Az új tanév megválaszolatlan kérdései – székelyföldi pedagógusokat kérdeztünk az új iskolai évről

mert ha a gyermek ezt az érzést hazaviszi, a szülő nem tud mit kezdeni, csak fokozza aggodalmaival a problémát, főleg a végzősök esetében, ahol teljesítményt várnak el. A kicsiknél, ahol az óvónéni és tanító néni szava sok esetben szentebb, mint a szülőké, ott tudni kell minden kérdésre megnyugtató választ adni. Akár arra is, hogy meddig tart a járvány, és ugye nem lesz többet otthontanulás. Nehéz lesz ilyen nyomás alatt tanítani. E helyzetben biztos pont lehet a saját tapasztalatainkra való hagyatkozás. A pedagógusnak bíznia kell önmagában még akkor is, ha a környezetétől erre nem kap megerősítést.
A legnagyobb veszélyt abban látom, hogy a rendkívüli helyzetben elvesztődhet a nevelés lényege, vagyis az, hogy viselkedésünkben kevés lesz a példaértékűség. Szabályoknak, előírásoknak fogunk megfelelni, ami sokszor ellentmondásos helyzetbe hoz mindannyiunkat. A gyermekek kibúvót kereshetnek a tanulás alól, hiszen az elmúlt tanévben mindenki átment, nem volt pótvizsgás, sem osztályismétlő, legalábbis nálunk nem. Nem egyformák a szociális helyzetek még vidéken sem. Léteznek nehéz helyzetben élő gyermekek, akik rá vannak utalva az iskola kulturális és civilizált környezetére, mások pedig okosórától saját laptopig jobban fel vannak szerelve, mint akár a pedagógusaik, és sokszor bátrabban is kezelik ezeket az eszközöket.
A problémák ellenére bízzunk benne, hogy működni fog az egymástól tanulás, hiszen a gyermekek leleményesek, és sokszor egy kivételes helyzet hihetetlen jó dolgokat is ki tud hozni belőlük, csak kellőképpen kell irányítani a közösséget. A pedagógustársaknak nyújtott szakmai segítség mellett a pozitív megerősítés szintén motivációt és lendületet adhat ahhoz, hogyan tudunk majd a leghatékonyabban értelmet adni a munkánknak.”

A kényszerűséget előnyre kell fordítani

NAGY MIKLÓS KUND nyugalmazott szerkesztő

Az új tanévvel kapcsolatos általános bizonytalanság pedig még kilátástalanabbá teszi a továbbiakat, hiszen mindenki azt remélte, hogy csak pár hónapig lesz szükség távoktatásra, és aztán vissza lehet térni a régi kerékvágásba. A kényszer nyilván a becsontosodott, szemléletében lemaradt, a skolasztikus tudást erőltető oktatás megújítását is elősegítheti.
Tapasztalhattuk az eltelt hónapokban, hogy egyes tanítók, tanárok és szülők milyen gyorsan és hatékonyan, találékonyan tudtak alkalmazkodni az új helyzethez, és ki tudták használni a digitalizálás előnyeit. A gyermekek meg eleve nyitottak az új technikára, a szokatlan megoldásokra, fogékonyabbak az újításra. Erre hosszabb távon is lehetne alapozni, még ha a felnőttek nehezebben is idomulnak a digitális világhoz. De ha a hagyományos iskolába járást a járvány ellehetetleníti, máris nagy késésben van az ország az alternatív oktatási formákhoz szükséges műszaki alap biztosításában. Rengeteg gyerek kerül emiatt hátrányos helyzetbe, és nem élhet a tanuláshoz való jogával.
Véleményem szerint azonban mégiscsak jobb lenne, ha sikerülne úgy megszervezni az iskolai oktatást, hogy elhárítva a fertőzés veszélyeit, a tanulóknak a tanintézetekben biztosítsák a módszeres tanulás és ismeretszerzés, felkészülés lehetőségét. Beleértve a test­edzést, a sport különböző szak­ágait is. Az eredményesség igazi motiváló tényezője a közvetlen, harmonikus diák–tanár kapcsolat, a kérdezéses, párbeszédes mester–tanítvány viszony lehet.
Mert

