Ciánalapú haszonszerzés

Informális találkozó keretében egyeztettek nemrég Tőkés László kezdeményezésére erdélyi, felvidéki és kárpátaljai illetékesek a cianidos technológiával zajló bányászat elleni közös fellépés lehetőségeiről. A budapesti egyeztetés apropóját az adta, hogy a verespataki bányaberuházás kapcsán elhíresült, ciánalapú aranybányászat nem csak Erdélyben jelent valós veszélyt a környezetre, az épített és kulturális örökségre, de hasonló tervek és kezdeményezések léteznek Szlovákiában és Ukrajnában is. A találkozón Tőkés leszögezte: az európai polgároknak a tiszta környezethez, a magántulajdonhoz, illetve a víz- és tájvédelemhez fűződő joga előbbre való minden gazdasági érdeknél, rövid távú haszonnál. Az EP-képviselő emlékeztetett, hogy Áder Jánossal, Magyarország elnökével – akkori EP-képviselővel – közösen 2010-ben a cianidos bányászat európai betiltását követelő határozatot nyújtottak be a brüsszeli törvényhozásban. Noha az Európai Parlament elfogadta, az Európai Bizottság illetékesei lesöpörték a témát az asztalról.

Biodiverzitás kontra bányanyitás

Zuzana Balážová, a felvidéki Körmöcbánya polgármestere elmondta: a környezetvédelmi károk mellett a település lakói attól félnek, hogy a tervezett bányanyitás tönkreteszi a kis- és középvállalatokat, illetve a turizmusra épülő gazdaságukat. Az uniós tagállamok környezetvédelmi és területfejlesztési szervezetei által meghirdetett versenyen Szlovákiából épp Körmöcbánya nyerte el a Biodiverzitás Fővárosa címet.
A Beregszászi járásban fekvő Nagymuzsaly lakói már elszenvedték a bányanyitás következményeit. A Kárpátalján 1996-ban kezdődött, 2006-ban csődhelyzet miatt leállt, két szakaszban megvalósított bányászat során nyitott teherautókon az 1300 kilométerre lévő Dnyeper mellé hordták az üledékanyagot. A szennyeződésekkel terhelt hulladékanyagot 2003 óta mindenfajta védelem nélkül tárolják Beregszász és vidékének mezőgazdasági területén.
Király Melinda torockói önkormányzati képviselő, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke a verespataki bányanyitás veszélyeiről számolt be, felhívva a figyelmet a tavalyi választási kampány időszakában rendezett, érvénytelenül végződött népszavazásra.
A budapesti találkozó részvevői mandátumot adtak Tőkés Lászlónak ügyeik brüsszeli képviseletére, ugyanakkor közös cselekvési terv is körvonalazódott. Első lépésként mindhárom településre ellátogatnak, hogy a helyszínen tájékozódjanak a fennálló állapotokról. Az ügy nemzetközivé tétele érdekében az EP-képviselő szervezésében az ősz folyamán nyilvános közmeghallgatáson tárják elő problémáikat az Európai Parlamentben. Találkozót kezdeményeznek Janez Potočnik környezetvédelmi biztossal is, és közös memorandumban fordulnak José Manuel Barrosóhoz, az Európai Bizottság elnökéhez.

Verespataki beruházástörténet

Megnyitása esetén a verespataki lenne Európa legnagyobb külszíni aranybányája. A koncessziós szerződéssel rendelkező Roșia Montana Gold Corporation (RMGC) az Erdélyi Szigethegységben fekvő lelőhelyről 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt termelne ki ciántechnológia alkalmazásával.
A történet valamikor 1995 tájékán kezdődött, amikor a romániai származású milliárdos, Frank Timiș aláírt egy együttműködési szerződést a dévai Réz Egyedárusággal, a mai Gabriel Resources elődjének nevében. Tucatnyi céget is bejegyeztek 1997-ig, míg megalakult a Deva Gold társaság, amely szerződésben vállalta a kitermelési engedélyek megszerzését. Az 1998-ban megjelent bányatörvény némiképp változtatott a dolgokon, de időközben az eredeti együttműködési szerződést aláíró cég sokadik utódja fokozatosan kivásárolta az államot és együttműködő társát, 2000-ben pedig már megalakulhatott az Euro Gold Resources társaságból névváltoztatással a Roșia Montană Gold Corporation Rt.. Ez már hat licencet örökölt elődjeitől, és időközben az állam – amely korábban a Minvesten keresztül birtokolt részvényeket az RMGC-ben – részesedését 20 százalékra csökkentette.
Az RMGC 2002-ben folyamodott környezetvédelmi engedélyért a kitermelés megkezdéséért, majd 2004-ben még egyszer. A technológia miatt a kitermelés terve azonban heves ellenállásba ütközött, az ellenzők között van a Román Akadémia is, amelynek jelentése szerint a ciántechnológia ellentétes az EU környezetvédelmi szabályozásaival. Elutasították a bányaterveket az erdélyi történelmi magyar egyházak és a Román Ortodox Egyház is, megjelentek nemzetközi civil szervezetek, közülük a Greenpeace szervezett tiltakozást, a politikai szervezetek közül pedig a Zöld Pártok Európai Szövetsége. Tiltakozott a beruházás ellen Magyarország környezetvédelmi minisztere, Persányi Miklós, aki jelezte, hogy a magyar kormány ellenzi a tervet. Az ellenzők mellett megszólalt a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet és a Zöld Erdély Egyesület, és nem utolsó sorban az Alburnus Maior Egyesület, amely évek óta intenzív kampányt folytat a bánya megnyitása ellen. Az életképtelennek nyilvánított állami bányákat 2006-ban bezárták, csak az RMGC csertési és verespataki licencei maradtak érvényben.
Az RMGC többségi tulajdonosa, a Gabriel Resources több médiakampányt is indított a beruházás mellett, a projekt engedélyezésének 2007-es felfüggesztése utáni kampány számlája 2011-re már 12 millió euróra rúgott, a bányaberuházást népszerűsítő reklámra szánt pénzből szinte valamennyi romániai médiaintézmény részesült. Ezzel párhuzamosan a National Geographic Society washingtoni székházában olyan dokumentumfilmet is bemutattak, amelyhez a kanadai Gabriel Resources cég nyújtott pénzügyi támogatást.

„Körmönfont megoldásra” készülnek

Idén áprilisban román kormánykörökből kiszivárgott: arra készülnek, hogy önálló cégbe tömörítsék a verespataki aranybányászat újraindítására készülő RMGC állami tulajdonban levő kisebbségi részvénycsomagját. A Mediafax hírügynökség szerint a kormány az állami tulajdonban levő Minvest Deva társaság részleges felosztásával hozná létre a Minvest Roșia Montana társaságot, és az utóbbira ruházná át az államnak az RMGC-ben birtokolt 19,3 százalékos tulajdonrészét. Eugen Davidnak, a verespataki aranybánya megnyitása ellen küzdő Alburnus Maior Egyesület elnökének megfogalmazása szerint a kormány „körmönfont megoldásra készül.”
Májusban ismét lépett a kabinet: szakértői szinten rábólintott a verespataki bányaberuházásra, a szaktárca pedig államtitkári szinten készül megerősíteni a döntést, hívta fel a figyelmet Facebook-oldalán Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter, akinek idején a tárca felfüggesztette a beruházás engedélyeztetését. A környezetvédelmi miniszter, Rovana Plumb június 5-én a következő mondattal intézte el egy, a verespataki beruházásra vonatkozó kérdést: „A minisztériumnál folyamatban van az európai törvénykezésnek megfelelő engedélyeztetési procedúrák összeállítási folyamata.”