Ősrobbanás helyett a megnyugvás ösvényein

Vagy Szilágyi Zsolt lesz az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, vagy ember nem tudja, mi történik a továbbiakban. Nagyjából hasonló hangulatban sereglett össze a párt marosvásárhelyi tisztújító kongresszusára az EMNP közel 300 küldötte. Aki a felvetésben némi revolverezést vélt felfedezni, csak részben volt igaza. Szilágyi Zsolt személyét ugyanis mindenki elfogadta, a vízválasztó kérdés viszont az volt: „eltűri-e” a többség, hogy a korábbi elnök, Toró T. Tibor a továbbiakban is része maradjon a párt vezető struktúráinak. Mert ha nem, az Szilágyi hajlandóságát is erősen kétségessé tette volna. Kétségtelen: a leköszönő elnök presztízsét alaposan „meggyűrték” az elmúlt évek választási eredményei, egyesek szerint a párt személyi állományában tapasztalható fluktuáció is Toró engedékenységére vezethető vissza. A területi szervezetek szintjén erőteljes szervezkedés zajlott, mindenki úgy indult Vásárhelyre, hogy vagy most érvényesíti érdekeit, vagy soha.

Az „ősrobbanás” azonban elmaradt. Az összejövetel ugyan csak papírforma jellegű félórás késést szenvedett, arra azonban senki sem számított, hogy az egynaposra tervezett kongresszus átcsúszik a következő napba. A kritikus és önkritikus hangokat sem nélkülöző ünnepi beszédek után mindenkit kitessékeltek a teremből, ahová csak a küldötti minőséggel rendelkezők mehettek vissza, a szinte hermetikusan lezárt ülésteremben pedig „kitört” a tisztújítás. Mint kiderült, Szilágyi Zsolt megválasztása valóban formaságnak bizonyult, főleg, miután a négy másik ellenjelölt visszalépett. Az sem csorbította a főjelölt esélyeit, amikor a távozó elnök is eddigi jobbkezének támogatására biztatta az egybegyűlteket. „Szilágyi Zsolt lehet az az integráló személy, aki új hitet és lendületet adhat az EMNP-nek a további építkezéshez és a 2016-os választásokon való jó szerepléshez” – mondta Toró T. Tibor.

Nemzeti tanácsok: új fejezet kezdődik
A néppárt küldöttgyűlése jó alkalomnak bizonyult arra is, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szorosabbra fűzze, illetve intézményesítse az együttműködését. A két szervezet vezetői mindezt előbb köszöntőbeszédükben jelentették be, majd közös sajtótájékoztatón nyomatékosították. Tőkés László és Izsák Balázs arról beszélt, hogy tizenkét évvel ezelőtt az EMNT és az SZNT együtt indult, közösek voltak a célkitűzéseik, majd egyfajta „szétfejlődést” követően eljött az ideje, hogy stratégiai partnerség keretében erősítsék a viszonyt. Ezáltal a két szervezet az erdélyi magyar ügy fontos tartópillére szeretne lenni. A két nemzeti tanács példát szeretne mutatni a többi erdélyi magyar politikai szereplőnek a magyar egység erősítésének fontosságát illetően. Ennek érdekében idén közös EMNT–SZNT-küldöttgyűlést is terveznek. Az együttműködés elsősorban az integrált autonómia-képviselet jegyében képzelhető el, de közös ügynek számít a zászlókkal kapcsolatos hatósági fellépés elleni tiltakozás is, miután Romániában jelképtilalom-háború folyik a magyarság és a székelység ellen.

 Annál hosszasabb procedúrát igényelt azonban az alelnökök megválasztása. Az előzményekhez képest némi meglepetést okozott, hogy az újonnan létrehozott stratégiai bizottság országos alelnöki ranggal felruházott elnöke, Toró T. Tibor, illetve a partiumi Zatykó Gyula, a belső-erdélyi Mátis Jenő és a gyergyószentmiklósi Kolcsár András alelnökké választása csont nélkül átment. A további három alelnök személyében azonban csak több szavazási kör után tudtak megegyezni a küldöttek, s a csata áldozatokkal is járt. A többség legalábbis veszteségként élte meg, hogy a Székelyföld képviselőjének tartott marosvásárhelyi Portik Vilmos már az első kör után visszalépett, holott csak nem kapta meg a szavazatok egyszerű többségét. A többiek tűrőképessége jobbnak bizonyult, így aztán négy fordulót követően tódulhattak ki dolguk végeztével a küldöttek: a székelyudvarhelyi Zakariás Zoltán és a kézdivásárhelyi Taierling Johann egészítette ki a hétfős elnökséget. Ily módon a székelyföldiek is elérték a céljukat: három alelnökük révén igyekezhetnek érvényesíteni a térség érdekeit.

Adódtak persze csalódások is. A folyosói zsongásból kihallatszott például, hogy semmi sem lett a beharangozott fiatalításból, hiszen a vezető testületben legfeljebb Taierling számít fiatalnak és újnak. Hogy az a fajta fenyegetés milyen mértékben válik valóra, miszerint a Vásárhelyen felvonuló képviselők harminc százalékát utoljára látták néppárti rendezvényen, nos, az Szilágyi Zsolt és csapata számára egyszerre veszély és lehetőség.