Egykori tanárként a tanítás, tanulás kérdéseit szem elől sohasem tévesztő újságíróként is megtapasztaltam ezt. És az is káros lenne, ha a járványtól való félelem jegyében megpróbálnák a fiatalokat elkülöníteni egymástól, kizárva így a közösségi tudat, az egymásra hatás kétségtelen erejét. Talán a hagyományos iskolai jelenlét és a digitális oktatási eljárások egyensúlyban tartott ötvözése lehetne a legajánlatosabb, amíg a világjárvány elmúlik. De aligha valószínű, hogy a biztos megoldás bárkinek a birtokában lenne mifelénk. A biztató próbálkozásokra viszont oda kell figyelni, és mihamarabb átvenni. Mindannyiunknak, akiknek szívügyünk az anyanyelvű oktatás, az ilyesmikre is fokozottabb figyelmet kell fordítanunk.”

Egyházi fogadalomtételt is tesznek

TAMÁSI ZSOLT JÓZSEF
tanár, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója

Ennek szervezési és költségvetési vonzatai is vannak, és bízom benne, hogy kellően rugalmasan tudjuk e szervezési lépéseket megtenni. Együttműködünk a kollégákkal, diákokkal, azok szüleivel, illetve a hivatalos szervekkel.
A vásárhelyi katolikus iskolát a közelmúltban gyakran előforduló nehézségek kellően rugalmassá tették ahhoz, hogy várt és nem várt helyzetekben is biztosítani tudja az oktatás minőségi megszervezését. Ugyanakkor olyan közösség formálódott, amelyre számítani tudunk, és úgy érzem, hogy kialakult az a bizalmi hangulat, amely révén az iskolai közösség minden szereplője – vezetőség, tanárok, diákok, szülők – képes az együttműködésre a felmerülő nehézségek kezelésekor.
A járványhelyzetre való tekintettel a tanévkezdő ünnepségre is igyekszünk olyan forgatókönyvet előkészíteni, hogy az ünnepség ne maradjon el, és az iskolai tanévkezdés mellett a tanévnyitó szentmisére, az újonnan érkezett diákok fogadalomtételére is sor kerülhessen. A diákjaink létszámára való tekintettel ezt várhatóan nem egyszerre minden diák részvételével tudjuk megoldani, de azt mindenképp szeretnénk, hogy a tanévkezdés ünnepi hangulatát mindenki érezze. Kiemelten a cikluskezdő diákok és szüleik számára szeretnénk ezt biztosítani, hogy az iskola hangulatát, szellemiségét már az első nap megtapasztalhassák.
Fontosnak tartjuk, hogy bármilyen körülmények közt a diákok jól érezzék magukat, és a lehetőségekhez mérten a normalitáshoz közeli hangulatban kezdjék az előttünk álló tanévet. Úgy, ahogyan a szabályozások változásait követve, az első lehetséges alkalommal biztosítani tudtuk a ballagási ünnepség megszervezését a tanév végén, azon leszünk, hogy mindent megtegyünk egy hagyományos tanévkezdésért.”

Tanítani úgy lehet, ahogyan évszázadok óta teszik

NAGY-B. TAMÁS
a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium magyar szakos tanára

Amúgy szerencsésnek vallom magam. Magyar nyelvet és irodalmat tanítok. Hiszem, hogy olyan értékek állnak mindennapjaink alapjaiként, amelyeket nem tud megingatni, kimozdítani a ma uralkodni látszó bizonytalanság. József Attilával vallom:
Az én vezérem bensőmből
vezérel!
(...)
Jöjj el, szabadság! Te szülj
nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is
engedd
szép, komoly fiadat!
Ezt kívánom minden diáknak, tanárkollégának, mindenkinek az új tanévben. Hiszek abban, hogy a mi életünk is nemsokára vissza fog rendeződni a megszokotthoz. És akkor nagyobb biztonsággal nézek majd iskolára, oktatásra, mindenre.”

Szülő és tanár egyaránt bizonytalan

BENEDEK ZSOLT
tanár, a Marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója

Megpróbáljuk alkalmazni a hagyományos oktatási módot, de ehhez szükséges a minisztérium határozott hozzáállása és a metodológiák, konkrét útmutatók gyors kidolgozása, amelyeket használnunk kellene.”

Nagy-Bodó Tibor