiatalokat, így sokan úgy érzik, hogy még nem állnak készen a felelősségvállalásra. Bár ezek az egyesületek számtalanszor nyújtanak hasznos segítséget a gyermeknevelésben, kialakult az úgynevezett pszichopletyka jelensége: a szülők egyre több, szakmailag szűretlen, tudományos cikkekből összeolvasott, sokszor féligazságokat tartalmazó gondolatokat osztanak meg egymással a gyereknevelésről. „Az én édesanyám vagy nagyszüleim elődeiktől tanulták meg a gyereknevelés fortélyait, a családon belül egymástól lesték el a praktikákat és nem pszichológiai könyvekből okosodtak. Elolvastak egy-egy egészségügyi útmutatót vagy gyermekorvosi tanácsokat, de nem ezekre építették a nevelést” – magyarázza a pszichológus.

Abortuszellenes tüntetés
Abortuszellenes tüntetést tartottak szombaton 285 romániai és Moldova köztársaságbeli településen. A megmozdulásokat szervező Koalíció a családért civil szervezet elsősorban Bukarestben, Kolozsváron, Aradon, Brassóban, Nagyszebenben és Szatmárnémetiben tudott nagyobb létszámban embereket megszólítani a Felvonulás az életért elnevezésű akció keretében. A szervezésben szintén részt vállaló Diákok az Életért Egyesület önkéntese, Cătălina Mitu újságírói kérdésre úgy fogalmazott: „ez egy abortuszellenes kampány, de ez nem azt jelenti, hogy be akarjuk tiltani az abortuszt. Egyszerűen azt szeretnénk elérni, hogy minél több nő válassza az életet. Andrei Andreicuţ kolozsvári ortodox mitropolita szerint az ország demográfiai mutatói nem lennének annyira aggasztóak, ha mindegyik fiatal pár legalább három gyermeket vállalna – „egyet anyának, egyet apának, egyet pedig az országnak és az egyháznak”.

Fontos szempont a házasság intézménye is, hiszen a még össze nem házasodott felnőttek rendszerint azért nem vállalnak gyermeket, mert félnek a társadalmi megbélyegzéstől, amiért a baba nem a szokványos, „normálisnak” tekintett családi környezetbe érkezik. Plesek Zoltán szerint nem feltétlenül a kapcsolat hivatalosításán van a hangsúly, hanem azon, hogy a szülő el tudja-e magyarázni gyermekének, milyen körülmények szükségesek a biztonságos nevelkedéséhez. A pszichológus esetenként agresszívnek tartja a családalapításra vonatkozó, erőteljes ösztönzést, a társadalmi nyomás hatására vállalt gyermekkel szemben ugyanis erőszakossá válhatnak a szülők. „Mindannyian azt szeretnénk, hogy több magyar gyermek szülessen, hogy erősödjön a nemzet, de mindenki önmaga kell, hogy eldöntse, szeretne-e új családtagot. Gondoljunk a Ceaușescu-rendszer példájára, amikor kötelezővé tették legalább három gyerek vállalását, ezzel megalázóan beleavatkoztak a családi magánszférába” – véli a szakember. Azt sem tartja helyesnek, hogy számos esetben túl erőszakos az abortusz elleni fellépés: egy tizenéves lány – aki még maga is gyerek – nem biztos, hogy képes felnevelni egy be nem tervezett gyermeket, miközben környezete éppen ezért a korai szülésért ítéli el.

Családbarát politika

A barátságos ösztönzéssel és politikával sokat lehetne javítani a demográfiai helyzeten. „Jó megoldás volna, ha a kismamák gyorsabb rendszer szerint fejezhetnék be tanulmányaikat, hiszen kisgyerek mellett nehéz államvizsgázni. Esélyt kellene adni a fiatal édesanyáknak arra is, hogy néhány hétvégén képzéseken vegyenek részt, miközben kisgyerekeiket erre a célra létrehozott óvodában gondoznák. A társadalom nagy része még mindig negatívan viszonyul a bölcsődei rendszerhez: megszólják azokat, akik bölcsődébe iratják gyermekeiket. Ez persze csak előítélet: meg kellene értetni a felnőttekkel, hogy ettől egyáltalán nem válnak rossz szülőkké” – magyarázza a pszichológus a szakemberek által megfogalmazott családbarát, gyerektámogató ötleteket és javaslatokat. Plesek Zoltán szerint az állam abban is segíthetne, hogy bizonyos mértékű támogatást nyújt gyerekgondozó fogadására olyan fiataloknak, akik tanulmányaik befejezése előtt állnak, és gyereket vállalnak. Ezt a kört egészíthetné ki egy jól átgondolt családbarát adópolitika, amely segítségével a vállalt gyerekek függvényében több pénz maradna a családi kasszában. Plesek azt tartja a legfontosabbnak, hogy a szülők érezzék: több gyermek mellett is biztonságos és stabil a megélhetésük.