
Hetek óta gyűrűzik a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt, Soós Zoltán indulása körül kialakult vita, amely az utóbbi időben RMDSZ–EMNP konfrontációvá alakult át. Immár nemcsak a két párt helyi szervezetei, hanem a pártok országos vezetősége is e viták aktív résztvevőié váltak. Zakariás Zoltánt, a néppárt országos alelnökét a megegyezés esélyeiről kérdeztük.
2016. február 27., 20:342016. február 27., 20:34
– A marosvásárhelyi helyhatósági választások magyar polgármesterjelöltje kapcsán meghirdetett összmagyar összefogás zavaros helyzetbe került. Mivel koalíciós lista nem lesz, az RMDSZ saját listáján ajánlott helyet a néppárt jelöltjének. Önök számára elfogadható megoldás ez?
– Érdemes visszakanyarodnunk az előzményekhez. Marosvásárhelyen 2015 márciusában a három magyar párt megyei vezetői felismerték, hogy csak akkor van esély arra, hogy ismét magyar vezetése legyen a városnak, ha a helyhatósági választásokra sikerül egy széles politikai és civil összefogást megvalósítani. Ezért döntöttek úgy, hogy a közös magyar polgármesterjelöltet egy közösen szervezett előválasztás eredményeképpen jelölik ki. A néppárt áprilisban egy megállapodástervezetet terjesztett elő, amelynek értelmében az előválasztás nyertese a három párt koalíciós jelöltje lesz, megtámogatva egy koalíciós tanácsosi listával. Erről akkor szóbeli megegyezés született, az egyeztetésen személyesen jelen voltam. A dokumentum aláírását egy későbbi dátumra halasztottuk, mert az RMDSZ megyei elnöke arra hivatkozott, hogy az országos elnökség jóváhagyása is szükséges. Bár a dokumentum az előválasztásig nem lett aláírva, Szilágyi Zsolt ennek a megegyezésnek az alapján kérte a koalíciós indulást. Kelemen Hunor előbb csak a polgármesterjelölt koalíciós indulásába egyezett bele, utólag, januárban viszont azt javasolta, induljon függetlenként, és minden párt állítson saját tanácsosi listát. A helyi RMDSZ-vezetők utólagos ajánlata a néppárt jelöltjének az RMDSZ-listán való indulással kapcsolatban nem biztosítja annak a széles összefogásnak a szellemét, ami a kezdeti megállapodást jellemezte. A néppárt továbbra is azon az állásponton van, hogy a legtisztább összefogási forma a koalíciós indulás – ennek a jogi feltételei adottak –, de egy megállapodáshoz mindig két fél beleegyezése szükséges.
– Pártjuk Maros megyei szervezetének vezetőségi tagja, Mark Cristian Hermann, a közösségi oldalon közzétett lemondó nyilatkozatában azt írja, hogy Marosvásárhelyen azért nem jöhet létre egyezség, mert mind az RMDSZ, mind az EMNP országos vezetősége ellenérdekelt ebben. Ezt hogyan kommentálják?
– Mark Cristian Hermann egyéni megfontolásokból lemondott megyei elnökségi tagságáról és kilépett a néppártból. Ez neki, mint bárki másnak törvény- és szabályzat adta joga. Kijelentéséhez annyit fűzök hozzá, hogy a néppárt országos vezetősége végig a helyi megállapodásnak kívánt érvényt szerezni, mert meggyőződésünk, hogy a marosvásárhelyi magyarság érdekét így lehetne maximálisan érvényesíteni.
– Székelyföldön a háromszéki szervezetből is távoztak el emberek. Ez a lépés mivel magyarázható?
– Az országos elnökség tavaly nyáron a sepsiszentgyörgyi szervezetben szabálytalanul végrehajtott tisztújításba szólt bele. Azóta a dolgok egy normális szervezeti élet keretei között alakultak, a helyi csapat minden energiájával készül a júniusi önkormányzati választásokra.
– Van, aki kívülről jövő bomlasztásként kommentálja ezeket a folyamatokat, mások szerint a néppárton belül is megjelentek azok a törésvonalak, amelyek a régebbi pártok belső életét is befolyásolják, jellemzik. Önnek erről mi a véleménye?
– A pártban emberek tevékenykednek, akik között felmerülhetnek kisebb vagy nagyobb konfliktusok, amelyeket a szabályzatok és a szervezeti struktúra keretei között kell megoldani. Van, amikor ez sikerül a párton belül, és van, amikor a szélesebb nyilvánosság előtt zajlik. A legfontosabb, hogy a végeredmény pozitív irányba mutasson, és a közösség érdekében való építkezés tovább folyjon. Úgy gondoljuk, hogy ennek szellemét tükrözik a változások, és most már egy stabil csapattal dolgozunk tovább.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!